Lesz majd olyan képviselő-testület, amelyik hajlandónak mutatkozik – mondta Zsemberi Ferenc, amikor sikertelenül futott neki, hogy belterületbe vonassa és lakóövezetté nyilváníttassa az államtól huszonhatmillió forintért megvásárolt 24,5 hektárnyi földjét. A 2002 és 2006 között regnáló képviselő-testületnek nem az ellen volt kifogása, hogy rendeződjön az elhanyagolt, bedőlt vasbeton bunkerekkel, ismeretlen méretű föld alatti helyiségekkel és háztartási hulladékkal teli, amúgy gyönyörű fekvésű terület helyzete. Csak éppen nem lakó-, hanem a szabad idő eltöltésére alkalmas parknak tervezte.
Ahhoz persze, hogy egy város szabadon dönthessen területének sorsáról, hasznos, ha a tulajdonába veszi, amit Fót 2002-ben elmulasztott. A kiárusított honvédségi ingatlanra ugyan elővételi joga volt, de nem élt vele, mivel rossz helyre küldte pályázatát: az eladást bonyolító ÁPV Rt. helyett a Honvédelmi Minisztériumhoz. Így az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. 2002. szeptember 4-én megtartotta az árverést a fóti (tüzelőállás) 020/2 hrsz.-ú 24 hektáros és 4324 négyzetméteres területre, amelynek a minisztérium könyveiben szerepelő nyilvántartási értéke 41,526 millió forint, kikiáltási ára pedig 25 millió forint volt. Az ingatlanon 14 katonai jellegű épület és építmény, vasbeton fedezékek és tárolók álltak, a vízvezeték- és az áramellátó rendszer ki volt ugyan építve, de már nem működött.
Három pályázat közül kettő érvénytelennek bizonyult, a nyertes, a VVK Építésszervező Kft. – képviselője Zsemberi Ferenc – egymilliót rálicitálva huszonhatmillióért vehette meg az értékes agglomerációs ingatlant. Ha jól számolunk, az állam 106 forintért adta négyzetméterét, ami, ha belterületbe vonják, még a jelenlegi nem túl magas árak mellett is azonnal tizenöt–húsz ezer forintra ugrik. (A méltányos kikiáltási árba belejátszhatott, hogy Zsemberi egyik cégén keresztül tulajdonostársa a Funda Time Ingatlanforgalmazó Kft.-ben Boros Györgynek, aki viszont Szekeres Imre feleségének, Vásárhelyi Katalinnak az üzlettársa volt egykor az Argonat Kft.-ben. Az ingatlan eladása már a 2002-es kormányváltás után történt.)
A belterület bűvöletében
A rakétás terület tulajdonjoga 2008 őszén került át Zsemberi Ferenc egyik zsebéből a másikba. A várossal kötött településrendezési szerződésben tulajdonosként már a Komplex 2002 Ingatlanforgalmazó Kft. szerepel, amelyik addig csak beruházóként tűnt fel a projektben. A VVK, az addigi tulajdonos pedig ekkor már csak társberuházó. Mindkét céget Zsemberi képviseli. Ő tárgyalt és lobbizott 2008-ban, nem is eredménytelenül, annál a képviselő-testületnél, amelyik, ahogyan azt annak idején megjósolta, már „hajlandónak mutatkozott”.
Amikor Zsemberi ismét felbukkant a fóti polgármesteri hivatalban, éppen extrém jogi és politikai helyzet uralkodott a városban. A 2006-ban megválasztott polgármestert a bíróság 2008 októberében jogerősen felmentette a hivatalából (később a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ítéletet), de már 2007 júniusától nem végezhette a munkáját. Az eredetileg kisebbségben lévő szocialista képviselőcsoport pedig időközben maga mellé állított annyi képviselőt – köztük három volt fideszest –, hogy meg tudta szerezni a döntések meghozatalához szükséges többséget. Majd kihasználva az exlex állapotot, tehát hogy a városnak nincs regnáló polgármestere, a másik két alpolgármester hatáskörét elvonva a szocialista alpolgármester, Fábry Béla révén magához ragadta a hatalmat.
A puccsot törvénytelennek minősítette, majd bíróság elé vitte a Közép-magyarországi Közigazgatási Hivatal, a bírák pedig kimondták: a képviselő-testület nem jogosult rendelkezni az alpolgármesterek sorrendjéről és feladatairól. Ám a Forgács Imre későbbi belügyminiszter által vezetett közigazgatási hivatal tovább asszisztált a folyamatos fóti jogsértésekhez. Csak 2008. december 23-án küldte el azt a levelét, amelyben kimondta: a testületnek felül kell vizsgálnia az októbertől – tehát a bírósági ítélet kézhezvétele után – hozott törvénysértő döntéseit. Mivel azonban a közigazgatási hivatalok önkormányzatok fölötti törvényességi felügyelete 2009. január elsejével megszűnt, Forgács Imre levele csak írott malaszt maradt.
Ebben a máig tisztázatlan jogi állapotban születtek 2008. szeptember 3. és 2009. február 14. között azok a vitatott érvényű előszerződések, szerződések és döntések, amelyek során a képviselő-testület megerősítette, hogy a volt rakétabázist feltűnő gyorsasággal belterületbe kívánja vonni. A szeptemberi ülésen a döntést ellenző képviselők jelezték, hogy nem készült el az a törvény által előírt megvalósíthatósági tanulmány, amelynek meg kell előznie a településrendezési szerződés megkötését. S amelynek alapos megvitatása után dönthetne a testület arról, hogy valóban megéri-e a városnak az újabb terjeszkedés. Kétségessé válhat továbbá a már lakott fóti területeknek is a belterületbe vonhatósága. Az agglomerációs törvény ugyanis szabályozza, hogy egy településnek mennyi belterületbe vonható szabad területe van. A 24,5 hektár bevonása után Fót csupán tíz hektár beépítésre szánt területtel számolhat.
Nem érkezett válasz a beruházótól és a tervezőtől azokra a lakossági beadványokra sem, amelyekben az érintett utcák lakói tiltakoztak a környezetüket aránytalanul megterhelő lakópark építése, a majdan az utcáikban naponta közlekedő ötszáz–ezer újabb autó okozta zaj és légszennyezés ellen, továbbá nem volt minderről egyeztető lakossági fórum sem. Csak állandó sürgetés, amellyel a hivatali ügyintézést próbálta gyorsítani néhány, az ügy haladásában erős érdekeltséget mutató képviselő. A sietségre szükségük is volt, mivel 2009. január 25-re Fóton időközi polgármester-választást írtak ki, és bizonyos volt, hogy megszűnik a jegyzői asszisztenciával fenntartott jogszerűtlen állapot. Igaz, Fábry alpolgármester indulni kívánt a posztért, de nem lehetett biztos a dolgában. Ezt bizonyítja, hogy 2009. január 15-én, tíz nappal a polgármester-választás előtt megkötötte Zsemberi Ferenccel a településrendezési szerződést, amely jelentős kötelezettségeket ír elő a jövendő városvezetésnek. Fábry ugyan veszített a jobboldal jelöltjével, Mádly Zsolttal szemben, de a településfejlesztési bizottság elnökével közösen 2009 februárjában – tehát az új polgármester megválasztása után – köt még egy szerződést, amelyben a jövendő lakópark rendezési feltételeit rögzítik. Mind e bonyolult jogi helyzet feltárása a jövő feladata.
Az ajánlat, amellyel Zsemberi Ferenc és cége bekopogtatott a fóti hivatal ajtaján, nem volt épp nagyvonalú. A 24,5 hektár belterületbe vonásáért és lakóterületté minősítéséért cserébe csupán ötezer négyzetméter területet ajánlott fel a városnak. Pedig egy ilyen döntésért százmilliós városfejlesztési felajánlásokat tesznek a kérelmezők.
„Drága gyermek”
A „rakétás”, amely az eljárás során Kőhegy lakópark projekt névre keresztelődött, valóban drága gyermeke lenne Fótnak. Egy újabb, a várostesttől elszakadt részt képezne az amúgy is széttagolódott településen, a lakott résztől ugyanis hat-hét száz méterre fekszik. Ígérete szerint a beruházó kiépítené ugyan az odavezető utat, de később a város kasszáját terhelné ennek és a lakópark többi útjának karbantartása, a telep kiszolgálása, rendben tartása, világítása. Nem beszélve a tervezett 408 lakásba beköltöző legalább ezer, ha nem ezerötszáz ember miatt megnövekedő infrastrukturális igények kielégítéséről. Ha nekik új rendelőt, óvodát, iskolát kell építeni, az is a város feladata lesz.
Cselőtei Erzsébet, Fót októberben megválasztott polgármestere is megerősíti: a városnak nem áll érdekében ilyen mértékű létszámnövekedés. Új területek belterületbe vonása szembemegy a képviselő-testület 2007-ben hozott stratégiai döntésével is, mely szerint nemkívánatos a város továbbduzzasztása, Fótnak a minőségi és nem mennyiségi növekedésre kell fordítania az energiáit. Nem támogatja a volt „rakétás” belterületbe vonását az új képviselő-testület sem, amelyben többségbe kerültek azok, akik korábban is ellenezték a döntéssorozatot.
Bár a 2002-es, az állammal kötött szerződés szerint a vevő kötelessége az addig az ingatlan-nyilvántartásban fehér foltként szerepelő terület változási vázrajzának elkészítése és benyújtása a földhivatalhoz, a hamarosan a parlament elé kerülő budapesti agglomerációs területrendezési terv 2010. júniusi változatában a volt rakétabázis még mindig katonai területként szerepel. Csupán szakmai érdekesség, hogy az agglomerációs tervet ugyanaz a Pestterv készítette, amely a Kőhegy lakópark rendezési tervét. Egyik emeleten nem tudják, mi folyik a másikon. Kérdésünkre, hogy ők, a vevők elvégezték-e a földhivatali bejegyzés módosításait, Zsemberi Ferenc azt válaszolta, hogy majd a területrendezés során kívánják tisztázni, melyek a lebontandó épületek, amúgy pedig nem emlékezett a szerződésnek erre a kitételére.
A nyilvánvalóan alacsony vételárnak az is oka lehetett, hogy a területet az állam tűzszerészeti, környezet- és vegyvédelmi átvizsgálás nélkül adta el, s minderre kötelezettséget vállalt a vevő. Bár a város főépítészének kérésére 2009 nyarán készült egy környezetvédelmi állapotfelmérés annak megállapítására, szennyezett-e a terület, az nem volt teljes körű. A vizsgálatot végző Kék Ózon Környezetvédelmi Kft. vezetője, Molnárné Gábor Katalin lapunknak elmondta, hogy tíz helyen vettek talajmintát, és mindent rendben találtak. Elsősorban üzemanyagnyomokat kerestek. Tűzszerészeti és vegyvédelmi vizsgálatokat nem folytattak, arra nem is volt megbízásuk.
Mi van a föld alatt?
Hogy miféle katonai tevékenység folyt a területen, és milyen anyagok kerülhettek a földbe, amelyek továbbra is ott lehetnek, némi információt nyújthat az a blogbejegyzés, amely a világhálóra a rakétabázisról feltett fotó nyomán íródott. Szerzője egykori honvéd, aki a főváros légvédelmét szolgáló katonai bázison teljesített szolgálatot. „Egy nagy forgó fémállványon voltak a rakéták. Alaphelyzetben három állásra voltak feltöltve, készültségi szinten mind a hatra rátolták őket. A kör szélén a három nagyobb fedezék volt az övék. A nagy körtől balra, a markered alatt az a lőszerraktár. Alatta azok a fedezékek a rakétahajtóanyag-raktárak. »O« és »G« anyag. Csak így hívták. Annyit tudok róluk, hogy az »O« anyag az oxidáló, a »G« anyag meg valami hihetetlen erős mérgező izé volt. Annak is baja lett, aki csak a szagát megérezte. Állítólag. Az »O« anyagban másodpercek alatt pengévé tudtunk maratni egy kétforintost.”
Nemcsak azt nem lehet tudni, mi van a felszín közelében, de azt sem, hogy mi van a föld alatt. A területen ma nagy földhalmok láthatók, amelyeket az utóbbi időben motokrosszosok használtak, de nincs már meg a bejáratuk. „Minden beásott fedezék oldalában van egy kívülről fakabátnak látszó bódé, ami persze betonból van, és létra vezet le a földbe, gondolom, abba a kis helyiségbe, amely a fedezékekből nyílik. Mi volt ezekben a kb. 2x4-es szobákban, meg mi célt szolgáltak ezek a pluszlejárók? Aztán van egy csomó kútgyűrű meg méteres átmérőjű cső, a lőszerraktárból is vezet ki egy, mint valami Cloaca Maxima” – írja egy másik, szintén ott szolgált volt katona.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a három hektár fölötti területre épített lakópark építési engedélyének kiadását meg kell előznie a kötelező hatásvizsgálatnak, amelynek része az egykori katonai létesítményekben az esetleges környezetszennyezés feltárása is. Ha azonban a beruházó három hektárokra osztja fel a területet, ez az előírás kijátszható. Mindenesetre elgondolkoztató Zsemberi Ferencnek az a mondata, hogy a válság miatt ütemezetten kívánják felépíteni a lakóparkot, és a belterületbe vonást is ütemezetten kérik. Az engedélyekről még hiányzik néhány pecsét.
origo.hu
Kisrepülő zuhant le Dunakeszin
