Kártyavárként dőlt össze egy ház a belgiumi Oostende tengerpartján. Percek múltán a mentőalakulatok különleges műszerei túlélőt érzékelnek a betontömbök alatt, akinek a kiemelését azonnal meg kell kezdeni. Mivel „véletlenül” éppen a közelben tartózkodnak, a német Technisches Hilfswerk (THW) egységei érkeznek a helyszínre, s munkához is látnak. A csúcstechnológia segítségével a többméternyi betonfalon is átlátnak, így könnyen be tudják mérni a sérült pontos helyét. Akárcsak a bányakatasztrófák esetén, itt is alagútszerű járatot fúrnak, majd rövidesen azt látjuk: a tűzoltókéhoz hasonló védőruhát viselő mentőcsapat tagjai hordágyon emelik ki a bent rekedt férfit a mázsás törmelékek közül.
A környéken kisebb tömeg gyűlik össze, a főként üdülni ide érkezett nyugdíjasok ijedten kérdezgetik, mi történt. Amit láttak, ezúttal szerencsére csak bemutató volt, ám a résztvevők számtalanszor bizonyították, hogy bármikor képesek hasonló gyorsasággal és precizitással segíteni éles helyzetben is. A THW, bár neve műszaki segítségnyújtó alakulatot jelent, rendszeresen vesz részt életmentésben, járműveiken egészségügyi felszereléseket is szállítanak, munkatársaik mentőskiképzésben is részesülnek. Szerte a világban rendszeresen feltűnnek a nagy katasztrófák helyszínein, számtalanszor dolgoztak már együtt magyar mentőalakulatokkal is. Munkatársuk, Christian Wenzel az algériai és haiti földrengésről mesél, majd rögvest hozzáteszi, nyár elején nagy erőkkel voltak jelen a borsodi térségben: tizenhárom járművel, hatszázezer homokzsákkal segítették az árvízi védekezést.
Oostendében Európa vezető biztonságtechnikai cégei, biztonságpolitikai szakértői és politikai döntéshozói gyűltek össze a közelmúltban, hogy értékeljék többek között a katasztrófavédelem, a határőrizet, a tengeri biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem terén elért eredményeket. Az unió soros elnökségére készülő Magyarországot – a külön standokkal, bemutatókkal készülő, előadókat delegáló Lengyelországgal vagy Csehországgal ellentétben, nem is beszélve a nagy tagállamokról – csupán a brüsszeli állandó képviselet munkatársa, Pető Gábor, valamint lapunk képviselte. Az eseményre mindössze tizenöt uniós tagországból származó tudósítót hívtak meg.
Brooks Tigner, a Security Europe nevű szaklap főszerkesztője, egyben a Jane’s biztonságpolitikai magazin rovatszerkesztője bevezető előadásában emlékeztetett: a 2000-es évek elején kormányzati körökben lényegében még fel sem merült, hogy összeurópai szinten kellene koordinálni a lakosság biztonságát szolgáló intézkedéseket és kutatásokat. A madridi és londoni terrortámadások azonban rámutattak, hogy ez hatalmas hiba volt. A 2007 és 2013 közötti időszakot átölelő, kutatási és technológiafejlesztési célokat szolgáló úgynevezett hetedik keretprogram összesen 50,5 milliárd eurós költségvetéséből 1,4 milliárdot már a biztonsági területnek szántak. Ebből az összegből kell az összeurópai technikai fejlesztéseket finanszírozni, éppúgy, mint az elméleti képzéseket, intézményi átalakításokat. Ez rengeteg pénz, nem véletlen, hogy a biztonságpolitikai, katonai konferenciákon tömegével jelennek meg a lobbisták, különféle gyártók képviselői, hogy a döntéshozókat bombázzák ajánlataikkal. Érezhetően így volt ez legutóbb Oostendében is. S a pénznek nagyon is megvan a helye.
Brooks Tigner példaként említi, hogy a terroristák célpontjává vált madridi vasútállomásnak rendes válságkezelő terve sem volt. A 2004. március 11-én történt támadást követő percekben kaotikus állapotok alakultak ki, a különböző hatóságok nem tudtak rendesen kommunikálni egymással, az embereknek pedig csak annyit mondtak, hogy fussanak. A zűrzavar következtében a mentőalakulatok nem értek oda időben a sérültekhez, s ez emberéletekbe került. Ma már Madridban és a többi nyugati nagyvárosban is tudják, szükséges az olyan intézményi háttér fenntartása, amely vészhelyzet esetén képes koordinálni a beavatkozó egységeket, úrrá lenni a káoszon. (Magyarországon a közelmúltban jött létre a terrorelhárító központ.) A fő célpontokban, vagyis a közlekedési csomópontokban, bevásárlóközpontokban pedig a legrosszabbra is fel kell készülni.
Az Európai Bizottság alelnöke, Antonio Tajani ugyanitt leszögezte: a biztonság alapvető jog, amelyet a tagállamoknak szavatolniuk kell állampolgáraik számára, ám erre az országok önmagukban kevésbé képesek, mint uniós szintű összefogással. Vagyis nem szabad sajnálni a pénzt és az energiát, hogy a kontinens a folyamatos fenyegetések ellenére biztonságos maradhasson.
A piaci szereplők azonban panaszkodnak: Olaszország legnagyobb védelmi vállalatának számító, repülőgépeket s egykor az Alfa Romeo gépkocsikat is gyártó Finmeccanica vezetője, Giancarlo Grasso például arra emlékeztet: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is többet költ hasonló fejlesztésekre. Márpedig a terrorizmussal – s az éghajlatváltozás következtében a katasztrófákkal is – csak akkor tudjuk felvenni harcot, ha képesek vagyunk mindig egy lépéssel előrébb járni.
S hogy mégis mi minden valósult meg a magyar ésszel így is szinte felfoghatatlanul nagy keretösszegből az elmúlt években? A konferenciaterem előterében ebből is ízelítőt kaphattunk. Christian Wenzel, a már említett német katasztrófaelhárító például azt meséli, néhány éve még kutyákkal és emberi erővel kellett túlélők után kutatniuk, ma már olyan különleges és kifinomult technikával rendelkeznek, hogy szinte nincs az a bedőlt fal vagy leomlott földkupac, amelyet ne tudnának átvilágítani pillanatok alatt.
A Cameleon nevű lánctalpas robot le-föl közlekedik a lépcsőn, cikázik a vendégek között, s persze ennél bonyolultabb műveletekre is képes lenne. Kezelője, egy francia fiatalember azt mondja, ötszáz méteres távolságig képes követni a szerkezetet, amelyre „kameraszemet” szereltek, így monitoron keresztül pontosan látható, mi vagy ki kerül elé. A többféle felszereltséggel, százezer eurós induló áron kapható gépembert eddig főleg bombák hatástalanítására használták, de az utóbbi hónapokban több nyugat-európai tűzoltóság is vásárolt a kimondottan számukra fejlesztett változatból. A lánglovagok helyett ugyanis a robotot is beküldhetik égő épületekbe, amelyeket képes feltérképezni, ott túlélőket keresni, vagy bizonyos kisebb tárgyakat ki is hozni onnan. Egy másik cég különleges, napelemekkel működő, pilóta nélküli minirepülőgépét mutatta be, amely akár két hónapig is képes a levegőben maradni. A szerkezet szintén kamerát szállít, amely folyamatosan sugároz a vevő felé. A cél, hogy a tömegesen felbocsátandó repülők mozgóképei idővel a Google Earthhöz hasonlóan a világhálón is elérhetők legyenek, így például bármikor meg lehessen nézni, milyen a forgalom a belvárosban, vagy ami talán még fontosabb, pontosan mekkora kiterjedésű is például egy-egy erdőtűz, özönvíz vagy éppen vörösiszap-áradat.
Amikor kint jártunk, még nem tudhattuk, hogy a konferencián elhangzottak Magyarországon sajnálatos aktualitást kapnak. A bemutatott termékek, fejlesztések jelentős része ugyanis a hazai katasztrófavédelem számára is hasznosítható lenne a mostani Veszprém megyei kárelhárítás idején. És a történtek ismeretében legalább ilyen fontos – s a konferencián többször hangoztatott – kérdés az egységes szabályozás, a felelősségi viszonyok pontos ismerete. 2009 óta uniós direktíva, vagyis irányelv szabályozza a veszélyes anyagokkal dolgozó cégek felelősségi körét, s kimondja azt is, hogy a katasztrófák okozóinak a károkat is meg kell téríteniük. A magyar mentőalakulatok, orvosok, tűzoltók többször bizonyították, hogy anyagi és technikai nehézségeik ellenére bármikor felveszik a versenyt nyugati társaikkal. Hamarosan kiderül, képesek-e a károkozók is európaiként viselkedni.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Gödön
