Koman, Szalai, Elek: válogatott ígéretek

Koman Vladimirral, Szalai Ádámmal és Elek Ákossal ezen az őszön nagyot fordult a világ. Nem csupán helyet követeltek maguknak a magyar labdarúgó-válogatottban, hanem teljesítményükkel jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Egervári Sándor együttese a második helyről várja a tavaszi folytatást az Európa-bajnoki selejtezőben. Olyan szakemberek segítségével elevenítjük fel pályafutásuk fontos mozzanatait, akik már a kezdeteknél felfigyeltek rájuk.

Miért éppen ők? Dudás Ádám, Filkor Attila, Farkas Balázs, Vass Ádám, Németh Krisztián, Simon András, Gulácsi Péter. Csupán néhány név, akiket legalább akkora tehetségnek tartottak néhány éve, mint Komant, Szalait és Eleket. Both Józsefet, a hazai utánpótlás egyik elismert vezetőjét kérdeztük: mégis miért ők hárman futottak be?
– Nincs egyértelmű magyarázat, Németh Krisztiánt én például legalább akkora tehetségnek tartom, mint Komant. A szerencse is fontos tényező. Az viszont biztos, hogy ez a három játékos kiváló mentális tulajdonságokkal rendelkezik, aminek köszönhetően társaik elé kerülhettek – hangzott a válasz.

Koman Vladimir pályafutása Szombathelyről indult. Az 1989. március 16-án született játékos kétéves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, a család Ungvárról áttelepül a vasi megyeszékhelyre. Édesapja, idősebb Koman Vladimir is futballozott, nem is akárhol, a Dinamo Kijevben, Valerij Lobanovszkij is volt az edzője. Magyarországon már csak levezetésképpen játszott, inkább az országszerte elismert szombathelyi utánpótlásklub, a Lurkó FC egyik vezetőjeként szerzett hírnevet. Gondolhatnánk, fia kitaposott ösvényen haladt előre, felnőttkarrierje mégsem szokványosan kezdődött. Letűnt korok nagy alakjait idézően csupán tizenöt éves volt, amikor bemutatkozott a Haladás éppen másodosztályú csapatában. Idősebb Mihalecz István, az együttes akkori vezetőedzője érdeklődésünkre elárulta, vitathatatlan képességein túl Koman részben a szerencsének és a kényszernek is köszönhette a lehetőséget.
– Bíró Péter 2004 nyarán hagyta magára a Haladást, a Lombard FC-t Pápára költöztetve. Ott álltunk játékosok nélkül, s mert szegény ember vízzel főz, csak három felnőttet tudtunk igazolni, különben ifisták alkották a keretet – emlékezett viszsza Mihalecz István. – A felkészülés elején Farkas Péter kollégám szólt, hogy a tizenöt éveseknél van egy nagyon ügyes srác, érdemes lenne megnéznem. A kis Volit persze én már kisgyerek kora óta ismertem. Az édesapja nálam focizott a Sabariában, edzések alatt az édesanyja gyakran a pálya mellett sétáltatta babakocsiban. Nagyon tehetséges gyerek volt. Tizenöt évesen ugyan alig volt több százhatvan centinél és ötven kilónál, ám már akkor kiválóan látott a pályán, emellett technikás és gyors volt, ezért ki tudta kerülni a csínes helyzeteket. Az MTK és a Fradi ostromolta az édesapját, de mondtam neki, el ne engedje, ott a tizenhét éveseknél se biztos, hogy beteszik a kezdőbe, a Haladásban viszont a felnőttek között végigjátssza az NB II-es idényt.
Így is történt, s egy év múlva már a Milan és a Sampdoria jelentkezett a tehetséges fiúért. A folytatást ismerjük. A Sampdoria le is igazolta, a genovai klubnál végigjárta a szamárlétrát, előbb a juniorcsapatban szerepelt, kölcsönadták a Serie B-s Avellinónak, az előző idényt a Barinál töltötte, a nyár óta pedig végre stabil embere a Sampdoriának. Mihalecz István azonban nem tagadja, gyorsabb előmenetelre számított:
– Nehéz megmondani, mi lett volna, ha tizennyolc, tizenkilenc éves koráig itthon futballozik, bár meggyőződésem, hogy az NB I sokkal erősebb, mint az olasz tartalékbajnokság. Amikor láttam játszani, akár az utánpótlás válogatottban, akár az olasz klubokban, nekem többnyire csalódást okozott. Csak most, a finnek ellen csereként beállva a második félidőben futballozott a tehetségének megfelelően. Igaz, végre a helyére került, a szélen nem tud érvényesülni, a csatárok mögött képes a legjobb teljesítményre.
Koman Vladimirhoz hasonlóan Szalai Ádám is fiatalon, már tizenhat évesen külföldre került. Pályafutások mégis eltérő. Koman gyerekkora óta tagja volt az utánpótlás válogatottaknak, Szalaira igazából csak a felnőttek között figyeltek fel. Kortársai közül Németh Krisztiánt, Priskin Tamást, Hrepka Ádámot, Feczesin Róbertet is elé helyezték a középcsatárok rangsorában.
Szalai Budapesten született 1987. december 9-én, s a Honvédban nevelkedett, mígnem 2004 nyarán Újpestre került. Tulajdonképpen már oda is ifjabb Laczkó Mihály segítségével, aki hat éven át egyengette az útját, így itthon még edzőinél is jobban ismeri Szalait.
– Ádám édesapjával együtt vízilabdáztam, innen a kapcsolat. 2003 elején azzal keresett meg, úgy látja, a Honvédnál nem megfelelők a feltételek, segítsek a fiának csapatot találni. Fél év múlva így került Újpestre. Már akkor is az volt a célunk, hogy minél hamarabb külföldön focizhasson. Sokáig nem is kellett várni az ajánlatra, a Mönchengladbach és a Stuttgart is érdeklődött iránta. Mivel Stuttgart közelebb van Budapesthez, a család végül ezt választotta. Kiválóan sikerült Ádám bemutatkozása. Emlékszem, a próbajáték alkalmával az első edzésen délelőtt egy labdát előbb mellel levett, s utána akarta elrúgni. Az edző közbeszólt, erre nincs idő. Mit ad Isten, a délutáni edzésen, amit Felix Magath és Krasszimir Balakov is megtekintett, hasonló szituációban Ádám a levegőbe emelkedve kapásból óriási gólt rúgott, majd később fejelt is egyet. A sorsa ezzel el is dőlt – elevenítette fel a kezdeteket a menedzser.
Szalai Ádám 2004 júliusában csatlakozott a Stuttgarthoz, ahol olyan ifjú társai akadtak, mint a ma már vb-bronzérmes, a nyár óta a Real Madridnál futballozó Sami Khedira, továbbá a szintén német válogatott Andreas Beck és Serdar Tasci. Szalai magántanulóként már akkor naponta kétszer edzett, délelőtt a Stuttgart B csapatával, délután az U19-es együttesével, amellyel megnyerték a német bajnokságot. 2006 őszén Giovanni Trapattoni, a Stuttgart mestere barátságos meccseken már a nagy csapatba is be-beállította, ám távoznia kellett, utódja nem favorizálta Szalait, ezért a profi futball logikája szerint a magyar csatárnak új kihívás után kellett néznie. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Real Madrid is szemet vetett rá, s 2007 augusztusában 450 ezer dollárért leigazolta.
– Az első idényben még szoknia kellett a körülményeket, a másodikban azonban 18 gólt szerzett a Real alá tartozó Castillában. 2009 februárjában Pellegrini, a Real akkor edzője a BL-keretbe is benevezte, sajnos a Real egyből kiesett a Liverpoollal szemben. Deportivo, Osasuna Palermo, Roma, Braga, Dortmund, Mainz, Bochum, Hertha, Sunderland, a nyáron ismert európai klubok egész sora érdeklődött Ádám iránt, ám a Real kétmillió eurót kért érte, amit csak a Braga fizetett volna meg, a portugálokkal viszont Ádám nem tudott megegyezni, ezért maradt a Realnál – mesélte Laczkó Mihály.
2009 novemberében aztán megsérült, több hetet ki kellett hagynia, talán ezért is adta előbb kölcsön, majd végleg a Mainznak a spanyol királyi klub csupán 500 ezer euróért – már nem Laczkó Mihály közvetítésével. Aki ugyan méltatlannak tartja a játékos eljárását, mégis örül annak, hogy Mainzban és a válogatottban is befutott. Amikor azt kérdeztük tőle, az ő tapasztalatai alapján Szalai mely képességeire figyeltek fel külföldön, így felelt:
– A magasságát nem kell kiemelnem, az már kevésbé feltűnő, hogy nagyon gyors. Amikor a Real felnőtt keretével készült, a felmérések alapján ő volt a harmadik-negyedik leggyorsabb. A Madridnál azt tartották a hiányosságának, hogy nem elég erős, és nem ütközik eleget. Nos, 77 kiló volt, amikor Madridba került, és 87, amikor eljött onnan. A spanyol foci nem véletlenül jutott a csúcsra.
Elek Ákos Bánrévén született 1988 július 21-én. Már kisgyerekként arról álmodott, hogy egyszer híres játékos lesz. Ám előbb Putnokig, majd Kazincbarcikáig kellett eljutnia. Barcikán már 2005-be bemutatkozott az NB II-es felnőtt csapatban, meghatározó játékos csak két év múlva vált belőle, huszonhat meccsen középpályás létére hét gólt szerzett. Nem csoda, hogy több NB I-es klub is felfigyelt rá, mint mondta, Mezey György személye is döntött abban, hogy a Videotont (akkor még Fehérvár FC) választotta. 2008 őszén még csak egy meccsen játszott, tavasszal már többször, az elmúlt idényben viszont a Videoton meghatározó játékosává vált.
– Magam is többször megnéztem, mielőtt leigazoltuk. Ugyan akadtak hiányosságai, sőt még most sem mondanám kiforrott játékosnak, de látszott rajta az a nehezen meghatározható nyers adottság, ami sokat ígért. Másfél évig építgettük, többször az is felmerült, hogy esetleg kölcsönadjuk, ám megalkuvás nélkül, ha kellett fogcsikorgatva küzdött, s kikövetelte magának a helyet a csapatban. Fél évet szándékosan szerepeltettem balhátvédként, hogy így csiszolja a védőmunkáját, amit szűrőként tökéletesen hasznosít. Ákos sok tekintetben különbözik a kortársaitól, a nyegleségnek még a szikrája sincs meg benne, sohasem alibizik, nyíltszívű, bátor fiatalember. A Videotonnál mi addig tartunk meg egy tehetséges játékost, amíg nálunk is egyértelműen képes fejlődni. Elek Ákos még ebben a stádiumban van. Úgy látom, a külföldi klubok már a télen ostromot indítanak érte, s a nyáron valószínűleg eljön az ideje, hogy magasabb szinten folytassa a pályafutását – dicsérte Elek Ákost Mezey György, a Videoton mestere.