Multikulti

Nem is tudom, eddig hányszor hallottam már azt az érvet, hogy azért is indokolt a nagy, multiáruházláncok léte Magyarországon, mert elhozzák hozzánk a kereskedelmi kultúrát. Ami addig hiányzott. És tényleg. Ma már itt van, mindennap találkozhatunk vele. E kultúráról érdemes megkérdezni itthoni beszállítóikat, munkavállalóikat és a vásárlókat, akik egyre jobban ismerik a kottát. Arról, hogy milyen dölyffel és fölénnyel tekintenek ránk a nyugati cégek, s hogyan kezelnek le bennünket, magyarokat. Pedig nem érdemeljük meg, hiszen mi is ugyanúgy otthagyjuk náluk a pénzünket, mint a saját országaikban a hazai vásárlóik.
Az Auchan például nem turkálhat a francia vásárlók kézitáskáiban Franciaországban úgy, mint amilyen leplezetlen utálattal teszi azt itt, a mieinkben. A franciákat nem kezelheti ilyen leplezetlenül pitiáner tolvajoknak hazájukban, mert abból irdatlan botrány lenne. De a brit Tesco sem fogadhatja úgy hazai vásárlóit Londonban, mint Budapesten, pedig az uniós statisztika szerint a legtöbb áruházi szarka épp abban az országban található. Ám mégsem ott, hanem itt, a Fogarasi úton tapasztalható, hogy már a parkolóban, kezükben gumibotot lóbáló biztonsági őrökkel kedveskedik a Tesco az érkező vásárlóknak, nem törődve azzal, hogy még mindig sokakban kelthet félelmet a magán biztonsági cégek erőszakossága Magyarországon a gyurcsányi évek után.
Szomorú, de ehhez a kultúrához lassan hozzászokunk. Az emberek fásultan legyintenek az itthoni láncok még mindig szaporodó áruházainak lelkiismeretlen és embertelen hozzáállására. Mindenkinek van egy rettentő története, amelynek azonban általában az a vége, hogy a tenyérbe mászó pimaszsággal szemben nem léptek fel a jogaikat érvényesítő fogyasztóként, és nem csaptak botrányt. Ezennel megosztom az olvasókkal a legutóbbi, saját tapasztalatomat, amelyet a Tescóhoz hasonlóan ugyancsak elfogadhatatlan magatartást tanúsító francia Decathlon nevű sportáruházban szereztem a minap.
A dologhoz hozzátartozik, hogy jó pár évvel ezelőtt rájöttem arra, hogy a borsos ára ellenére megéri több pénzt áldozni egy jó minőségű futócipőre annak, aki rendszeresen mozog. Elnyűttem már néhányat, s mivel a legutóbbi kilyukadt, egy új pár cipő beszerzése után néztem. A budaörsi Decathlon sportszakáruházba mentem, ahol kiválasztottam egyet. Felpróbáltam, tettem bennük pár próbalépést, s miután úgy tűnt, hogy minden rendben, irány a kassza.
A bajt azonban már az első futás alkalmával éreztem. A ballal semmi probléma nem volt, a jobblábas cipőtől azonban fájni kezdett a talpam, később pedig a térdem is. Majd betörik, gondoltam, de így jártam a második és a harmadik alkalommal is. S mivel negyedszer is ezt tapasztaltam, nem törődve a péntek délutáni dugóval, a vásárlástól számított ötödik napon rászántam magam, és újra elmentem a Decathlonba, hogy cseréljék ki az alkalmatlan árut. Az áruházba elkísért egy Amerikából 35 év után hazatért barátom, akinek jeleztem a balsejtelmem, hogy ebből óriási vita lesz. Ő azonban legyintett, mondván, hogy a dolog semmiség, ha rossz a cipő, az óriáscég szó nélkül ki fogja cserélni. Persze nekem lett igazam, s a körülbelül egy órát tartó vitát szájtátva kísérte figyelemmel.
Az információs pultnál elsőként egy fiatal hölgy hallgatott meg, s a „szemrevételezés” után már az első mondataim után olyan szakértelemmel ingatta a fejét, mintha a szocializmusban tanulta volna a kereskedelmet. – Ez bizony nem fog menni, hiszen használt a cipő, ami látszik rajta, így pedig hogyan veszi meg majd a következő vásárló? – akart lehengerelni a végső érvvel. – Használat nélkül azonban hogyan jöttem volna rá, hogy a cipő selejt? – győzködtem, s ennek a cipőnek ráadásul nem a polcon, hanem a szemétben a helye. Hamarosan odajött egy másik, majd egy harmadik eladó, mind fiatalok, majd az ott is elengedhetetlen kellék, a biztonsági őr is. Nem jutottunk dűlőre, pedig mindent bevetettek a fogyasztói érvek ellen. Olyan megoldásokat javasoltak, hogy ha nem tudok benne futni, akkor sétáljak az utcán. Egyikük azt mesélte, hogy ő is így járt egyszer, ám nem reklamált, hanem odaadta egyik rokonának, ő pedig vett egy másikat. Az a jó tanács is elhangzott, sámfázzam ki, hogy táguljon és nyúljon a cipő, ami már csak azért is lehetetlen, mert a cipő talpa öntött, a felső része pedig még rugalmasabb műanyag. Szó szót követett, ekkor a tisztességes kereskedőhöz méltatlan álláspontot hajtogató eladóktól azt kértem, hogy hívják oda főnöküket. Az „ügyeletes igazgató” odaérkeztéig a szemembe ötlött a falra kiszögezett, a vásárlóknak szóló vicces, ám komoly ígéretet tartalmazó tájékoztató: „Elégedett vagy elégedett? Ha meggondolja magát a megvásárolt termékkel kapcsolatban, 30 napon belül kicseréljük azt, vagy visszafizetjük az árát a blokk ellenében.”
Az ügyeletes igazgató, Román Péter, ugyancsak fiatalember, azzal kezdte, hogy ő is rendszeresen fut, és a cipőnek ránézésre semmi baja. Miután újra elmondtam, hogy mi az, ami ugyan nem látszik rajta, mégis használhatatlanná teszi a cipőt, ő – kollégáihoz hasonlóan – arról kezdett papolni, hogy mivel használtam már, nem tudja kitenni újra a polcra, hiába ellenkezik a boltban több helyütt olvasható reklámszövegekkel. Amikor rámutattam a falra kifüggesztett, öles betűkkel írt tájékoztatójukra, azt mondta, hogy az nem érvényes, csak ki van függesztve, a törvény azonban más. Deja vu érzetem támadt. A Decathlonnak épp olyan a magatartása, mint a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi bankoké, amelyek egymás után két etikai kódexet is alkottak a maguk korlátozására és az ügyfelek jogainak érvényesülésére, hogy azután egyiket se tartsák be. Ahol nem látják be, biztosan vesztesek lesznek: a fogyasztókat védő hatékony törvény és a betartásukhoz szükséges korbács nélkül kizárólag a bennszülötteket fejőstehénnek néző multi járhat jól.
Szóval hajthatatlanok maradtunk mindketten, a vita végül egy furcsa egyezséggel zárult. Az ügyeletes igazgató azt javasolta, hogy a következő három hétben még fussak a cipőben, s ha akkor sem múlnak el panaszaim, kicserélik egy újra. Minderről papírt is írtunk, amire az aláírások mellett pecsét is került. A dokumentum az addigi összes érvüket cáfolta, és intézkedésük álságosságáról lerántotta a leplet. Így ugyanis kiderült, hogy három hét múlva mégiscsak kicserélik az alkalmatlan cipőt, akkor is, ha már kipróbált és kopott, s a cserének nem akadálya, hogy a polcra nem tudják visszatenni a használt terméket.
A sportszakáruházból távozóban felhívtam Hagymási Miklós ortopéd orvost, akit épp egy sportorvosi konferencia szünetében értem utol. A szakember az esethez a következő véleményt fűzte, amiből kitetszik, hogy mi is a fogyasztó elemi érdeke, amelyet a Decathlonnak sportszakáruházként mindenekelőtt figyelembe kellene vennie. „Sportolásnál a szervezet vázrendszerére lényegesen nagyobb terhelés jut, mint a normál, mindennapi életben. Különösen nagy az igénybevétele a lábnak, ezért a legtöbb sportcipőt gyártó cég speciálisan kiképzett cipőket kínál a felhasználóknak. Futás közben a lábra nagyon nagy terhelés hárul, a testsúlynál lényegesen nagyobb. Különösen nagy a terhelése a láb hosszanti és haránt boltozatának, de a teljes izomzat, illetve minden ízület, csont a mindennapi élet igénybevételének többszörösét szenvedi el. Ezért készítenek speciális futócipőket is, amik ezeket a fokozott erőbehatásokat, túlzott rezgéseket kompenzálják, tompítják a talp rugalmasságával, a hosszanti és haránt boltozat támasztásának megoldásával, speciális kiképzéssel. Ha egy ilyen cipőt visel valaki, akkor a futásnak csak az előnyös hatásait élvezheti. Ha viszont a cipő nem megfelelő, akkor a láb fájdalma jelzi, hogy a terhelés növekedésének kompenzálása nem megfelelő. Ilyenkor egyértelműen cipőt kell váltani, mert ellenkező esetben a sport közben jelentkező fokozott terhelés a lábra károsan hat. Ilyenkor ugyanis nem a cipő, hanem a láb kompenzál. A mozgás túlterheli az izomzatot, az ízületeket, csonthártyagyulladás, ínhüvelygyulladás alakulhat ki. Ráadásul a láb túlterhelése mellett a szomszédos nagyízületek is túlzott terhelést kapnak, ami a későbbiekben a térd, a csípő, a derék fájdalmához vezethet. Ha tehát azt észleljük, hogy új cipő vásárlása esetén a korábbiakban nem észlelt fájdalom alakul ki, azonnal cipőt kell váltani. Ellenkező esetben a sport jelentősen káros mellékhatásai alakulnak ki.”
Az orvosi tanács ellenére a cipőt az incidens óta kétszer is használtam, az egyik eladó ugyanis felemelt mutatóujjal jelezte, hogy észreveszik a csalást. A mozgást kísérő mellékhatások mindkét esetben jelentkeztek. Az ügyeletes igazgatóval történt megállapodás szerint a határidő november 2. Addig sántikálva is kibírom.