Görbicz Anita kihagyni kényszerült a tavalyi kínai vb-t is, ezért még a szokásosnál is nagyobb eltökéltséggel készült a jövő héten kezdődő skandináviai Eb-re. Egészen vasárnap kora délutánig, amikor a Telenor-kupa nemzetközi torna tiszaújvárosi mérkőzésének első felében megsérült a bal kezének hüvelykujja. Szokásához és habitusához híven rá sem hederített, próbálkozott tovább az ukránok ellen, majd amikor nem ment, rövid kezelés után már civilben mondta: szerinte elszakadt a szalagja, de ha rajta múlik, megy az Eb-re.
Sajnos valóban elszakadt, és a többi nem rajta múlott. Olyannyira nem, hogy tegnap délelőtt, a röntgent követően már meg is műtötték Győrben. A keretszűkítést így Mátéfi Eszter szövetségi kapitány helyett a balsors félig megoldotta, ma már csak 17 játékos találkozik a tatai edzőtáborban, közülük 16-an kelnek útra Lillehammerbe. A mennyiségi veszteségnél persze összehasonlíthatatlanul nagyobb a minőségi; különösen azt tekintve, hogy Mátéfi úgy tervezte, Tóth és Zácsik hiányában többször is két irányítót vet be támadásban. Igaz, ezt így is megteheti, de egyikük sem Görbicz lesz.
Felesleges szócséplés hosszasan siránkozni azon, ez mit jelent, Mátéfi Eszter is tényszerűen értékelt: „Görbicz Anita extraklasszis, nem véletlen, hogy a dániai Világkupán is állandóan róla és Pálinger Katiról beszéltek az ellenfelek. Nagyon tartanak tőle, így ha velünk van, a csapatunktól is, ráadásul nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is hiányozni fog, mert sok pluszt tud adni a többieknek, amire szükség is lenne. De nincs mit tenni, most erre az új helyzetre kell megoldást találnunk. Például úgy, hogy adott esetben Szucsánszki játszik átlövőt, Kovacsics vagy Temes pedig irányítót.” Hogy Görbicz kiválásával kit és mit veszített a válogatott, arra számos válasz adható. Hogy esetleg mit nyert, arra legfeljebb egy, némileg az is erőszakolt, kényszeredett: mostantól aztán tényleg görcsök nélkül lehet várni az Eb-t, mert ilyen előjelekhez képest rossz már nem történhet, csak jó. Mátéfi azért nem osztja teljes mértékben ezt a véleményt: „Nem teherként, hanem kihívásként tekintettem erre az Eb-re, abban bízva, hogy legalább tiszta képet kaphatunk magunkról. Ez egyáltalán nem nyomasztott, inkább impulzust adott, sőt most is csak azt mondhatom, megteszünk mindent, ami tőlünk telik, Anita hiányában több játékos előtt új lehetőségek nyílnak, de azt most nem tudom megjósolni, hogy ebből milyen eredmény jön ki.”
A társaság harci szellemével, taktikai felkészültségével és fegyelmezettségével, koncentrációjával, ahogyan eddig nem volt, bizonyára ezután sem lesz gond, ha valami mégis hiányozni fog, az „csupán” a kiemelkedő képesség lehet. Ami pótolhatatlan, tanulhatatlan.
Ez pedig egyszerre nyugtalanító és megnyugtató.
origo.hu
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron
