Több olyan államférfi is akadt a magyar történelemben, aki szembekerült a XX. század mindkét diktatúrájával. Közülük is kiemelkedik Mindszenty József, akit 1944–45-ben a nyilasok, 1948 és 1956 között pedig a kommunisták börtönözték be. A hungarista időszak alatt elszenvedett fogság és a Rákosi alatti börtön, majd a forradalomig tartó házi őrizet előtt azonban már az 1919-es Tanácsköztársaság idején is internálták. Sőt a kutatók úgy tartják, hogy – a diktatúrák börtöneinek körülményeivel persze össze sem hasonlítható – fogságnak foghatók fel a forradalom után az amerikai nagykövetségen töltött hosszú-hosszú évek, és egyesekben felmerül az is, hogy az élete végén nyugaton tartózkodó Mindszenty sem volt teljesen szabad.
Két héttel a német megszállás előtt, 1944. március 4-én nevezte ki Mindszentyt veszprémi püspökké XII. Piusz pápa. A választás azért esett rá – mondja Szabó Csaba történész, a Bécsi Magyar Intézet főigazgatója –, mert csaknem három évtizedes zalaegerszegi plébánosi tevékenysége ráirányította a figyelmet. A kicsivel több, mint húszezer lakosú zalai megyeszékhelyen ugyanis Pehm (később Mindszenty) József jól szervezett közösséget hozott létre, katolikus iskolai képzést indított, újságot alapított, valamint templomokat építtetett. Barokkos pompától és fényűzéstől tartózkodó beiktatása után azonnal Veszprémbe költött az új püspök, aki a Sztójay-kormány alatt tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen – teszi hozzá Soós Viktor Attila történész (Magyar Országos Levéltár).
Mindszenty nyolc hónapig volt veszprémi püspök, amelyből négyet fogságban töltött. A két kutató maximálisan egyetért abban, hogy ennek sok köze volt a dunántúli püspökök 1944. őszi memorandumához. Mindszenty kezdeményezte és szövegezte meg ugyanis azt a nyilatkozatot, amelyet 1944. október 31-én rajta kívül Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát írt alá. Ebben tiltakoztak az ellen, hogy a nyilasok harctérré tegyék az ország nyugati felét. A szöveg így szólt: „Arra kérjük Magyarország sorsának mostani intézőit, hogy a még ép Dunántúlt ne vessék oda viszszavonulási harcok martalékának.” A tiltakozó levelet Mindszenty – a nyomaték kedvéért – személyesen nyújtotta át a „nemzetvezető” helyettesének 1944. november 13-án. Bebörtönzésének további oka lehetett hűvös viselkedése is, amelyet a nyilasokkal szemben mindvégig tanúsított. Jellemző például, hogy nem fogadta a hungarista vezetőket. Minden bizonnyal ezzel bőszítette fel a Szálasi által kinevezett veszprémi főispánt is, akinek utasítására 1944. november 27-én letartóztatták papjaival és kispapjaival együtt. A vád az volt, hogy „a katonai beszállásolás érdekében folytatott helyszíni megállapítás alkalmával a hatósági rendelkezéssel szembehelyezkedett”. A valóságban a nyilasok el akarták tenni az útból a tekintélyes és velük szemben álló püspököt, aki Nincs eskü című magánfeljegyzésében hangot adott annak a meggyőződésének, hogy „a nemzetiszocialista ideológia szemben áll a katolikus hittel”. Mindszentyt 1944. november 27-től december 5-ig a veszprémi rendőrségen, majd december 22-ig a veszprémi fogházban tartották, rövid ideig, december 22. és 28. között a sopronkőhidai fegyház rabja volt, majd április elsejéig a soproni Isteni Megváltó Leányai zárdájában raboskodott.
Mindszenty 1945. április 20-án tért vissza veszprémi püspöki székhelyére, szeptember 8-án nevezte ki esztergomi érsekké XII. Piusz, október 7-én iktatták be hivatalába, a bíbort pedig a következő év februárjában kapta meg Rómában. Mivel a negyvenes évek második felében is mélységesen elkötelezettnek bizonyult az egész magyarság ügye és a katolikus egyház érdekei iránt, a kommunista hatalmi aspirációk útjában állt – mondja Szabó Csaba. Tiltakozott az internálások, a németek kitelepítése és más törvénytelenségek ellen, ellenezte a vallásoktatás eltörlését és az egyházi iskolák államosítását. Soós Viktor Attila szerint ezért már rögtön a háború után megfigyelték, és gyűjtötték róla a „terhelő” adatokat. Letartóztatása előtt bő egy héttel, 1948. december 16-án tartották az utolsó, elnöklete alatt álló püspökkari konferenciát Esztergomban, amelyről feljegyezte, hogy „börtön közeli légkörben tartottuk meg utolsó értekezletünket”. Itt egyeztek meg abban, hogy ha a hercegprímást bebörtönözik, az egyház akkor sem írja alá a kényszermegállapodást.
Zakar Andrást, Mindszenty titkárát 1948. november 19-én az utcáról vitte el az ÁVH az Andrássy út 60.-ba, majd december 23-án rendőrök lepték el a püspöki palotát, és felforgatták a házat „bizonyítékok” után kutatva. Az ötórás keresés meghozta az eredményt, mert a hatóság öszszeesküvésre mutató „bűnjelt” produkált. Mindszentyt karácsonykor, 1948. december 26-án tartóztatták le idős édesanyja szeme láttára, majd azonnal az ÁVH hírhedt központjába hurcolták, ahol rögvest megkezdődött kihallgatássorozata. Szabó Csaba szerint az öt-hat héten keresztül tartó tortúra során nemcsak fizikai erőszakot alkalmazott a diktatúra állambiztonsági szolgálata, hanem megalázó lelki bántalmazásnak, sőt pszichológiai leromlást előidéző tudatmódosító szerek hatásának is alávetették a főpapot. A koholt vádak – úgymint összeesküvés szervezése a köztársaság megdöntésére, kémkedés és valutaüzérkedés – alapján lefolytatott Mindszenty-per mindössze három napot vett igénybe 1949. február 3. és 5. között, az előre sejthető ítélet pedig életfogytig tartó fegyházbüntetésre szólt. Soós Viktor Attila felsorolása szerint a hosszú raboskodás a gyűjtőfogház rabkórházában kezdődött, amelyet kilenc hónapos magánzárka követett. Mindszentyt 1954 májusában vitték vissza a rabkórházba, de mivel egészségi állapota nem javult, 1955 nyarán a Mecsekben fekvő Püspökszentlászlóra szállították, majd novemberben a főváros melletti Felsőpeténybe vitték. Innen szabadította ki egy páncélosalakulat 1956. október 30-ának estéjén.
Mindszenty József két fogságával foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Gálvölgyi János ravasz módon szúrt oda Orbánéknak
