A legszebb bokájú nő

Nem normális ez a Roland! Hát egy ilyen jó színész, és most mindenki, boldog-boldogtalan rendezni akar. Aztán az első olvasópróbán átöleltem, elmeséltem neki, hogy mit mondtam róla, és közöltem vele, boldog vagyok, hogy ő a rendező. Végiggondoltam, hogy tulajdonképpen az összes nagy mesterem mind színésznek készült – meséli Törőcsik Mari egy néhány napja adott interjúban.
Az eset a tavalyi szezonban, a Nemzetiben történt, Rába Roland George Tabori Mein Kampfját rendezte, s ebben lépett hosszú betegsége után először budapesti közönség elé. Emlékszem a megjelenésekor kitörő tapsra, s az arcán a pillanat töredéke alatt átsuhanó boldogságra. Semmi baj, itt vagyok veletek ismét – mondta tekintetével, aztán villámgyorsan megint a Tábori-bohózat alkotójává vált. Szerepe, a Halál asszony akár szimbolikus is lehet: magát a halált győzte le az intenzív osztályon.
Szerény keresetlenséggel azt mondta egyszer egy talán tíz-tizenöt évvel ezelőtti nyilatkozatában: furcsa dolog nemzeti intézménynek lenni, nem is tudja elképzelni magáról. Ha beülnénk az időgépbe, talán sikerülne elhitetni vele: fura vagy nem fura, Törőcsik Mari mégiscsak nemzeti intézmény. Először talán a színművészetin szállnánk ki, meglesve azokat a fiúnövendékeket, akik annak idején, ahogy Garas Dezső mesélte, őt, a legszebb bokájú kislányt bámulták a lépcsőfordulóban. Aztán elénk kerülne az újsághír talán a Színház és Moziból: Törőcsik Mária főiskolai hallgató a partnere Sós Imrének a Fábri Zoltán rendezte Körhintában. Feltűnnének sorban a régi ismerősök, Fábri mellett Sarkadi Imre, Pilinszky, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Apáthi Imre, Zsámbéki, s gyorsan vetítőgépbe kerülnének a nagy alakítások: az Édes Anna, a Szent Péter esernyője, a Szerelem, a Hangyaboly, a Macskajáték, A lőcsei fehér asszony, a Csapd le, csacsi. Hasonlóan, a teljesség igénye nélkül idéznénk fel a nagy színházi szerepeket, a Cseresznyéskert Ljubov Andrejevnáját, a Csirkefej Öregasszonyát, a Macskajáték Egérkéjét vagy épp a Kurázsi mamát.
Tegnap ünnepelte 75. születésnapját meghitt baráti körben itt és ekkor. A köszöntők után visszatér a gyönyörű fekvésű Vas megyei faluba, Velembe, ahol lassan három évtizede tölti az esztendő egy részét. Persze sok idő nem lesz a pihenésre. – Olyan csodálatos életem volt – emlékezik a születésnapján –, soha nem kellett megérnem, hogy nem kellek, vagy hogy nem kellek a legjobbaknak és a fiataloknak is.
– Bolond vagyok – mondja aztán, arra utalva, hogy most két előadást is próbál egyszerre: a „nem normális” Rába Rolanddal a népszerű Fejes Endre-mű, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! Presser Gábor által megzenésített színpadi változatát a Nemzeti Színházban. Édest, illetve a Virágárusnőt fogja játszani. A Maladype Társulatnál pedig Marcellinát alakítja a Beumarchais-opusban, a Figaró házasságában.
Isten éltesse!