Nincsen Őszöd

Úgy hiszem, most aztán tényleg eljött az igazság régen várt pillanata. A hét végén a kormány, hosszas előkészületek és maratoni ülésezés után, szakajtónyi törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. A számos témát, területet érintő előterjesztések közül a legfontosabbak – hiszen a legtöbb ember mindennapi életére hatással vannak – a jövő évi költségvetés bevételi oldalát megalapozó adótörvények.
Orbán Viktor ellenfelei még jóval a tavaszi választások előtt megjósolták, hogy a Fidesz kormányra kerülve ugyanabban a kelepcében vergődik majd, mint Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló koalíció, a balliberális magyar univerzum négy éve, a balatonőszödi beszéd idején. Ehhez képest növekvő ingerültséggel voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a Fidesznek 2006-tal ellentétben most esze ágában sem volt a szocialistáknak kedves fegyverrel megvívni a választási harcot: idén nem a rövid távon teljesítendő jóléti ígéretek, hanem a hitelesség és a kormányképesség alapján döntöttek a polgárok. Olyan állítást, hogy az Orbán-kormány egy csapásra gyógyírt lel a gazdaság bajaira, és pénzeső hullik az emberekre, legfeljebb a baloldali sajtóban lehetett olvasni hitetlenkedő vagy gunyoros megjegyzések kíséretében.
Az önmaga képességeiből és észjárásából kiinduló baloldal rögeszméje, hogy a kormány szuverenitása költségvetési-gazdasági ügyekben korlátozott (amiért persze ők tettek a legtöbbet), így előbb-utóbb nem lesz más választás, mint újabb áldozatvállalást kérni a polgároktól. Ez volna az igazság már emlegetett pillanata, Orbán „őszödi beszéde”, az MSZP feltámadásának kezdete. Erre vár az ellenzék, a lejárt szavatosságú közgazdász és a véleménydeformáló médiaelit, a Csipkerózsika-álmából ébredező szakszervezeti mozgalom, de leginkább a blogjában szabadságharcot hirdető, a parlamentet mint a népszuverenitást megtestesítő intézményt tavasz óta már nem dicsőítő bukott kormányfő.
És még mindig hiába várnak. Orbán Viktor pártja választási programját nyújtotta be kormányprogramként. Majd amikor kiderült, hogy az EU vele nem lesz oly nagyvonalú, mint anno Gyurcsánnyal, arra megint csak nem népsanyargatás, hanem banki különadó, állami bérplafon volt a válasz, megfejelve az IMF diktátumainak való tabudöntő szembeszegüléssel. Az első gazdasági akcióterv után új lemez pörgött: október 3., az önkormányzati választások után derül ki, hogy a Fidesz (is) átverte a választókat, jönnek a megszorítások, elmarad az adócsökkentés.
A most nyilvánosságra került javaslatok hasznosságáról máris élénk, szerteágazó vita bontakozott ki. Elérik-e a kívánt hatást? Kiállják-e az alkotmányosság és Brüsszel próbáját? Igazságosak, méltányosak-e, mennyiben szolgálják a gazdasági növekedést? Csak éppen azt nem lehet vitatni, hogy lesz érzékelhető, elsősorban a munkájukból élő családosoknak kedvező adócsökkentés; hogy a terhek nagyobb részét hárítja a kormány az eddig kiváltságot élvező, nagy profitot termelő gazdasági szereplőkre; hogy a Bajnai-kabinet által elszabott költségvetés lyukait most sem a nálunk hagyományosnak számító megszorításokkal igyekszik befoltozni. Ettől még rendkívül nehéz lesz a költségvetés megalkotása, ahogy arra a miniszterelnök is célzott Kötcsén, a kiadások kordában tartása nem megy érdekütközések nélkül. Ahogy a nemzetközi szervezetek és a piacok elődök által eljátszott bizalmának tartós visszaszerzéséért, mozgásterünk bővítéséért is izzadságos küzdelmet kell még folytatni, sokszor ellenséges környezetben.
A lényegen ez mit sem változtat. Rossz hírünk van Gyurcsány Ferencnek: nincsen Őszöd.