Alkotmányos zászlóválasztás

Még a kormánypártokon belül is megoszlanak a vélemények arról, miként szabályozzák az új alkotmányban az állami zászlót. Szájer József európai parlamenti képviselő a címer nélküli változat mellett van, a közzétett tervezetben viszont a szent koronás címeres megoldás szerepel. Bertényi Iván lapunknak úgy nyilatkozott: a háromsávos a klasszikus, ám a címeres variáns szintén megfelel ezeréves államiságunknak és a nemzetközi heraldikai szabályoknak. Akár együtt is szerepelhetnének az alaptörvényben. Az egyetemi tanár felhívta a figyelmet: a magyar trikolór időben megelőzte a franciát, mivel már Mátyás király óta használatos volt.

Magyar előkép. A francia trikolórnál nemcsak a magyar régebbi keletű, hanem a holland is, amely a tizenhatodik századi szabadságharctól kezdve, Orániai Vilmos dinasztikus színéhez igazodóan először narancssárga-fehér-kék volt. Csak a XVII. században nyerte el mai vörös-fehér-kék formáját. I. Péter cár ifjúkorában Hollandiában tanulta ki a hajóácsmesterséget, onnan hozta az orosz zászló színmintáját. Immár a fehér-kék-vörös trikolórt. A kisebb szláv államok ezt a mintát vették át a nagy testvértől. Ennek köszönhető, hogy a legtöbb szláv népnek e három szín kombinációjából áll a nemzeti lobogója. Bertényi Iván megemlítette: Szlovákia címere magyar előképre épül. Ladislav Vrtel, északi szomszédunk címerének tervezője bevallottan Nagy Lajos királyunk egyik XIV. századi pecsétjének a címerét vette alapul.

Eltérők az álláspontok az új alkotmány tervezete kapcsán, miként kodifikálják a végső szövegben az állami zászlót. A parlament honlapján mindenki számára hozzáférhetővé tett koncepcióban úgy szerepel az általános rendelkezések között: „Magyarország jelképei a nemzeti zászlaja, a nemzeti lobogója és a himnusz. (…) Az állami lobogó a nemzeti zászló három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávja, fehér sávjában a címerrel.” (Zárójelben megjegyezzük, hogy a címertan és a zászlótan a „piros” helyett a „vörös” megnevezést használja. Nemzeti tudatunkban azonban annyira meggyökeresedett a „piros-fehér-zöld” megnevezés, hogy nemzeti lobogónk leírásánál a „vörös” szakszó helyett inkább ezt alkalmazzuk.)
Vannak azonban a kormánypártokon belül is, akik más véleményen vannak. Szájer József, a Fidesz európai parlamenti (EP) képviselője úgy nyilatkozott: nem híve annak, hogy a magyar zászlóban megjelenjen a címer. Szerinte olyan lobogónk van, ami a legegyszerűbb heraldikai elemekkel büszkélkedhet. Vannak, akik az EP-képviselő álláspontját osztják. Azzal érvelnek: csak a fiatal államok, például Szlovákia szorulnak arra, hogy lobogójukban a címert is feltüntessék. Nézetük szerint ha mi is szerepeltetnénk a koronás magyar címert, olyan hatást keltenénk, mintha még északi szomszédainknál is ifjabb államalakulat lennénk. Van, aki azt is szóvá teszi, hogy így esetleg kevesebb gyerek választaná külföldi iskolákban a mi lobogónkat, ha zászlót kell rajzolni, mert bonyolultabb lenne a címert is hozzáapplikálni. Mások viszont úgy látják: éppen a megkülönböztethetőség miatt lehetne előnyben részesíteni a koronás címeres megoldást. Kétségtelen, hogy olyan gazdag hagyományú államokban, mint Olaszország, Franciaország vagy Belgium, nincsen a hivatalos trikolórban az állami címer. Ám Spanyolország vagy Portugália sem igazán nevezhető holmi fiatalkorú államalakulatnak, nemzeti lobogójukon mégis ott büszkélkedik a régi, történelmi embléma. Van tehát példa bőséggel erre is, arra is. A címer szerepeltetése mellett szól az összekeverhetőség elkerülésének érve is. Nem igényel külön bizonyítást, hányszor cserélik össze a magyar és az olasz nemzeti lobogót – főként sportversenyeken –, hiába helyezkednek el egészen másként, egyiken széltében, másikon hosszában a piros, fehér és zöld színek. Részben hasonló a helyzet a luxemburgi, az indiai, a holland, az iráni, sőt még a francia trikolórokkal is. Ha kicsit félrekeverik a színeket, a tájékozatlanabbak máris összetéveszthetik ezeket a mi nemzeti lobogónkkal.
Bertényi Iván egyetemi tanár lapunknak megerősítette: Szájer Józsefé a klaszszikus álláspont, hiszen a piros, fehér és zöld színösszeállítás valójában az ősi címer színeinek leképezése. Ez a tizenkilencedik századtól elfogadott nemzeti zászlónk. Pár évvel ezelőtt viszont érvként felmerült a címeres változat alkalmazása mellett, hogy a határon túl élő nemzettársaink így gond nélkül használhatnák a magyar színeket. Ha kifogásolnák a többséghez tartozók a zászlót, joggal mondhatnák: ez végül is nem a Magyar Köztársaság állami szimbóluma. Bertényi Iván rámutatott: ha viszont beteszik a nemzeti zászlóba a címert, szintén két változat lehetséges. A szabályosabb szerint a címer a tartórúdhoz közelebb esik, a fehér sáv egyharmadánál található. A második verzió ellen sem lehet kifogást emelni heraldikai szempontból, amikor középen helyezkedik el a címer, hiszen sok lobogóban így szerepel.
A nemzetközi hírű szakember hangsúlyozta: közhiedelem, hogy a magyar zászló a francia forradalmi trikolór utánzata, ez azonban nem igaz. Valójában megelőztük Franciaországot, mivel mi századokkal régebben használtuk együtt nemzeti színeinket. Már a XV. században, Mátyás király idején is piros-fehér-zöld sodratokat használtak a királyi adománylevelek pecsétjeinek az oklevél aljához erősítésére. Egy 1557-es lovagi tornát ábrázoló képen katona látható, akinek a csákója és a kezében tartott dob borítója is a nemzeti trikolórral van díszítve. A következő dokumentum 1608-ból származik. II. Mátyás pozsonyi koronázásakor azt a fahidat, amely összekötötte a koronázási templomot a ferences rendházzal, a nemzeti zászló színeivel ékesítették. A negyedik bizonyíték I. Lipót uralkodásának idejéből maradt ránk. Amikor a király harmadik feleségét, Eleonórát magyar hagyományok szerint szintén megkoronázták 1681-ben, piros-fehér-zöld szőnyeget terítettek elé a templom lépcsőjére. Latinul „pannonicus tricolor pannus”, vagyis pannon trikolór szövetként jegyezték fel. Tehát már akkor trikolórként határozták meg a magyar színeket, a francia forradalom előtt több mint száz évvel. Az akadémiai doktor szerint nem lehet kétséges: a magyar trikolór a források tanúsága szerint megelőzi a XVIII. század végi franciát – természetesen még nem olyan tudattartalommal.
Megkérdeztük a történészprofesszort, irreális lenne-e, ha a címeres és az egyszerű zászló is hivatalossá válna? Hiszen az állami és a nemzeti lobogó pontos leírásának nem kell feltétlenül egybeesnie. Bertényi úgy válaszolt: rugalmas megoldással is élhetne a T. Ház. Dönthetnének úgy, hogy az alaptörvényben nem foglalkoznak a kérdéssel, mert elegendő a törvényi szintű szabályozás. Az sem lenne szakmaiatlan, ha mindkét zászlónak meglenne a szerepe. Akár olyan formában, hogy a címeres variáns volna a hivatalos állami és a háromosztatú a nemzeti, nem hivatalos lobogó. Erről meg lehetne emlékezni az új alkotmányban, ám ha mégsem történne rá utalás, az sem jelentené egyik vagy másik változat presztízsveszteségét. Ennek előképe a két világháború közötti korszakban megvolt. Trianon után kétfajta címer is forgalomban volt. Az úgynevezett kis címer, amelyen csak a koronás címert tüntették föl, s a középcímer. Ez utóbbin a régi társországok is szerepeltek, vagyis a kiscímer pajzsa körül Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély, Fiume (1890-től) és Bosznia címere, amely 1915 óta lett feltüntetve. Egy 1895-ös miniszterelnöki rendelet nyomán két angyal tartotta a címert. E pajzstartók helyett lehetett alkalmazni a pajzsot alulról és oldalról övező cserfa-, valamint olajágat.
A professzor kiemelte: az alkotmánykoncepcióban a tradíciókhoz kellene igazítani a címer leírását. Az tudniillik úgy szól: „A címer hegyes talpú, hasított, tölgyfalombokkal övezett pajzs, első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.” Bertényi Iván észrevétele: a tölgyfalombok említése helyett a történetileg hiteles a „cserfaággal és olajággal övezett” lenne. Hozzáfűzte: fontos tudatosítani a zászló és lobogó közti különbséget. A zászlót ugyanis a rúdhoz rögzítik, a lobogó viszont zsineg segítségével vonható fel a tartóoszlopra, őrfára.
Megjegyzendő: miután szent koronás címerünk ezeréves államiságunkat jelképezi, talán nem lenne szerencsés kihasználatlanul hagyni azt a lehetőséget, hogy a zászlón is hangsúlyozzuk. Másik szempont: a Kádár-rendszer alatt végig a címer nélküli zászló volt hivatalos. Ha tehát az Országgyűlés a címertelen változat mellett teszi le a garast, e tekintetben a pártállammal vállal folytonosságot.