Folytatódik a büfészoció · A Zimmer Feri 2. után két héttel itt az Üvegtigris 3.

Megújult, kicsúcsosodott, mintegy felívelt a garancsi-tavi burleszk, Rudolf Péter és csapata Tímár Péter Zimmer Feri 2-je után két héttel rázúdítja az Üvegtigris 3-at a plebszre.

Startvonal. A mozikban tegnap óta, országos szinten csak mától látható az Üvegtigris 3., amelyet negyvenkét kópiával vetítenek. – Az öt évvel ezelőtti második részt háromszázhúszezren látták. Azóta elég sokat változtak a nézői szokások, de 200-250 ezres nézettséggel már nagyon elégedettek lennénk. A díszbemutató és az eddigi premiervetítések visszajelzései pozitívak. A DVD-megjelenés függ attól, meddig tudjuk a filmet a mozikban tartani, de reálisan jövő év április, május környékén kerülhet forgalomba – nyilatkozta a film producere, Kovács Gábor. A december 2. óta futó Zimmer Feri 2., Tímár Péter alkotása is jól teljesít. A huszonnyolc kópiával futó filmet eddig 27 406-an látták. A Zimmer Feri 2. DVD-kiadását szintén jövő tavaszra tervezik. (M. S.)

Most, amikor szép szavú műértők a magyar film hullámvölgyéről értekeznek gőzölgő eszpresszóik felett, érdemes elmélázni azon is, milyen felelőssége van annak a rendezőnek/producernek, aki a rövidebbik utat választja. Aki nem pepecsel sokat a hetedik művészettel: zsánert forgat.
Az Üvegtigris rendezője, Rudolf Péter a druszájához, Tímárhoz hasonlóan tudja, mit csinál: szórakoztatni akar. Nézője meg szórakozni, ami azért nem rossz alaphelyzet. Mindemellett az Üvegtigris-jelenség legalább olyan megosztó, mint a hét és fél órás Sátántangó-szeánsz, a permanens b…megelés, böfögés, ide-oda vizelgetés sokaknak a tűréshatáron túl van. Persze ez is, az is kultuszfilmmé lett, az Üvegtigris aranyköpései beépültek a kocsmaszlengbe, vannak helyzetek, amikor az „Ízirájder, öcsém!” egyszerűen odakívánkozik, a bubiról nem is beszélve.
Az eddigi hagyománnyal szakítva Rudolfék most egész kerek sztorit dolgoztak ki, amolyan 10-es úti road movie-t, amelyen a Tinnye melletti horgásztó félnótás kompániája egészen a budai luxusvillákig jut, és vissza. Azzal, hogy a történet a karaktereket kiemeli a büfé vonzáskörzetéből, próbára is teszi őket. Kérdés, vajon Lali (Rudolf Péter), a teljes burnoutban szenvedő büfés „működik-e” a flaszteren, a ravasz autónepper (Reviczky Gábor), a konfliktuskerülő Cingár (Szarvas József), a degenerált Róka (Gáspár Sándor), a még degeneráltabb Sanyi (Horváth Lajos Ottó) és a vadkeleti macsó, Csoki (Csuja Imre) elbírja-e a cselekményt. Nem húzom az időt: köszönik, működnek, elbírják. Viszont gyakran kell vakarózni a forgatókönyvi aránytévesztések miatt. Lali film eleji amnéziája kellemetlenül izzasztó, mint ahogy Kamarás Iván letaglózása is a legszebb óvodai színdarabjainkat juttatja eszünkbe. Peregnek viszont a dialógok, néhány aranyköpés borítékolhatóan máris a magyar köznyelvi vulgárba vándorol. S ha már a vulgárnál tartunk. Miért kell kilóra mérni a trágárságot? Miért kell a szimpla megjelenésével is röhögésre késztető Csokinak mindenről a vizelésre asszociálnia? A sutaságok ellenére Rudolf filmje nem kacérkodik a Szőke András-i mélységekkel (nem látjuk fél Taliándörögdöt öntudatlan részegen), és aki azt mondja, hogy az Üvegtigris a magyar vidékre nézve sértő, elfelejti a komédia és a burleszk alapelveit. Az új jövevények (Kamarás Iván, Pikali Gerda) csak fészkelődnek ebben a belviszályban, de megvannak a régi kedvencek, mint a Micimackóban. Ezek az összeszokott kétbalkezesek éppen kétbalkezességük miatt szerethetők, aki Üvegtigris-rajongó, újra a szívébe zárja őket.
Visszatérve a felelősségre. Tímár Péternek és Rudolf Péternek is tudnia kell, hogy a közönségfilmes éppen akkora népnevelő, mint -butító. Aki százezrekkel számol a vetítőtermek széksoraiban, nem árt, ha megfogja a nézője kezét, s nem hagyja, hogy belezuhanjon a kis magyar nihilbe, amit a film amúgy szépen dokumentál. A stáb szereti Hrabalt emlegetni. Menzelt, Formant. De azért óvatosan a mesterekkel. Könnyen pofára eshetünk – ez itt egyelőre Bud Spencer-i fennköltség, csattan pár tockos, de kisebb erkölcsi rövidzárlatok után még ki is süthet a garancsi-tavi nap.
(Üvegtigris 3. – színes, magyar vígjáték, 100 perc, 2010. Rendező: Rudolf Péter. Forgalmazó: Szuez Film Kft.)