Ma szavaz a parlament arról a határozati javaslatról, amellyel a nemzeti összetartozás napjának különböző üzenetei szerves részévé válhatnak az iskolák mindennapjainak. A szimbolikus gesztuson túl milyen gyakorlati előnyökkel járhat a megvalósítás?
– A javaslat legismertebb eleme az, hogy minden magyar gyereknek lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az általános és középiskolás osztálykirándulások keretében legalább egyszer eljusson valamelyik határon túli magyar területre. Célunk, hogy ne csak a történelemórákon találkozzanak azzal a gondolattal, hogy kilencven évvel ezelőtt hogyan szakította szét a világpolitika az akkori Magyarországot, hogyan sodort sok millió embert idegen államok fennhatósága alá, hanem személyesen is megtapasztalják, milyen a kisebbségi magyar lét, milyenek a határon túli magyarok mindennapjai. A gyakorlati előnyöket hadd illusztráljam egy személyes példával: legnagyobb fiam iskolája egy olyan szórvány kistelepülésre szervezett munkával egybekötött utazást, ahol nincs magyar iskola. Az volt a feladatuk, hogy helyrehozzák az iskola udvarát, a kaput és egy hintát, de az utolsó napokban a román fiatalok rokonai egy terepjáróval zúzták szét azt a munkát, amin napokig közösen dolgozott az a 20-30 fiú és lány. Ennek ellenére ott maradtak még két napot, és újra megcsinálták azt, amit mások szétromboltak. Természetesen nem ilyen tapasztalatot kívánok a diákoknak, de a fiamnak már nem kellett elmagyarázni, mi a kisebbségi sors, milyen feszültségek és gondok vannak az együttélés során.
– Az Országgyűlés várhatóan nagy többséggel fogja támogatni az indítványt, de mik lesznek az ezt követő konkrét – szakmai és pénzügyi – lépések?
– Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár asszony már megbízta az Apáczai Közalapítvány igazgatóját egy részletes koncepció kidolgozásával. A szakmai támogató munkának annak ellenére is el kell indulnia 2011 elején, hogy még nem jött létre a Magyarság Háza, amely nemcsak pedagógiai, módszertani segítő- és továbbképző központ lenne, hanem egyben reprezentatív kiállítási tér is, ahol minden érdeklődő számára – legyenek azok magyarok vagy külföldiek – meg tudnánk mutatni, mi történt itt kilencven évvel ezelőtt, és mi történt azóta. Ma is létezik Várpalotán egy Trianon Múzeum, de szerintem ennek a magyar fővárosban is helye lenne. Felvettük a kapcsolatot a vagyonkezelővel, hogy tegyen javaslatot egy megfelelő, már létező állami tulajdonú épületre, ami ezt a feladatot el tudja látni. Ez olyan korszerű és hatásos intézmény lenne, mint amilyen például a Terror Háza.
– Kinek az irányítása alá tartozik majd a ház?
– Ennek eldöntése természetesen nem az én dolgom, a közigazgatási és igazságügyi minisztertől kezdve a kultúráért felelős miniszteren át egészen a külügyi tárcáig sok mindenki hivatott a kérdés kezelésére. Ráadásul ez azért is érzékeny téma, mert a határon túli magyaroknak megvannak a maguk szervezetei, amelyek néha egymással is rivalizálnak. Személy szerint nem támogattam, hogy a kormány a Magyarok Világszövetségét (MVSZ) bízza meg ezzel az üggyel, mert régi, lassan évtizedes konfliktus van az MVSZ elnöke által irányított szervezet és a magyar politika között. Ez szakmailag nagy kihívás, és a diplomáciai, politikai hátteret megteremteni is rendkívül nehéz munka.
– A határozati javaslat harmadik eleme a Trianon-emléknap iskolai bevezetése. Tizenéves gyerekek körében szerencsés egy kötelező emléknaphoz kötni a békediktátum okozta évtizedes problémák megértését?
– Az iskolai emléknapok műfaját tíz évvel ezelőtt alakítottuk ki, most pedig egy olyan új formáját alkottuk meg, amely a nemzeti ünnepek mellett egy másik vonulatot jelent az iskolák életében. El szeretnénk kerülni, hogy csak egy pót-történelemóráról vagy egy végigunatkozott iskolai emlékünnepélyről legyen szó. Az összetartozás napján nem csak a kilencven évvel ezelőtt történt fájdalmas dolgokat idézzük fel, hiszen legalább ennyire fontos a jövő szempontjából, hogy ezeket a kérdéseket elevenségükben őrizzük meg a gyerekeink számára. Nem elég búsongani az elcsatolt területek okozta veszteség felett, és közben nemet mondani a határon túli magyarok állampolgárságára, meg kell mutatnunk, hogy kilencven év elmúltával feladat és lehetőség is van előttünk, ha a határon túli magyarokkal az együttműködésről gondolkodunk. Legyen ez olyan nap, amely segít nekik a mindennapi életük tisztességes megélésében.
– Ebben kulcsszerepük lesz a pedagógusoknak is, akik közül a többség valószínűleg szintén segítségre szorul. Hogyan oldható fel ez a helyzet?
– Már most 50-100 tanár pályáztatását kell elindítani, akik aztán segítenek majd a többieknek. Ehhez a feladathoz néprajzi, történelmi, földrajzi ismeretek kellenek, és nem minden osztályfőnök van ennek a birtokában. Ebben is segítséget nyújthat a Magyarság Háza, amely módszertani anyagokat gyűjthet, előadásokat szervezhet, és ahol szakavatott előadók segítségével készülhetnek fel az útra.
– A tervek szerint a jelenlegi hatezres létszám tízszeresének, de akár 100-120 ezer iskolásnak a határon túli kirándulását is támogatja az állam. Milyen összeg áll rendelkezésre 2011-ben erre a célra?
– A parlament döntése után jó esély van arra, hogy a támogatás nem attól függ majd, egy településnek van-e erre pénze, vagy sem, az éppen adott polgármester, iskolaigazgató szereti vagy nem szereti a programot. Kezdetben pályázati úton támogatjuk a kirándulásokat, majd két-három év tapasztalata után megalkotjuk azokat a normatívákat, amelyeket már a költségvetésben szerepeltetni tudunk. Erre a célra a jövő évi költségvetésben kétmilliárd forintot javasolunk elkülöníteni, és nagyon bízom benne, hogy már jövő tavasszal, az érettségi szünetben elindulhatnak ezek a programok.
origo.hu
Egy nap alatt hatalmas fordulatot vesz az időjárás
