Több tényező megléte szükséges az asszimiláció visszaszorításához. Veres Valér kolozsvári szociológus szerint ezek közül a legfontosabb, hogy legyen minél harmonikusabb a nemzeti kisebbségek közérzete, a többségi nemzettel kialakított viszonya. Vagyis hogy az emberek legyenek képesek természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ennek technikai megvalósítását pedig tegye lehetővé egy minél szélesebb jogrendszer.
Vegyes házasságok
A romániai magyar közösségre a kommunizmus éveiben erőltetett asszimiláció hatott, a Ceausescu-diktatúra durva, 1989-ig folyamatosan fokozódó eszközöket alkalmazott e téren. A „leghatékonyabb” eszköz a kisebbségi nyelvű oktatás fokozatos, szisztematikus elsorvasztása volt. Emellett szigorúan korlátozták a magyar helynevek használatát a közszférában, a sajtóban, ami szintén zavarta az emberek otthonosság- és biztonságérzetét. „Márpedig sokan nem akarják állandó harcban leélni az életüket, és könnyebben elfogadják, hogy asszimilálódni kell, ha nem lehet normális életet élni. Látszólag azt hihetnénk, attól még nem asszimilálódik valaki, ha nem írhatja le magyarul Kolozsvár nevét, de ezek kumuláltan, közvetve erős hatást fejtenek ki. A kincses városban például szembeötlő, hogy jó tízezer, vegyes házasságból származó fiatal alig tud magyarul, holott román szüleik is viszonylag jól beszélik a nyelvet” – állapította meg kérdésünkre a témában az egyetemi docens. Az 1989-es rendszerváltás után az erőszakos, államilag irányított asszimilációs módszerek megszűntek, rejtett törekvések viszont megmaradtak, például amikor a kilencvenes évek elején Romániában csak a pedagógiai jellegű szakokon engedélyezték a magyar nyelvű felsőoktatást, azt sugallva a fiataloknak, hogy a magyar nyelvvel csak korlátozottan lehet érvényesülni. A szakértőtől megtudtuk, a román–magyar vegyes házasságokból származó gyerekek átlagosan 75 százaléka román, 25 százaléka pedig magyar lesz. „A szórványmagyarság esetében bizonyos mértékig csökkenteni lehet a beolvadást, de a spontán asszimilációs komponens egy adott szintjét már nem, mert az alacsony lélekszám miatt a párválasztás, az emberi-biológiai imperatívusz némiképp felülírja ezt a kulturális korlátot. Ennek következtében pedig a vegyes házasságon belül egy erősen román többségű környezetben nagyon jó feltételek mellett is túlnyomóan a románság felé hajlik a gyermekek nemzetiségválasztása” – magyarázta lapunknak a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója, hozzátéve, az iskolarendszernek jelentős szerepe van a beolvadás fékezése terén, hiszen a magyar iskolák olyan környezetet teremtenek, ami segíti a megmaradást. Veres szerint az Orbán-kormány által foganatosított könnyített honosításnak közvetve lehet szerepe az asszimiláció visszaszorításában, elsősorban amiatt, hogy a külhoni magyarok tudják: Magyarország számon tartja őket, nem puszta külföldiek az anyaország számára. „A magyarsághoz való tartozás fontos komponense a Magyarországhoz fűződő viszony, amit ha pozitív tartalommal tudnak megtölteni, az nagy erősítést tud adni, és az emberek számára mindig megmarad végső menedékként. Vagyis a beolvadás korlátozása kapcsán a határon túli magyarsághoz való viszonyulása terén hárul jelentős szerep a magyar államra” – szögezte le a kolozsvári szociológus.
Kulturális közelség
Alig fél évvel a 2011-es szlovákiai népszámlálás előtt a népszaporulat drasztikus csökkenése miatt legfeljebb 470–490 ezer magyar van a Felvidéken a 2001-es népszámláláskor kimutatott 520 ezerrel szemben – nyilatkozta Gyurgyík László demográfus, a révkomáromi Selye János Egyetem tanára. A demográfus elmondta, a szlovákiai magyar fiatalok mintegy harminc százaléka alapít családot nem magyar párral. Gyurgyík szerint ez azzal magyarázható, hogy a szlovákok és a magyarok között nagyon kicsi a társadalmi, kulturális, vallási távolság. Szerinte a vegyes házasságoknak nem kellene okvetlen asszimilációhoz vezetniük, ha az ilyen frigyből származó gyerekek fele-fele arányban válnának magyarrá, illetve szlovákká, „csakhogy az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy az ilyen családokból alig húszszázaléknyian lesznek magyarok, nyolcvan százalékuk a többség nemzetiségét választja”.
Az asszimilációs folyamatot jelentősen erősíti a demográfus szerint a gyermekek számára választott oktatási nyelv is. Amennyiben a magyar szülők nem anyanyelvi iskolába íratják gyermekeiket, megszakad azok kötődése a nyelvhez, a nemzeti történelemhez és kultúrához, ami végül elvezet a teljes nemzetiségváltáshoz. „A magyar iskolát látogató gyermekek 90–98 százaléka marad meg felnőttként is magyarnak, a szlovák iskolát látogató magyar gyermekek mintegy 30–35 százaléka azonban felnőttként, amikor már önmaga dönthet nemzetiségéről, inkább szlováknak vallja magát” – összegzi kutatási eredményeit Gyurgyík László. A nemzetváltást, a beolvadást segíti elő Szlovákiában az is, ha vidékről a nagyvárosba költöznek a magyarok, ahol nincs meg a kisebbségi lét intézményes háttere, mint például Nyitra, ahol már évek óta nincs sem magyar óvoda, sem iskola, vagy Pozsony, ahol egy-egy van belőle, de a lakótelepekről nehezen megközelíthetők. Ráadásul ezekben a városokban általában elvesznek az anyanyelv funkciói, akkora a szlovák többség, hogy sem a munkahelyeken és a hivatalokban, sem az üzletekben, egészségügyi központokban nem használják a magyar nyelvet.
Fogy a Vajdaság lakossága. A minap egy Újvidéken megtartott demográfiai tanácskozáson ismertette az adatot Braniszlav Mitrovics, a tartományi képviselőház alelnöke, hogy 2008-tól mostanáig 11 ezerrel csökkent a vajdaságiak száma. Arányszámokban kifejezve azonban – igaz, arról külön nem szóltak az adatok – a legnagyobb lélekszámcsökkenés a kisebbségieknél jegyezhető fel. Ezt a fogyást csak ideiglenesen mérsékelte, hogy Nagy-Jugoszlávia megszűntével a „jugoszlávok” egy kisebb része újra annak vallotta magát, ami: magyarnak.
A háború eredménye
A legnagyobb csökkenést a háború okozta. Akkor – 1991 és 2002 között – a magyarok száma a bő kétmilliós tartományban 340 ezerről 290 ezerre csökkent. A vajdasági magyarok aránya a tartomány lakosságához viszonyítva a 17 százalékról 14 százalékra esett vissza. Ám még ezeket az adatokat is nagy fenntartással kell fogadni. Vannak, akik csak a statisztikában jelennek meg, de életvitelszerűen már nem a Vajdaságban élnek. Azokról van szó, akik annak idején a háború elől menekültek vagy vittek magukkal akkor szüleik. Ezek a családok szinte biztosan nem térnek vissza. E folyamat egyik súlyos következménye a szórványosodás volt. Példa erre, hogy mára már Szabadkának is csak egyharmada magyar. A felpörgő asszimilációnak a legnagyobb gerjesztője éppen az a helyzet, amikor egy-egy környezetben a magyarok száma/aránya annyira lecsökken, hogy nincs elég diák még a minimális létszámú magyar tagozat megnyitásához sem, ilyen helyeken aztán a vegyes házasságok is gyakoribbakká válnak. A vegyes házasságok nagyobb hányadának esetében pedig a gyerekek már a többségi nemzet nyelvét és kultúráját vallják magukénak. Kivételt jelentenek azok a települések, ahol vagy többségben vannak a magyarok, vagy van egy nagyobb, életképes közösség, még ha arányában kisebbségben is van.
Minimális csökkenés
A becslések szerint évente mintegy ezer fővel csökken Kárpátalja magyarsága. Ha Ukrajnában az eredeti tervek szerint az idén lett volna a népszámlálás, a régió magyarságának lélekszáma feltehetően 142-143 ezer fő lenne – vélekedik a kérdés egyik elismert szakértője, Molnár József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földtani tanszékének docense, szociológus. A fiatal szakember szerint aggodalomra ugyan bőven van okunk, egyelőre mégis korai lenne a vészharangot kongatni, mivel a magyarság lélekszámának csökkenése mégsem olyan arányú, ahogyan azt egyesek feltételezik. Sőt, azt lehet mondani, hogy a megye azon négy járásában, nevezetesen a beregszásziban, az ungváriban, a munkácsiban és a nagyszőlősiben, amelyekben egy tömbben él a magyarság, a legutóbbi népszámlálás óta eltelt közel egy évtized során a lélekszám tekintetében gyakorlatilag semmiféle lényeges változás nem történt. Ugyanakkor a megye nagyobb városaiban, így például Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön, ahol a magyarok a többségi nemzethez képest eleve lényegesen kevesebben vannak, kétségtelenül érezhető bizonyos fokú, egyelőre enyhének mondható létszámcsökkenés, jóllehet mindez csupán becslésen alapul – szögezi le Molnár József, hozzáfűzve, hogy az utóbbi években a kérdésben igazán mélyreható felmérések nem történtek.
Nehéz szórványlét
A Felső-Tisza-vidék településein, így Técsőn, Aknaszlatinán, valamint a rahói és a szolyvai járásban élő szórványmagyarság körében viszont már jelentősnek mondható a magyarság asszimilációja, ami azonban Molnár szerint nem tekinthető egyedi jelenségnek, mivel hasonló tendenciák figyelhetők meg az egész Kárpát-medencében. De nem tartoznak az igazán kárpátaljai sajátosságok közé az asszimiláció okai sem, amelyek közül a legerőteljesebben kétségtelenül a vegyes házasságok hatnak. Az ilyen házasságokban született gyermekek többsége ugyanis a kettős identitásuk ellenére is leginkább a többségi nemzethez tartozónak vallja magát, hiszen ukrán környezetben nőnek fel, ukrán óvodába és iskolába járnak, s így esetükben már az is pozitívumként értékelhető, ha bizonyos szinten a magyar nyelvet is elsajátítják.
Sajnos a szórványlét nem csupán a nyelvet koptatja el, hanem a nemzeti érzéseket is komoly próba elé állítja – mondja Molnár József, aki szerint a kárpátaljai magyarság fogyásában lényeges szerepe van a migrációnak, s igen komoly veszélyt jelent ebben a tekintetben az utóbbi néhány évben tapasztalt erőteljes ukránosítás is. Az előző hatalom ugyanis minden lehetőt és lehetetlen elkövetett a nemzetiségi oktatás felszámolásáért, aminek következtében lényegesen csökkent a magyar tannyelvű iskolákban tanulók létszáma. A „narancsosokat” felváltó „régiósok” ugyan jelentős, pozitív értelemben vett változásokat ígértek, de a remélt áttörés, többek között a magyar nyelv rehabilitációja tekintetében, mind a mai napig nem történt meg. Változatlanul fennáll például az az igazságtalan állapot, hogy a magyar nyelv és irodalom nem lehet vizsgatárgy a független vizsgaközpontokban. Ennélfogva pedig az anyanyelv nem lehet felvételi vizsgatárgy még a felsőoktatási intézmények magyar tagozatain sem.
origo.hu
Egy napot sem volt a munkahelyén szeptemberben, de ötmilliót vett fel Magyar Péter
