Autóval egy kissé messzire esik, vonattal is sokáig tart az út Szicíliába, ráadásul mindkét megközelítési mód drágább a repülőnél. Minél korábban foglalunk helyet a gépre, annál kedvezőbb áron lehet jegyhez jutni (interneten is), nem kell fapadoson senyvednünk sem, a Lufthansa itáliai leánycége naponta közlekedik a Budapest– Milánó–Palermo útvonalon.
A legszebb sziget
Megérkezve a szigetre, rögtön lehet – és érdemes – autót bérelni, a szigeten ugyan van jó vasút és sűrű helyközi buszközlekedés, de sok időt és kényelmetlenséget megspórolhatunk, ha magunk írjuk a menetrendünket. A kora ősz az ideális időszak az utazásra, addigra vége a hőségnek, még meleg a tenger, és megszűnik a zsúfoltság a legkedveltebb látnivalók körül.
Mert ez a lényeg: a látni-, megnézni-, megismernivalók. Jártam már a mediterrán térség országaiban, Albániától a spanyol partokig, Szíriáig, eljutottam Máltára, Ciprus szebbik, törökök lakta felére, de a látványosságok terén mindet felülmúlja a most megismert Szicília. Igaza van a jó öreg G. János Farkasnak, mert szerintem még Itália sem nyújt olyan bőséges, varázslatos, változatos kínálatot az építészeti, műemléki, városképi látnivalókban, mint e lenyűgöző, egyszerre fenséges, egyszerre otthonos és vad, minden pillanatban meglepetést szerző déltengeri sziget.
Na jó, az egy Rómát kivéve, ámbár a palermói érseki székesegyház XIII. századi architektúrájának nagyszerűségével, élményével ott legfeljebb a Szent Péter-bazilika reneszánsz belső tere vetekedhet Michelangelo mester keze nyomaival, és ha hozzá tesszük-vesszük a Szicília fővárosától mindössze nyolc kilométerre található Monreale szintén XIII. századi és szintén lélegzetszakasztó bazilikáját a Teremtés történetének vele egykorú, monumentális mozaik-képregénysorozatával meg a félhektáros, agyonfaragott oszloperdejű kerengőudvarral, hát…
Szicília nyugati partjának magaslatairól – például a Trapani melletti Erice, az antik Eryx – fellegvárából tiszta időben ellátni Tunézia partjáig. Az első ezredforduló táján a sziget is arab fennhatóság alatt volt, a szaracén – magyarul: szerecseny – művészet formavilága különös ötvözetet alkot a román korszak normannak nevezett stílusával. Ez utóbbi a keresztes háborúkhoz, majd a német Hohenstauf királyok uralkodásához kötődik, ők építették tele Szicília sziklaormait tornyos várakkal, kikötőit kerek bástyás erődökkel, és ők alapítottak mindenütt templomokat, kolostorokat, hogy otthon érezzék magukat. Jól elvoltak a halból, vadból, tejből-vajból (sajtból), gyümölcsökből, szőlőből-borból, friss szélből és napsütésből – máig – kifogyhatatlan délszaki birodalmukban.
Kétezer éves bikinis lányok
Ami az antikvitást illeti, Szicília az ókorban a görögök legfontosabb gyarmata volt. A Messinai-szoros hajóforgalmát ellenőrző Siracusa kikötővárosban 300 ezren laktak a hellén uralom fénykorában (manapság százezres város), s aki érdeklődik a görögök építészete iránt, bízvást meg lesz elégedve a sziget kínálatával. Siracusában egy hatalmas, mészkősziklába vájt, lenyűgöző mérnöki számítást és pontosságot tükröző görög színházat bámulhatunk meg – a város híres lakója volt Arkhimédész –; a déli tengerparton, Agrigento közelében, a selinuntei régészeti mezőn egy teljes oszlopsoros Kr. e. V. századi és egy másik, töredékes görög templomot láthatunk. Mellettük a templomok töredékeiből, ezertonnás oszlopokból, pillérfőkből és talpazatokból álló rendetlenség, mintha egy harmincméteres óriás gyermek dobálta volna halomba a legókockáit. A sziget belsejében, Selinuntében a tájat uraló hegy csúcsába vájták bele a kisebb, „kamara”-színházukat a görögök, onnan gyönyörködhetünk a völgyben lévő dór oszlopos templomban és a szőlővel borított, üde zöld hegyoldalakban.
Való igaz, Colosseuma nincs Szicíliának, mint Rómának, de volt a sziget belsejében – Enna város közelében –, kies, erdős-ligetes vidéken egy olyan főúri villa, amelynek megmaradt emlékei szórakoztatóbbak, mint az emberek vadállatok elé hajigálásának egykori színhelye. A közel négyezer négyzetméternyi felületű mozaikmezőn egyebek mellett karcsú lányok strandröplabdáznak, a játékszer színes cikkelyekből van, és a lányok bikinit hordanak. Mint manapság, pedig már jó kétezer évesek. Elmentünk Corleonébe is, de nem találkoztunk senki ismerőssel a moziból; a városka amúgy két szentet is adott az egyháznak, erről nem tudnak annyian, mint Don Vitóról (Marlon Brandóról).
Mindent a szemnek, szájnak
Nincs több terünk a művészeti látnivalók ismertetésére, de minek is próbálkoznánk szóban visszaadni rotációs papíron a nekünk, magyaroknak különösen kedves, Csontváry Kosztka Tivadar festményéről ismert Taormina varázslatos görög színházának, a város fölé magasodó, 3400 méteres Etna és a leírhatatlan kékségű tenger élményét? Vagy a szintén festő ecsetjére kívánkozó Cefalú – kiejtve: csefalu, de sajnos nem magyar – városka piktoreszk látványát a fantáziát megmozgató tengerparti sziklaformációkkal, a horizonton felsejlő Liparai-szigetek vulkáni kúpjaival? Elmesélni, hogyan festenek a pálmaligetek, a piros, édes gyümölcsöt termő fügekaktuszerdők és az árbocrúd magasságú virágot termő agavék, a bíborlila sziromruhába öltöző, illatos bougainvillea-fák és a vaskos törzsű leanderek…
Másféle, vonzó érdekesség, mi több, tanulságos dolog számunkra, hogy Szicíliában bizony nem tudott gyökeret ereszteni a gyorsétkeztetés. A szigetlakók körében a slow food mozgalom járja a fast food helyett. A gasztronómiai élményeket meg a helyi borok minőségét és választékát megint nehéz volna és úgyszólván értelmetlen írásba foglalni, tessenek hinni a tudósítónak.
És ha tehetik, ha telik rá a reménybeli jobb, polgári időkben, ellenőrizzék a helyszínen, amit itt röviden elmeséltem.
origo.hu
Megszólalt Magyar Péter udvari bolondja, Orbán Viktor halálát kívánja
