Kocsiban és nyereg alatt

Kereken kétszáz évvel ezelőtt született Nonius Senior, a magyar nóniusz lófajta őse. A napóleoni háborúk során zsákmányolt mén leszármazottait másfél évszázadig katonai célra használták, majd a lovak kiváló munkabírásuknál fogva a mezőgazdaságba kerültek. Mára onnan is kikoptak, így a tenyésztőknek a génmegőrzés mellett új tenyésztési célokat kell keresniük.

LOVAS NEMZET A MAGYAR. E címmel tartottak nemrég konferenciát a Parlamentben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és a Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke vezetésével. A találkozón az Új nemzeti lovas programot vitatták meg, amelynek célja, hogy néhány éven belül újra régi fényében ragyogjon a magyar lótenyésztés. A fórumon felszólalt többek között Kövér László, az Országgyűlés elnöke, V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, Bánki Erik, az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának elnöke, valamint Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója. A szakma képviseletében Dallos Gyula mesteredző, örökös díjlovaglóbajnok és Lázár Vilmos hétszeres fogathajtó-világbajnok adott átfogó képet a lótenyésztés és a lovassport helyzetéről, kiemelve a követendő irányt, amelyet több száz oldalas programként nyújtanak be a parlamentnek. Egyértelmű céljuk, hogy a lovas ágazat a kormányprogram részévé váljon, sőt annak egyik alappillére legyen, a ló szerepe és megbecsülése pedig újra a megfelelő helyre kerüljön Magyarországon.

Ausztria síparadicsom. Azt szeretnénk, ha Magyarország pedig lovas paradicsom lenne, hiszen minden feltételünk, lehetőségünk adott hozzá – mondta Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke. Két évvel ezelőtt Dallos Gyula mesteredző, egyetemi lovastanár, valamint Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke segítségével hozták létre azt a munkacsoportot, amely összeállította a nemzeti lovas ágazati stratégiát. Ennek elsődleges célja a hazánkban található lovak számának megkétszerezése, hisz jelenlegi 65 ezer lovunk pontosan a fele az unió népességarányos átlagának. Lázár szerint ráadásul 120 ezer ló öt év alatt 40 ezer munkahelyet tud biztosítani.
E kitűzött irányvonalba remekül illeszkedhet az őshonos magyar fajták tenyésztése és versenyképessé tétele. A kisbéri, a gidrán, a lipicai, a furioso-north star (mezőhegyesi félvér), a nóniusz egyaránt őshonos magyar fajta, és egyikre sem mondható, hogy tenyésztésének fénykorát éli. A felsoroltak közül a nóniusz az egyik legjellegzetesebb őshonos magyar ló, történelme kétszáz évre nyúlik vissza.
Sportcélú tenyésztés
Az 1810-es évek elején fogalmazódott meg az igény: hiába vannak remek hátaslovai a katonaságnak, hámos lova, amely az ágyúkat húzhatná, nehéz terheket mozgathatna meg, nincs megfelelő. Ekkor került Mezőhegyesre a napóleoni háborúk során az osztrák császári hadak zsákmányaként a fiatal francia Nonius (később Nonius Senior) nevű anglonorman mén. 1816-tól 17 éven keresztül állt tenyésztésben, ez idő alatt 368 kancát fedezett, 201 ivadéka született. A két legnagyobb tenyészeti központ Hortobágy és Mezőhegyes volt, ami máig is így van. Kialakult a kor követelményeinek megfelelő katonai hátas, de még inkább hámos típus, amelyet a hadsereg igényelt. Ám a nóniusz katonai felhasználása a második világháború után megszűnt, ekkortól főként igáslóként alkalmazták. A mezőgazdasági gépek számának növekedésével aztán jelentősége a földművelésben is egyre inkább visszaszorult. A Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület 1989-es megalakulásától a fajtiszta tenyésztés és a génmegőrzés a fő tenyészcél.
Mindez csupán arra elég, hogy a fajta ne tűnjön el a köztudatból, ahhoz, hogy a tenyésztés új erőre kapjon, új célokat kell találni. Ezt Zilahy István, az egyesület elnöke is a következő évek fő kihívásának látja: „Kettős a feladatunk. Elsődleges, hogy megőrizzük a fajta génkészletét, másodlagos, hogy minőséget állítsunk elő. Ez nem egyszerű, hiszen a kettő nem segíti egymást. A nóniusz mezőgazdasági felhasználásának csökkenésével döntően sportra kell tenyésztenünk a lovat. Azonban, amíg a világ lovassportja több százezres egyedszám génkészletéből válogat, addig nekünk a sokkal kisebb fajtalétszámból kell előállítanunk versenyképes lovakat.”
– A két ménesünkben 100 nóniusz kanca található, míg további 250-300 magántenyésztőknél van. A fedezőmének száma 80, ezek fele az államé, másik fele magánszemélyeké – mondja az egyesület mellett a hortobágyi ménest is vezető Zilahy István.
Külföldre kerültek
Valóban túlzás azt állítani, hogy a világ lovassportja hemzseg a nóniusz sikereitől, ám mivel kétszáz éve nem is e célból kezdték tenyészteni, jól hangzik, hogy neves magyar fogathajtók, Szentmihályi Sándor és Pásztor György is nóniuszfogatokkal versenyeztek. Kiemelkedő díjlovasunk, Dallos Gyula nóniuszszármazású lóval, Bordallal volt először Világkupa-döntős Hannoverben, és szintén vele jutott ki az 1988-as szöuli olimpiára.
A világháborúkat követően, ahogyan az országot, a nóniuszt is jelentős veszteség érte; 1918 után sok ló került román kézre, majd 1945 után nyugatra. Zilahy elmondása szerint a románok legalább annyit megtettek, hogy tisztán tenyésztették tovább, így ha nehezen is, de együtt lehet velük működni a tenyésztés érdekében. Az elnök nem borúlátó: „Mindent összevetve a nóniusztenyésztés nincs rossz helyzetben hazánkban, sőt a magyar fajták közül a legjobbnak mondható. Azonban nem szabad belerévednünk abba, hogy a nóniusz múzeumba való. Versenyképessé kell tennünk a modern kor lovas igényeinek megfelelően, úgy, hogy a génkészlet ne sérüljön. Remek tulajdonságai miatt – nyugodtság, emberszeretet, remek munkabírás, kezelhetőség – a sport mellett tökéletesen alkalmas családok számára hobbilónak, lovas turizmusra vagy iskoláknak beteg gyerekek mellé terápiás lónak. Tenyésztésében meghatározó cél lehetne a hagyományőrzés; ha már a huszárok ruháját és fegyverzetét rekonstruálják, a katonák se üljenek mindenféle színű és származású lovakon. Itt a nóniusz, amelyet százötven évig használtak erre a célra.”
Véleményével egybehangzóan nyilatkozik Pap István Tibor, a Mezőhegyesi Állami Ménes ügyvezető igazgatója: „A magyar fajták közül a legjobb helyzetben a nóniusz van. Nagyon jó munkát végeztek elődeink, ám most ránk hárul az újabb feladat, hogy megtaláljuk a nóniusz új tenyésztési célját, illetve annak irányvonalát. Már nem kell ágyútalp vagy eke elé fogni a nóniuszt, most a jelen kor lovas igényeinek megfelelve sportlovat, hobbilovat kell belőle tenyésztenünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne egy irányba haladjon a magyar fajták tenyésztése, mert akkor elmosódnak a határvonalak. A nóniusz lényege pont a markáns jellege. Bízom benne, ha megvalósul a nemzeti lovas stratégia, abban a magyar fajták központi szerephez jutnak, és ezek legkarakteresebbje a nóniusz lehet.” Pap István Tibor szerint az állami beavatkozás mellett az emberek szemléletének változása is jótékony hatással lehet a tenyésztésre: „Mezőhegyesen sok potenciális lóvásárló fordul meg, és azt veszem észre, egyre több emberben ébred fel a nemzeti öntudat, egyre többen keresik a magyar fajtákat. Óriási kincs, nemzeti érték van a kezünkben, ami kétszáz éves múltra vezethető vissza. Nem hivatalból mondom, hiszem, hogy van jövője a nóniusztenyésztésnek, a magyar fajta tenyésztésének.”
Komoly érték lehetne a nóniusz
Ebben bizakodik Bognár Ferenc kiskunlacházi nóniusztenyésztő is, aki évekkel ezelőtt szeretetből vágott bele a lótartásba, mára pedig egy magántenyészet tulajdonosának mondhatja magát: „Már gyerekkoromban is kijártunk lovagolni a közeli apaji tsz-be, ahol megszerettem a lovakat. Előbb csak hobbiból tartottam őket, ám nincs menekvés, az ember egyre jobban belekeveredik; mára a nóniusztenyésztők között tartanak számon, két kétéves és két pár hónapos nóniuszcsikó is nálam született. Nagyon jó volna, ha újra komoly érték lehetne a nóniusz – és nem csupán a kupecek számára, természetesen áron alul. A nóniusz a sport mellett szinte mindenre alkalmas; csodálatos társ lehet családok mellett, hiszen kocsiban és nyereg alatt is megfelelően használható. Szerintem tökéletes megoldás lehetne rendőrlóként, amire évtizedekkel korábban volt már példa, oda is eljut, ahová még a terepjáró sem. Alkalmazható a gyerekek lovasoktatásában, de akár az iskolákban is. Pedagógus feleségem olykor elhívja a tanítványait is lovagolni, és előfordult, hogy az egyik dadogós diákja a lovon ülve olyan folyékonyan beszélt, hogy szinte rá sem ismertek. Ahhoz, hogy kiaknázhassuk a nóniuszban rejlő lehetőségeket, szükség lenne állami támogatásra, de nem pénzre gondolok. Ismét értékké kellene tennünk a lovat hazánkban, hogy újra legyen értelme tenyészteni.”
A nóniusztenyésztők egybehangzóan állítják, megvan köztük az egyetértés és bennük az elhatározás a fajta tenyésztésének újbóli fellendítéséhez, ám szükségük lenne segítségre, ami a nemzeti lovas stratégia képében meg is érkezhet. Addig sem tétlenkednek: a hagyományoknak megfelelően a közelmúltban is Mezőhegyesen gyűltek össze, ahol a szokásos évi tenyészszemle mellett felavatták a kétszáz évvel ezelőtt született Noniusz Senior emléktábláját, majd filmvetítéssel emlékeztek a fajta ősének számító ménre.