Jótékonysági terror

Most mire gondolsz? Nyugtalanító kérdés. Minél intimebb a pillanat, annál nyugtalanítóbb. Vajon mire gondolhat a párunk szeretkezés közben? Csak nem egy másik nőre? A szerelem és az önkény totális uradalom, mindkettő birtokolni kíván a végsőkig. Céljuk nem a fecsegő felszín, hanem a hallgatag mély meghódítása.
Amire gondolsz, annak hírértéke bár nincs, de értékesíthető. Akiben pedig gondolkodnak, az megválasztva lesz. Amire most gondolsz, arról van épp szó. Amiről épp szó van, vélhetőleg arra fogsz gondolni. Régen korszellemnek, divatnak hívták, manapság a közbeszéd tematizálásaként emlegetik. A reklám és a közbeszéd is tudatmanipuláció, de utóbbi az előbbivel szemben színleg spontán. Mintha véletlenül esne épp arról szó, terelődne épp arrafelé a beszéd. A tematizált közbeszéd mögötti megbízó vagy érdek a legtöbbször fedett. Közbeszerzés, közbeszéd?
Vegyük észre, a közbeszéd a közbeszerzésnél is nagyobb üzlet. Hisz a politikai és gazdasági ontológia számára csak az van, ami tematizálva van. Az utcán hever? Vedd föl a kesztyűt. Jó téma? Nagy téma. Tematizálás. A világ megváltása például kétezer éve téma. Ezt a témát a politika és a gazdaság alternatíva címszó alatt jegyzi, bújtatja, futtatja ma.
Nagyon nem mindegy, hogy mi a megoldás. Hogy hol, kinél keressük a megoldást. Hova fordulunk ilyenkor. Amikor mondjuk megoldás kell, arra van szükség. Nagyon nem mindegy, hogy elbizonytalanodva kinek a karjaiba omlunk, hogy melyik cég jogosult a szellemi Titanic mentőcsónakjainak üzemeltetésére. Hajszálnyi a különbség utópia és alternatíva közt. Az alternatíva koncessziót kap a jövő kibányászására, míg az utópia onnét kizárt. Azt pedig, hogy mi számít utópiának és mi alternatívának, a tematizált aktuális közbeszéd határozza meg. Eszerint például az Egely-féle nullponti energia utópia, míg a szélmalomharc, a szélenergia már alternatíva. Komolyan veszik. Don Quijote örülhet: alternatíva lett belőle. Micsoda karrier!
A huszonegyedik század legnagyobb üzlete az alternatíva. Alternatív megoldások, energiatarékos égők, megújuló energiák. A másik világnak lenni üzlet. A szubkultúrához és a rockzenéhez hasonlóan az alternatívagyártás önálló és jövedelmező üzletággá nőtte ki magát. Bill Gates ezért jó ösztönnel úgy döntött, hogy márpedig ő alternatíva lesz. Egy személyben ő lesz az alternatíva. Ő lesz a választható kiút. Exit. Fogd menekülőre, fordulj hozzá, torkolj belé. Aki megfelelő alternatíva, nyert. III Richárd: elhatároztam, hogy gazember leszek. Bill Gates: elhatároztam, hogy mától fogva jó ember leszek. A leggazdagabb elhatározta, hogy jó ember lesz. Vagyona jelentős részéről lemond az általa létrehozott alapítvány javára, s ami a legdöbbenetesebb, hogy képes volt hasonló gesztusra rábírni az Egyesült Államok leggazdagabbjait. Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, Warren Buffet és – ahogy a filmekben mondják – még sokan mások zokszó nélkül dobták be összvagyonuk felét Bill bácsi cilinderébe. Tizenötezermilliárd forintnak megfelelő vagyon gyűlt így össze szempillantás alatt. Több, mint amennyit magánpénzből a történelem során valaha is elköltöttek jótékonyságra, környezetvédelemre, szociálpolitikára, egészségügyre.
Bill Gateshez képest a whiskys rabló kismiska, Ronnie Biggs, a nagy vonatrabló piskótatekercs. Ami történt, az az évezred lenyúlása. Bill Gates kisajátította magának az alternatívát. Elvette tőlünk. Bűvkörébe, önkörébe vonzotta. Ide a zsozsót, jó akarok lenni! Másoknak ez miért van tiltva? Bill Gates a pénz, a siker és a hatalom felségjogán kisajátította magának a legnagyobb luxust: az alternatívát, valahogy úgy, ahogy a nyolcvanas-kilencvenes években Soros György sajátította ki magának a kelet-európai alternatívát. Jó volt szabadságról álmodni a Kádár-barokk körülményei közt, ám az már kevésbé volt jó, hogy Soros György módjára kellett álmodnunk a szabadságról. A börtön feltáruló kapui a nyílt társadalom neoliberális játszóházába vezettek. De Soros Györgynek legalább volt saját álma, saját víziója. Bill Gatesnek csak lelkifurdalása van, az pedig nem álom, nem jövőkép, nem vízió és főképp nem tevékeny, termékeny, szent őrület. Bill Gates arra sem méltó, hogy megoldja Dian Fossy saruszíját.
Bill Gates és az általa kifosztott lelkifurdalásos multimilliárdosok egyszerűen megszabadultak a túl sok pénztől. Könnyítettek magukon egy átutalással, azt’ szevasz. Túl sok pénzüket mindennemű jövőkép nélkül, a „nosza, csináljunk valami jót!” jelige jegyében a legközelebbi haver kénye-kedvére bízták. Hagyták, hogy valaki kiforgassa őket a vagyonukból. Bill bácsi garantálja, hogy majd jó célra fordítják, meg majd felkérnek okos embereket. Csakhogy egy ilyen alapítvány a szellemi korrupció melegágya. Garantált a részrehajlás és az ötlettelenség. Egymillió dollárt eljótékonykodni erény, negyvenmilliárd dollárt koncepció és koherencia nélkül eljótékonykodni viszont már bűn. A lehetőségek elvesztegetése is egyfajta megvesztegetés. Ebből a buliból paradox módon épp azok lesznek kizárva, akik tettek is valamit a világért eddig. Vagy kérdem én, a WWF, a Greenpeace, a karitász folyószámlájára tán már megérkezett a pénz? Ugye, hogy nem.
A természetvédelemmel vagy épp embermentéssel foglalkozó kipróbált, igazolt szervezetek változatlanul magányos harcosként, az alternatívából kizárva és az utópiába bezárva küzdenek céljaikért, ám immár az a reményük sincs meg, hogy a gazdagok majd adakoznak nekik, hisz a pénzt lenyúlta előlük Bill Gates. Mostantól fogva egy középszerű éber ember fogja megmondani a világnak, hogy miképp kell álmodni. Hogy mi az alternatíva és mi a perspektíva. Egy éber, hiperaktív, önjelölt ízlésterrorista fogja megmondani, hogy mit szabad és mit nem. Támogatott, tűrt, tiltott?
Bizonyos vagyok abban, hogy épp a kreativitás, a zsenialitás, a bátorság, az eredetiség, az érzékenység és a kockázatvállalás fog hiányozni a Gates-alapítvány munkásságából. Lesz persze óvszerszállítmány a kenyai prostituáltaknak és tízmillió fa ültetése a Szaharában, de ide a bökőt, hogy az irgalmatlan összegből az őserdők megmentésére változatlanul nem fog jutni semennyi sem, és az igazi géniuszok is csak dörömbölhetnek majd az alapítvány kapuján világmegváltó ötleteikkel: Vilma, engedj be…