Vissza a művészmozikba!

Nem várják ölbe tett kézzel, míg a művészmozikból teljesen kivonul a közönség – új megoldásokkal próbálja visszacsábítani a nézőket a magyarhangya mozgalom. A közösségi hálózatokra épülő modell siker esetén nagyban változtathat a filmforgalmazás eddigi rendszerén.

Napozz Holddal. Egyetlen napon, november 24-én játsszák a mozik Merényi Dávid Napozz Holddal című filmjét, amelyet a Kispál és a Borz augusztus 9-i búcsúkoncertjéről készített. A koncert mellett a Kispál és a Borz történetéről is szó esik, a zenekar és barátai is megszólalnak a filmben. Bemutatják a búcsút megelőző egy hónapot és az előkészületeket is. A film november 24-én látható lesz a fővárosban a Corvinban, a Művészben, a Toldiban, az Odeonban és a West Balkánban, vidéken többek között Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Székesfehérváron, Egerben, Gyöngyösön, Szegeden, Pécsett, Szombathelyen és Győrött.

Mozizni jó – filmet letölteni viszont ingyenes és kényelmes megoldás. A nemzetközi és hazai mozik ma is a régi keretek között próbálnak túlélni, miközben teljesen megváltoztak a célközönség, főleg a mai tizen- és huszonévesek filmfogyasztási szokásai. Míg tíz évvel ezelőtt 20-25 százalékos volt a művészmozik kihasználtsága, ez mára 10-11 százalékra csökkent. Gyakorlatilag üres termekben fut a filmek nagy része Magyarországon. – A filmforgalmazók és a mozik nem tudják, hogyan szólítsák meg a nézőket. A közönség előzetes felmérése nélkül tolják be sorra a filmeket, pedig amíg nem jönnek a nézők, mozis feltámadás sem lesz – mondja a Magyar Nemzetnek Donáth Péter, a magyarhangya mozgalom egyik szervezője.
A napokban bemutatkozott mozgalom (amely az egykori, alulról szerveződő Hangya Szövetkezetből származtatja a nevét) újra megszervezné a kapcsolatot a nézők, a filmforgalmazók és a művészmozik között. Ehhez az internet és a közösségi hálók adta lehetőségeket használnák ki. A művészmozik lehetséges közönsége ma is létezik, de csak töredékük jár el a vetítésekre. – Azt mondják: drágák a jegyek, nem látnak izgalmas filmeket, és egyébként is későn mutatják be őket – idézi az általánosan elterjedt véleményeket Donáth. Szerinte az artmozik közönsége jól használja a netet, a letöltőprogramokat, mindent meg tudnak szerezni, meg tudnak ismerni, ami érdekli őket. A fiatal értelmiségi réteg képben szeretne lenni: nem várhat arra, hogy fél évvel később nézze meg azt, amivel a felgyorsult világ nemzetközi nyilvánosságában aktuálisan foglalkoznak. Az artfilmek jelentős részét ugyanis nagy késéssel vagy egyáltalán nem mutatják be Magyarországon. – A neten úgyis fenn van, mondják mindenhol, minden társaságban. Nem megoldás már, hogy külvárosi óriásplakátokon hirdetnek filmeket az elképzelt nézőknek – véli Donáth Péter. Szerinte a filmforgalmazók egy része csak a különböző előzetes támogatások megszerzésében érdekelt, és kevéssé foglalkoztatja őket, hányan mennek el valójában a bemutatott filmjeikre.
A magyarhangyások el akarják érni a nézőket, a filmkedvelők aktivitására és ízlésére építenek. Decemberben indul majd a honlap, amelyre regisztráció útján minden érdeklődő filmrajongó beléphet, és ott bemutatandó filmeket ajánlhat a közösségnek és a magyarhangya filmforgalmazóinak, vagy éppen csatlakozhat egy-egy filmbérlet közösségéhez. A bemutatandó filmeket tehát a közösség kívánságai szerint válogatnák. A magyarhangya célja, hogy az aktív, érdeklődő közönségre építve, előre leszervezett telt házakat szállítsanak a moziknak. Kevesebb vetítéssel, de sokkal több nézővel tennék gazdaságosabbá a filmforgalmazást. Ráadásul a tervek szerint kétezer forintba kerülne egy hatfilmes bérlet, tehát a modell mind a nézőknek, mind a moziknak, mind a filmforgalmazóknak előnyös lehet. A filmek megtalálnák a közönségüket, és viszont, ötezres közösséggel pedig már önfenntartóvá válhat a projekt.
A gyakorlatban először a Kispál és a Borz búcsúkoncertfilmnél próbálják ki ezt a modellt. Donáth szerint a Kispál-film máris siker, mert első körben 22 mozit sikerült beszervezniük a vetítésre, de az előjegyzések alapján kialakult telt házak miatt máris növelni kellett a vetítések számát. Még Hidasnémetiben is vetítik majd a filmet, tehát nem csak egy fővárosi kulturális akcióról van szó. – Úgy becsültük, 1500 néző várható, de már most 2700-nál tartunk – mondja a szervező. Az először többnyire szkeptikus mozivezetők is nyitottá váltak az együttműködésre.
De ki finanszírozná a magyarhangyát? A próbakőként működő Kispál-filmnél csak a jegyvásárlásból és a szponzorációból működtetni lehet a projektet, de bíznak abban, hogy nagyobb siker esetén akár az állam is támogatást nyújthatna a modellhez. – Ezzel még olcsóbbá tehetnénk a bérleteket – teszi hozzá Donáth, aki szerint a magyarhangya sikere esetén megkérdőjeleződhet az amúgy is ingadozó hazai filmforgalmazási és -finanszírozási status quo.
A magyarhangya modellje már a bemutatkozás pillanatában nemzetközi figyelmet kapott. Az egyik szervező egy portugáliai konferencián tartott előadást a tervekről, ami Donáth szerint felkapott beszédtéma lett helyben, a mindenütt hasonló gondokkal küzdő filmforgalmazók között.