Magyarként a sírba

Jövőre több százezer új magyar állampolgár lesz. A honosítási eljárás illetékmentes, és a kérelmezők többségének valószínűleg a hivatalos dokumentumok lefordításának költsége sem okoz gondot. Egy hazai női egyesület azonban azokra a határon túliakra is gondol, akik ennyit sem tudnak előteremteni.

Mi alapján kaphatják meg az állampolgárságot a külhoni magyarok?
Bár Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár minapi nyilatkozata szerint a magyar államigazgatás még sosem állt olyan összetett feladat előtt, mint az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos teendők levezénylése, a kérelmezőknek nem lesz nehéz dolguk. Az Allampolgarsag.gov.hu weboldalon elérhető tájékoztatás szerint a születési anyakönyvi kivonat és a családi állapotot igazoló okirat mellett szinte bármilyen dokumentum megfelel a magyar származás igazolására: a felmenők anyakönyvi kivonatát, korabeli magyar katonakönyvet, plébánosi, lelkipásztori igazolást, egykori állampolgársági bizonyítványt éppúgy elfogadnak, mint régi munka- vagy cselédkönyvet.

Wetzel Tamás, a magyar állampolgársági törvény végrehajtását felügyelő miniszteri biztos becslése szerint jövőre 250–400 ezer határon túli honfitársunk kérheti honosítását. A csíkszeredai konzulátuson már most csak 2011 júniusától tudják előjegyezni az ügyfeleket (itt újabb irodákat is kell nyitni a hatalmas érdeklődés miatt), Kolozsvárott és Szabadkán is sokan kérnek időpontot, több más szomszédos országban azonban, amelyekben valamilyen okból érzékenyebb, bizonytalanabb a kérdés – így Szlovákiában vagy Ukrajnában, ahol a törvények elvben még tiltják a kettős állampolgárságot –, egyelőre nem kezdődött meg a roham.
Bár az eljárás illetékmentes, és Wetzel Tamás egyébként is ügyfélbarát hozzáállást ígér a magyar hatóságok részéről, a várható költségek nem elhanyagolhatók. Ezért döntött úgy egy magyar nőket tömörítő jótékonysági egyesület, hogy pénzzel is segíti azokat a határon túliakat, akik, bár szeretnék, anyagi okokból nem tudják megszerezni az állampolgárságot.
– Évek óta támogatunk két óvodát és nyári táborokat a kárpátaljai Rahói járásban, Nagybocskón és Gyertyánligeten – mondja Győri Judit, a Zonta Club Budapest City Egyesület elnöke. – Élelmiszert, gyerekjátékot juttatunk nekik az ottani ferencesekkel és a karitásszal karöltve. A környékről egyre többen íratják a gyerekeiket ezekbe az intézményekbe, és sok gyermek bennük tanul meg egyáltalán magyarul. Az óvónők hatalmas lelkesedéssel, átszámítva havi huszonöt–harminc ezer forintért dolgoznak: nekik akár az öt–tíz ezer forintos eljárási költség is kifizethetetlen teher.
A Zontát 1919-ben alapította Amelia Earhart, az első női pilóta, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt. Halálát is szenvedélyének gyakorlása közben lelte, 1937-ben eltűnt a Csendes-óceán fölött, miután megkezdte földkerülő útját. A nők jogaiért küzdő National Woman’s Party (Nemzeti Nőpárt) tagja volt, elszánt feminista, ám, mondja Győri Judit, az általa létrehozott, a nők társadalmi és szakmai helyzetének javítását célul tűző Zonta International már levetkőzte „szüfrazsett” jellegét.
Számítások szerint az állampolgársághoz szükséges iratok hivatalos fordítása dokumentumonként, az adott országtól függően, két–hat ezer forint közti összegbe kerül. Nagy könnyebbség, hogy a magyar bürokrácia már minden fordítást elfogad, amelyet az adott országban hitelesnek tekintenek – szemben a korábbi gyakorlattal, amikor csak az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda vagy a konzulátusok fordításai feleltek meg. (Utóbbi méregdrága, 35 euró oldalanként.) Ám nem ez az egyetlen költség. Egy-egy lefordítandó okirat kikérése ugyancsak pénzbe kerül, ha egyáltalán hozzá lehet jutni. Nem valószínű például, hogy a moldvai csángók magyar eredetét szinte egyedül bizonyító egyházi anyakönyveket könnyen kiadják az ottani, a magyar mozgolódást nem túl nagy szimpátiával szemlélő papok, plébániák.
Az egyesület már keresi a támogatások célba juttatásának legjobb módját.
– Azt találtuk ki, hogy minden érintett országban keresünk egy helyi szervezetet, hozzá utaljuk a pénzt, s rá bízzuk a szétosztását, a rászorulók felkutatását és kiválasztását – magyarázza Győri Judit. Már több külhoni civil egylettel felvették a kapcsolatot: Horvátországban a Katolikus Nőegylet, a Felvidéken a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás, illetve a szegényebb keleti tájakon a Herczegh Károly Alapítvány, a Délvidéken a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, míg például a Csángóföldön a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége lesz a partner.
– Aki célország megjelölése nélkül juttat el hozzánk adományt, annak a pénzét a jogszabályi akadályok megszűnésével Kárpátaljára és a Csángóföldre szánjuk, mert tapasztalataink szerint ott lehet rá a legnagyobb szükség, és ott vannak a legjobb kapcsolataink – mondja az elnök. – December 7. és 12. között a budapesti Vörösmarty téri karácsonyi vásáron árulunk forralt bort, teát, zsíros kenyeret, várhatóan az ebből származó bevételt is erre fordítjuk. Ugyanakkor várjuk a meghatározott helyre irányítani kívánt támogatást is. Egyébként pedig, mivel kis szervezet vagyunk – budapesti klubunkban húsz fő a létszám –, az a célunk, hogy kezdeményezésünk mozgalommá fejlődjön. Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem és a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége már jelezte is, hogy csatlakozik hozzánk.
S hogy honnan jött az ötlet? A budapesti Zonta Club alapító tagja, az ügyvédként dolgozó Tordáné dr. Petneházy Judit irodájában több családi emlék mellett ott függ a falon egy 1921-ből származó dokumentum is, amelyet a nagyapja kapott. Az egykori újvidéki és topolyai bíró a trianoni döntés után azért költözött át az anyaországba, mert nem volt hajlandó felesküdni a szerb királyra.
– Sokat járok az erdélyi Énlakára, van ott egy kis házunk – meséli Tordáné. – Az ottani öregeken látom, milyen sokat jelent nekik az, hogy újra magyar állampolgárok lehetnek. Az egyik idős bácsi például elmondta azt az óhaját, hogy ha majd meghal, a magyar dokumentummal együtt temessék el.
De az is feltűnt neki, hogy sok idősebb ember, bár szeretné, nem készül kiváltani a papírt, mert úgy gondolja, kevés pénzéből nem költ rá, inkább gyerekeit segíti hozzá az állampolgársághoz.
– A többiek azért tartanak engem az ötletgazdának, mert egyszer valahonnan a határon túlról hazafelé jövet erről beszélgettünk a kocsiban – mondja Petneházy Judit –, és én kijelentettem, hogy egyetlen magyar sem maradhat kettős állampolgárság nélkül azért, mert nincs pénze kiváltani. S igaz ugyan, hogy manapság érezhetően laposabb az emberek pénztárcája, mint három-négy éve, biztos vagyok benne, a tizenötmilliós magyar közösség össze tud szedni annyi pénzt, hogy kényszerűségből senki ne záródjon ki a nemzet mostani újraegyesítéséből.