A tegnap közzétett jegyzőkönyvből kiderül, hogy ön egyedül nem szavazta meg a múlt héten a kamatemelést. Miért?
– Ennek két fő oka van. A reálgazdaság érdeke az, hogy ameddig a külső környezet megengedi, a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk az alapkamatot. A nemzetközi hatásokat előre nem láthatjuk, és nem zárható ki, hogy a körülmények valamikor a közeljövőben kikényszerítik az emelést. Minél alacsonyabb szintről indul e folyamat, annál előnyösebb az országnak.
– Miért káros a gazdaságnak a kamatemelés?
– Ahogy nő a kamatszint, a vállalatok hitelképessége romlik, a termelőnek ugyanis nyereségesebben kell működnie ahhoz, hogy a tőkéhez jutás költségeit fedezze. Amúgy is kevés a hitelképes vállalat, ráadásul a bankok korlátozottan nyújtanak kölcsönöket, inkább a jegybankban helyezik el a pénzt, ami miatt a kéthetes kötvényállomány négyezermilliárd forint körül van.
– Mindebből következően aki az emelésre szavazott, az ország érdekei ellen cselekedett. Milyen érdekeket nézhettek a kulcs növelését megszavazók?
– Mechanikusan követték az inflációs célkövető rendszert. A legfontosabb érv ez ellen, hogy az inflációsnál fontosabb makrogazdasági célok is vannak, például a foglalkoztatás. Ráadásul sohasem sikerült még elérni Magyarországon a kitűzött inflációs célt, nem is határozható meg egyértelműen az árstabilitás fogalma – ezek is a jelenlegi rendszer ellen szólnak.
– A kormány fejére számos oldalról rázúdult a kritika a hiánycélt szolgáló intézkedések miatt, mindenki a középtávú részletes terveket hiányolja. Ön mit gondol erről?
– Nagy baj lenne, ha a kormány a következőkben nem hozná meg az államháztartást és a reálgazdaságot érintő döntéseket. De annyi bizalmat meg kell előlegezni, hogy a politika a tűzoltó jellegű intézkedések után megteremti a feltételeit a gazdaság fenntartható pályára állításának. A monetáris tanácsnak a határozathozatalában a pillanatnyi helyzetet kell figyelembe vennie.
– Hova vezetnek a súrlódások Simor András jegybankelnök és a kormány között?
– Ez a helyzet tartósan nem maradhat fenn, valaminek történnie kell. Hadd ne kelljen megmondanom, hogy milyen lehetőségek vannak. Tekintsünk el attól, hogy az Orbán-kabinetnek vagy a jegybankelnöknek van-e igaza. Pusztán abból a tényből kellene kiindulni, hogy a kormánynak példátlan többsége van, miközben a monetáris tanács tagjait és a jegybank elnökét is egy személy, a korábbi miniszterelnök nevezte ki. Csak nagyon kritikus helyzetben tartanám elfogadhatónak, hogy a monetáris politika szembemenjen a kormány gazdaságpolitikájával.
– Nagyon kritikus helyzet viszont nincs. Ez azt jelenti, hogy a kamatemeléssel a monetáris tanács feleslegesen szembement a kormány gazdaságpolitikájával?
– Kormányzati tisztségviselők ezt már leszögezték. Én azt mondhatom, hogy mechanikusan követték az általam elhibázottnak tartott inflációs célkövető rendszert.
– Jövő év második felétől éveken át törleszteni kell az IMF szervezésében felvett hiteleket. Biztosítottak-e erre a célra a források?
– A kormány három utat választhat: megújíthatja az IMF-fel a hitelmegállapodást vagy a piacról szerezhet forrásokat, amelyek feltehetőleg drágábbak lesznek. A harmadik lehetőség a jegybanki tartalékalap csökkentéséből finanszírozni a visszafizetések egy részét.
–Nem veszélyes ez?
–Jelenleg túlságosan magas a tartalékok mértéke, meghaladják a 33 milliárd forintot. Ez költséges, a tartalék kihelyezése ugyanis kevesebb hozamot eredményez, mint amennyibe kerül a fenntartása. Elfogadhatónak tartok 30 milliárd euró tartalékot, főleg hogy Magyarország az Európai Unió tagja, ami vészhelyzetben biztonsági hálót jelent.
– Február után az új összetételű monetáris tanács dönthet ezekről a kérdésekről. Az ön mandátuma is lejár. Számít-e meghosszabbításra?
– A jegybanktörvény nem teszi lehetővé a hosszabbítást. A jelenlegi személyek csak három év után lehetnek ismét tagok.
origo.hu
Október 6.: felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót az Országház előtt
