Demeter Ervin: Laborc nem volt egyedül

Még nem értünk az ügyek végére – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Demeter Ervin fideszes politikus, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke. A testület tagjaiból alakult és általa vezetett ellenőrzési albizottság jelenleg is azzal foglalkozik, hogy feltárja, milyen gyakorlat alapján folytatták azokat a – külső engedélyekhez kötött – titkos információgyűjtéseket, amelyekre a szocialista kormányok hivatali ideje alatt a titkosszolgálatok megbízást kaptak. A képviselő szerint a további vizsgálatok alapján arra lehet számítani, hogy Laborc Sándor mellett más gyanúsítottjai is lehetnek a polgári elhárításnál az elmúlt években tapasztalt mélyrepülésnek.

Pályakép
Demeter Ervin 1954. december 21-én született Budapesten. 1974-ben érettségizett a fővárosi Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskolában. 1977 és 1984 között rendszerszervező egy Volán-cégnél, s ezalatt rendszerszervező üzemgazdászi diplomát szerzett a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Ezután 1991-ig főrevizor volt a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságán. 1988-ban csatlakozott a Magyar Demokrata Fórumhoz. Az 1990. évi önkormányzati választásokon az MDF listájáról fővárosi képviselői mandátumhoz jutott. Az 1994. évi országgyűlési választásokon listás képviselői helyet szerzett. 1998-ban nem jutott be a T. Házba, de az Orbán-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatalban politikai államtitkárrá nevezik ki. 2000-ben Kövér László utódjaként a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter volt, ekkor lépett ki az MDF-ből. A 2002-es választások után ismét országgyűlési képviselő volt. A Fidesznek 2003 óta tagja. A 2006-os és a 2010-es választásokon pártja Heves megyei listájának éléről került be az Országgyűlésbe. Nős, felesége kereskedelmi üzemgazdász.

Mostanában naponta derül ki politikusokról, hogy a szocialista kormányok idején megfigyelték őket és adatokat gyűjtöttek róluk. Az ön által vezetett ellenőrzési albizottság jelenleg is azzal foglalkozik, hogy feltárja a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok elmúlt négy évben folytatott tevékenységét. Mit tapasztaltak? Valóban a szolgálatok munkatársai figyelték meg az akkori ellenzéket, vagy ahogy a rendre napvilágra kerülő megfigyelési ügyeket egyesek magyarázni próbálják, egykori alkalmazottak állhatnak a háttérben?
– Pontosan lehetett tudni, ha úgy tetszik, titkosszolgálati forrásokból, hogy ezeket a megfigyeléseket, lehallgatásokat szolgálati emberek végezték. Az a korábban erőteljes gyanú, hogy politikai, pártpolitikai célok mentén kaptak feladatokat, és ennek részeként a magánszférába is behatoló titkos információgyűjtést végeztek, a kormányváltás óta bebizonyosodott.
– Az aktív állomány is?
– Igen, az aktív állományt is használták. Egy esetben, az úgynevezett hackerügyben azt már feltártuk, és letettük az asztalra, hogy a ma Alkotmányvédelmi Hivatal néven ismert Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) munkatársai az akkori főigazgató irányításával milyen politikai célú információgyűjtést végeztek. Elkövették a legnagyobb bűnt, amit egy demokráciában lehetséges, és a szolgálatokat politikai célokra használták fel.
– Véleménye szerint hogyan kerülhettek például a Budai Gyula megfigyeléséről szóló iratok Benedek Fülöp azóta más ügyben előzetes letartóztatásba helyezett egykori agrárállamtitkár pincéjébe?
– Budai Gyula azokat az ügyeket ellenőrizte ellenzéki jogosítványokkal, amit az agrártárca és a hozzá kapcsolódó földalap végeztek. Ennek a munkának az irányítója akkoriban Benedek Fülöp volt. Ha úgy tetszik, azzal a szándékkal gyűjthették az információkat, hogy megpróbálják Budai Gyulát lejáratni, illetve ezzel a képviselői munkáját akadályozni. A kész, összefoglaló jelentésen láthatóan többen dolgoztak, és nyilvánvaló, hogy a végterméket a politikai rivalizálásban kívánták felhasználni.
– A hackerrel kapcsolatban, akit lapunk Koax fedőnéven azonosított, tudható, hogy Szilvásy György volt titokminiszter ajánlotta őt az elhárítás korábbi vezetőjének. De voltak-e rajta kívül olyanok, akik személyesen a szolgálatokat vezető kormánytag közbenjárására kerültek a hivatalhoz?
– Szilvásy György nevével mással öszszefüggésben eddig nem találkoztunk, de ez épp elég, hisz embere több terabyte mennyiségű iratot, adatot gyűjtött.
– Koax leleplezése előtt már voltak információik a hackerről, vagy csak a vizsgálat során derült fény a szerepére?
– Már korábban voltak olyan értesüléseink, hogy van itt egy számítástechnikai betörő, akit Szilvásy nagyon futtat, menedzsel és szorgalmazza, hogy foglalkoztassák. Kiszivárgott, mert ezekbe a partizánakciókba bele lehet vágni, de hosszú távon nem működik, mert az kiderül.
– Lehet még olyan személy a szolgálatok állományában, akiről kiderülhet, hogy részese volt a törvénytelen adatgyűjtéseknek?
– Azok az emberek, akik nagy valószínűséggel részt vettek ebben a munkában, elmenekültek Laborc Sándor volt főigazgatóval együtt, aki még kényszerű távozása előtt számos vezetőnek és munkatársnak engedélyezte, hogy nyugállományba vonulhasson. Szomorú, hogy a titkosszolgálati alkalmazottak segítették ezt a tevékenységet, azonban úgy gondolom, azok esetében alapos a gyanú, akik menekültek, mert Laborc mellett olyan munkát végeztek, aminek a következményeit bizony nem merik vállalni.
– Hogyan számolnák fel a bizalomvesztést?
– Vissza kell szerezni az állampolgárok bizalmát, és garantálni, hogy ezeket az eszközöket a legszigorúbb ellenőrzés mellett csak bűnüldözési, kémelhárítási és egyéb olyan célokra használják fel, amelyekre a törvény lehetőséget ad.
– A 2006. őszi zavargások idején a titkosszolgálat bevetette az úgynevezett könynyűlovasságot, a nyugállományban lévő legmegbízhatóbb személyeket, majd nekik, és a hivatásos állománynak is tekintélyes összegű túlórapénzeket fizetettek ki? Erre is kiterjed a vizsgálat?
– Itt még nem tartunk. Egyelőre azt tudjuk, hogy az őszödi beszéd kiváltotta események idején Szilvásy György azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok felkészületlenek voltak, mert ezekből a körökből nem rendelkeztek megfelelő információkkal, de a köztévé ostromának idején már aktívan intézkedhettek. Annak gyanúja is felmerült, hogy már a televízió székházának ostrománál is voltak olyan befolyásoló tényezők, amelyek a titkosszolgálatokhoz köthetők. Ennek feltárását a Gulyás Gergely vezette albizottság végzi, és úgy tudom, hamarosan megkapják az erre vonatkozó iratokat, amelyek a volt Nemzetbiztonsági Hivatalban keletkeztek.
– Az albizottság által elsőként vizsgált, az UD Zrt.-vel szemben folytatott művelet ellenőrzésének lezárásakor egy sor bűncselekmény gyanújával tett feljelentést. Kiderült, a katonai ügyészség egyesítette az iratot azzal a nyomozással, amelyben Laborc Sándort már korábban gyanúsítottként hallgatták ki. A feljelentés alapján több terheltre is számítani lehet?
– A jogosulatlan adatkezelésben Laborcnak nyilván társai is voltak, de arra, hogy ki volt a felbujtó vagy a bűnsegéd, a nyomozásnak kell választ adnia. Biztos, hogy Laborc Sándor egy jól meghatározható érdekcsoport, a szocialista párt Gyurcsány-féle vonalának az érdekeit szolgálva működött. Beosztottjai és felettesei is voltak, akik felelősséget viseltek a titkosszolgálat irányításáért. Az UD ügyével összefüggésben két konkrét műveletet vizsgáltunk. Az egyik a hackernek a tevékenysége, a másik pedig a cég vezetőinek a megfigyelése. Feltártuk, hogy mik voltak az indokolatlan, jogszerűtlen titkosszolgálati eszközalkalmazások, és ezek alapján úgy látjuk, a volt főigazgató nem volt egyedül.
– A hacker leleplezésekor az is világossá vált, hogy az általa gyűjtött információk Gyurcsány Ferenc mellett mások asztalán is landolhattak. Kiderült, már, hogy kikhez juthattak el a törvénytelenül szerzett információk?
– A nyomozás során ennek büntetőjogi szempontból jelentősége van, de én úgy gondolom, mindegy, hogy Kisnek vagy Nagynak hívják azt a szocialista politikust, akihez ilyen információk kerülhettek. A lényeg az, hogy nem is gyűjthettek volna adatokat.
– Az ön által vezetett albizottság jelenleg is a hivatal, valamint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat tevékenységének törvényességét vizsgálja. Hol tartanak ezzel a munkával?
– Az elmúlt héten kezdtünk hozzá, s első lépésben a belső szabályozórendszert tekintjük át. A műveleti munka szabályzatát, hogyan rendelkezik a titkos információgyűjtési eszközök alkalmazásáról, mennyiben van ez összhangban a hatályos törvényekkel, illetve hogyan működnek a hozzá kapcsolódó engedélyezési eljárások. A második ütemben szúrópróbaszerűen előveszünk konkrét műveleti ügyeket, és megvizsgáljuk, hogy ezeknek az eszközöknek az alkalmazása indokolt és jogszerű volt-e vagy sem.
– Lapunk cikksorozatban számolt be arról, hogy az előző ciklusban szinte gyakorlattá váltak az úgynevezett vonalkihajtások, amikor nem a szakszolgálat épületében és nem az általuk ellenőrzött körülmények között volt lehetősége egyeseknek telefonbeszélgetéseket lehallgatni, illetve tetszés szerint rögzíteni. A vizsgálat során mit tapasztaltak ezzel kapcsolatban?
– Fontos tisztázni, hogy az ország több pontján elhelyezett terminálokra kihajtott vonalakra, és az azok segítségével végzett adatgyűjtésekre ugyanaz a törvényi szabályozás vonatkozik, mintha a műveletet a szakszolgálat fővárosi központjában végeznék. Azt tapasztaljuk, hogy ez az eljárási mód vitatott, és a jelenlegi kormány már számos lépést tett, ami ezeket az úgynevezett kihajtott vonalakat lehetőség szerint visszatereli a központi, jól ellenőrizhető szervezeti egységbe. A Belügyminisztérium képviselője arról tájékoztatott minket, hogy további lépésekre is készülnek. Ezzel együtt még fel kell tárnunk, mi történt a múltban, és nincs-e szükség olyan törvényi szabályozásra, ami még erősebb garanciát nyújt arra, hogy ezeket az eszközöket csak akkor használják, ha a törvényes feltételek fennállnak.
– Vadai Ágnes, a nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke egy tévéműsorban nem először vetette fel, hogy szerinte a Fidesz a testület felszámolására törekszik. A kormányváltást követően a bizottság tagjainak aránya úgy alakult, hogy a testületben lényegében az történik, amit a kormánypárti tagok, illetve ön mint alelnök akar. Véleménye szerint nem lenne valóban célszerű, ha a honvédelmi és rendészeti bizottság hatásköre kiterjedne a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének ellenőrzésére is?
– A sajtóban több helyen is találkoztam ezzel a híreszteléssel, és amikor tájékozódtam a forrásról, mindig egy helyre jutottam vissza, a bizottság elnökéhez. Ő ezt vizionálja, azonban ilyenről szó sincs. Ami a más formában való működést illeti, létezik olyan elképzelés, hogy a honvédelmi bizottság önállóan, a rendészeti pedig a nemzetbiztonsági bizottsággal működne együtt. Szólnak mellette racionális érvek, én azonban úgy gondolom, hogy meg kell tartani az önálló nemzetbiztonsági bizottságot. A bizalmi elv erősítése érdekében mindenképpen kívánatosnak tartom, hogy az önálló bizottságot ellenzéki elnök vezesse. A jelenlegi elnök tevékenysége azonban sajnos sokat árt, mert a felvetés farvizén számos nem ide tartozó dologgal foglalkozik, olyan célokra próbálja azt felhasználni, ami nehezíti a bizottság munkáját, csökkenti a bizalmat.
– Molnár Zsolt szocialista képviselő is tagja volt ellenőrzési albizottságnak, de a legutóbbi ülésen jelezte, hogy kilép. Új kormánypárti tagot választottak, de az MSZP már nem vesz részt a munkában. Nem tart-e attól, hogy az albizottság további megállapításait, javaslatainak hitelességét ezután vitatni fogják?
– Mielőtt a képviselő úr leköszönt, az albizottság működésének érdekében azt javasoltam, azért bővüljön egy fővel a létszám, hogy senki se legyen abban a helyzetben, hogy akadályozza a bizottság döntését. Ezt a szocialista delegált nehezményezte, és kilépett a testületből. Megítélésem szerint ez egy látványos politikai geg volt, ami rövid távon hatásos lehet, ám a hosszú távú vesztes ő maga, mert nem tud részt venni az információgyűjtésben. Az ellenőrzési albizottság egy munkaszervezet, amely előkészítő munkát végez a nemzetbiztonsági bizottság számára. Az általunk készített javaslatokban az érdemi döntést a nemzetbiztonsági bizottság hozza meg, amelyben azonban a választási eredményt tükröző kormánypárti többség van. Azzal, hogy az MSZP nem vesz részt az albizottságban, magukat fosztják meg attól, hogy az előkészítő szakaszban elmondhassák véleményüket. Nyilván amikor a javaslatok a bizottság elé kerülnek, akkor erre lehetőségük nyílik, ám jóval kevesebb ismeret lesz a birtokukban.
– Hol tart az albizottság munkatervében szereplő, az úgynevezett B ellátmányra, a titkos műveleti költségekre fordított összegek elköltésének ellenőrzése?
– Az albizottság harmadik feladata lesz, hogy megvizsgálja, hogyan tartották be a gazdálkodás szabályait az NBH-ban. Az előírások szerint a különböző műveletekhez kapcsolódó költségek elszámolását egyedül a miniszter jogosult engedélyezni. Ezért kezdeményeztük, hogy Pintér Sándor belügyminiszter mint a szolgálatok működéséért felelős tárcavezető végezze el a hatáskörébe tartozó célszerűségi, eredményességi vizsgálatot. Gyanús volt, hogy ezekből az összegekből is jutott pártpolitikai célokra, és ki is derült, hogy az egyik politikai tanácsadó céget az NBH foglalkoztatta és jelentős összegeket fizetett ki nekik. A vállalkozás akkori vezetője a Magyar Demokrata Fórum tanácsadója volt, és részt vett a politikai döntéshozatalban. Leegyszerűsítve részben az NBH finanszírozta az MDF politikai munkatársait, ami mindenféleképpen helytelen. A hivatal 2008 végén egymilliárd forintot kapott, és ennek a felhasználására bizony nem nagyon találtunk indokot és okot.
– A belügyminisztertől kaptak már eredményeket?
– Igen, egy összesítés már érkezett, de ennél még tovább kell lépni, számos területre ki kell még terjednie az értékelésnek. Türelemmel várunk és tiszteletben tartjuk, hogy a miniszter az ismert okok miatt az egyik leginkább elfoglalt kormánytag.
– Azt már tudjuk, hogy legalább egy minisztert, egy kormánybiztost és egy politikust megfigyeltek 2008–2009 körül. Ön nem észlelt ilyesmit?
– Nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de nem hiszem, hogy ez az én esetemben is előfordult. Úgy gondolom, hogy senkire sem tartozik, mit beszélek a fiammal vagy a feleségemmel, de nem is tartottam attól, hogy én is célkeresztbe kerülök.