A ’28-as emlékére

Abban az esztendőben, „amikor Japán megszállta Santungot, Achmed Zogu lett Albánia királya, Törökországban bevezették a latin ábécét…”, akkor született Pesten Szilágyi György, hogy „tovább fokozza a vele együtt szépen fejlődő világválságot”.
Az 1950-es években a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője volt, ’56 után a szórakoztató osztály kabarérovatát vezette. Ezek komoly, felelős munkaköröknek számítottak abban az időben, lehet, hogy ezt akarta kompenzálni 1974-ben megjelent könyvének eredeti önéletrajzában: „Nem lett belőlem se cukrász, se fogorvos, se tojáskereskedő. E tisztes pályákon jó humorú osztálytársaim érvényesültek: született mókamesterek, aranykedvű, tréfás fiúk, ma is rendkívül vicces emberek, csak úgy dől belőlük a vidámság. Ellentétben velem, aki szívből utálom a vicceket, és állandóan szomorú vagyok, mint egy sós hering. Kabaréba még szabadjeggyel sem járok. Vígjátékot, komédiát képtelen vagyok végignézni. Kedvenc madaram a keselyű. Hogy ezek után miért lettem humorista? Nem jókedvemben!…” Ha nem jókedvében, de jó humorista lett Szilágyi György. Nevéhez olyan örökzöld kabarészámok fűződnek, mint a Montemorgói filmfesztivál, a Mit kell tudnunk a maceráról és az Utazási prospektus: egy hét Smoroszkán, a buznyák Riviérán, öt nap Felső-Buktában stb. Legértékesebbek a verses darabjai, pesti balladái, rímlomjai, kétsoros szótekercsei és sziporkái, amelyek virtuóz szókincsét, sajátos hétköznapi filozófiáját tükrözik. Fanyar életfelfogásának legsikeresebb emléke az 1976-ban született Hanyas vagy? ’28-as?… című monológ, amelyik – Kálmán György hangján – kultuszszámmá emelkedett a kabaré szintjéről.
Volt színházigazgató, tanított az artistaképző intézetben, de leginkább író-költő volt Szilágyi György, és igazi, előítélet-mentes, elegáns és szórakoztató pesti polgár. 1980 óta szabadúszóként dolgozott, lapokba írt – köztük a régi Magyar Nemzetbe –, több kötete jelent meg. Az elmúlt években a Magyar Hírlap szombati mellékletében lehetett olvasni különös történeteit, személyes emlékeit. Augusztus 21-én ezzel fejezte be írását, Faludy György Haláltánc-balladájának utolsó versszakához kapcsolódva: „Megnyugvással többször is elolvastam az idézett sorokat, mivel már korábban megbíztam egyik barátomat, hogy intézkedjen elhamvasztásomról. Utána majd oda szórnak, ahová akarnak. Köztudottan fegyelmezett, mániákusan pontos és határozott ember vagyok, de akkor már megengedhetem magamnak, hogy szétszórt legyek…”
Szilágyi György október 21-én, életének 82. évében hunyt el. Kívánságára szűk családi körben fogják ma elbúcsúztatni.