Melyik a kedvenc világválogatottbeli fellépése? Mert akadt egypár, a statisztikák szerint hat – fordultunk a 47. évét áprilisban betöltött egykori klasszishoz.
– Tévedés, hétszeres világválogatott vagyok, ennek számít a szentpétervári Goodwill Game-fellépés is. Focizhattam együtt Maradonával, Platinival, Matthäusszal, Sztojcskovval, Carecával és a többiekkel. Vagy éppen tétért ellenük. Részt vettem a százéves angol futballszövetség gáláján, Zico, Cabrini, Blohin, Hagi búcsúmeccsén.
– Ám öntől senki sem köszönt el.
– Nálunk nem divat, talán Bene Ferencnek szerveztek 1975-ben egy búcsúmérkőzést, azóta nem. Számomra szép gesztus lett volna, de végül nem valósult meg.
– Pedig abban nincs vita, hogy ön a magyar labdarúgás utolsó, vagy ha optimisták akarunk lenni, legutóbbi világklasszisa. Sok nagy meccset játszott, sok szép gólt rúgott, de melyik a kedvence? A közvéleményben az osztrákoknak lőtt 1985. tavaszi, bécsi vb-selejtezős találat, a lengyelek elleni szabadrúgás, vagy a Frankfurt 1988-as Német Kupa-diadalt érő bombája maradt meg.
– Pedig utóbbi egy szokványos szabadrúgás volt, lőttem olyat éppen eleget. A lengyelek elleni viszont tényleg különleges, egyszer, ha sikerül. Nehéz a leget kiválasztani a sok közül, hiszen a jelentősége is számít, de ha mégis kell, ’85 márciusában Tatabányán 3-0-ra nyertünk a Honvéddal, és az egyik gól előtt kicseleztem az ellenfél egész csapatát, úgy lőttem a hálóba.
– Akad hiányérzete játékos-pályafutásával kapcsolatban?
– Igazán nagy csapatnál nem játszhattam, pedig aláírt előszerződésem volt a Barcelonával, a Milannal, a Juventusszal. Ám megnyugvással tölt el, hogy nem rajtam, a tudásomon múlott. A legfiatalabbként tudtam kimenni Magyarországról, de nem adtak el, csak négy évre kölcsönbe „lízingeltek”. Amikor 1993 januárjában jelentkezett értem az akkor csúcson lévő Sampdoria, öten-hatan tartották a markukat, a Honvéd, a Frankfurt, az Olimpiakosz, a Bologna, az Ancona… Ekkor jöttem vissza a Fradiba. Azért Görög- és Olaszországban sztárként kezeltek, az újságok a nevem elé írták: világklasszis magyar.
– Ehhez képest nem érzi szakadéknak, hogy edzőként jelenleg Vecsésen osztja az utasításokat az NB II Keleti csoportjának 10. helyezettjénél? Bár azt sejthette, hogy edzőként nem lehet világválogatott…
– Nem érzem szakadéknak, tisztában vagyok a magyar viszonyokkal. Dolgoztam a BLSZ I-ben vagy a megye I-ben is, és a játékosokkal mindig jóban voltam, vagyok. Egy külföldinek persze megmagyarázhatatlan, egy ilyen tudású volt futballista miért nem kap komoly szerepet a magyar labdarúgásban, de ebben a közegben levágják a fejét annak, aki kilóg a sorból.
– Azért ön sem az a konfliktuskerülő típus, vagy nyolc év alatt tizennégy csapat nem sok kissé?
– Lehet, de Nyíregyházán, a Honvédnál, Tatabányán kitöltöttem a szerződésemet, Szombathelyen Bíró Péter nem akart fizetni, Sopronban megszűnt a klub. Siófokról menesztettek, de ezzel nincs gond. Azzal inkább, hogy külföldön azt tanultam, egyenrangú félként kezelik az edzőt a tulajdonosok, itthon viszont nem ezt tapasztaltam.
– Diego Maradona vagy Lothar Matthäus sem volt akárki, ám a kispadon messze nem olyan sikeresek, mint a gyepen, és ez erősen hasonlatos az ön karrierjéhez.
– Nem hiszem, hogy Maradona sokat foglalkozott volna szakmailag a labdarúgással, ő ösztönös zseni, akinek edzőként nincs döntési rutinja, ahogy azt az idei vb-n is tapasztalhattuk. Részben ez vonatkozik Matthäusra is. Én viszont tizenkét évet töltöttem külföldön, ezalatt mindent leírtam magamnak, főképp a fizikai felkészítésről. Elvégeztem az iskolákat, megszereztem a licenceket, noha ezek önmagukban semmit sem érnek, csak keretet adnak. Még nem kerültem olyan klubhoz, ahol nagyot alkothattam volna, általában tűzoltónak hívtak.
– A válogatott mellé a szövetségi edzői posztra is?
– Leo Beenhakkert emlegették kapitányként, azt tervezték, hogy mellette igazán beletanulok a szakmába, és majd az örökébe léphetek. Aztán ő nem jött, helyette Bozsik Petivel már csak átmeneti megoldást alkothattunk, nekünk nem mondhatták meg, milyen összeállításban játszassuk a csapatot. Csalódott voltam, hogy velem együtt Bozsikot, Róth Antit, Nyílt, Szokolait, Magyar Zolit el lehetett küldeni.
– Nyilasi és Róth azóta visszatért az MLSZ-be, Détári miért nem?
– Mert nem hívtak, és ha akartak, már rég megtették volna. De boldog vagyok Vecsésen is.
– Nincs üldözési mániája?
– Inkább véleményem van, amit kimondok, ahhoz nincs tehetségem, hogy kirúgnak valahonnan, és egy hónap múlva már máshol dolgozom. Van bennem ambíció, bár egyre kevésbé bízom benne, hogy kapok komoly feladatot.
– Apropó, üldözés! Nemrég citromos sörrel a kezében fotózta le egy bulvárlap egy benzinkútnál, azt írva, hogy utána kocsiba szállt.
– Úgy látszik, már követnek is, pedig nem vagyok Robert De Niro, Diana hercegnő vagy celeb. Remélem, az újság sok pénzt félrerakott, mert megtettem a szükséges lépéseket. Mindig vállaltam, amit csináltam, de azt nem fogom, amit nem. A sörről annyit, Frankfurtban elhűlve figyeltem Smolarekéket, ahogy ittak a csapatbuszon, és mondták, errefelé nem tiltják, ha a pályán minden rendben van.
– Gondolom, szombaton ott lesz a NAC-gálán Nagyváradon, egykori edzősködése helyszínén.
– Kardos Józsi telefonált most csütörtökön, hogy ugye jövök, mondtam neki, hogy nem hívtak…
origo.hu
Megint hazudtak Magyar Péterék
