Négylábú nevelők

Egy évtizede érdekes kezdeményezésbe fogott egy szombathelyi gyógypedagógiai intézmény: kutyákkal próbáltak meg segíteni speciális nevelési igényű gyermekeken. A vállalkozás akkor még elhalt, hat éve azonban egy lelkes csapat létrehozott egy alapítványt, amely kutyás terápiával foglalkozik, és azóta is szoros kapcsolatot ápol az intézménnyel.

Reggel a kicsi, a közepes és a nagy közötti különbséget gyakoroltuk Kőszegen egy iskolában – utal Schrőterné Vári Anita, a Négylábúak az Emberért Közhasznú Alapítvány (NEKA) vezetője arra, hogy kezében és a mellette békésen sétáló kutyák szájában egy-egy fonott kosár lóg. Buksi, a cavallier King Charles spániel és Liza, a fekete labrador az alapítvány hat kutyája közül kettő, amely hetente tizenöt órában találkozik különböző módon és mértékben sérült gyermekkel négy vasi településen, Szombathelyen, Rumban, Kőszegen és Táplánszentkereszten. – A közepesen sérült gyermekek soha nem lesznek önállóak, de a terápia segít nekik eligazodni a világban, alapvető dolgokat meg tudnak majd különböztetni, így akár bizonyos helyzetekben önálló cselekvésre is képesek lesznek – folytatja az alapítvány munkatársa. Az értelmileg akadályozott gyermekek feladatmegértése általában alacsony szintű, sokszor a beszédet is nehezen értik. A kutyás terápia azért illeszkedik jól az iskolák fejlesztő programjába, mert az ebekkel tovább bent tarthatók a gyermekek a feladatban, az állat ugyanis örömforrás számukra, úgy érzik, csak játszanak, a kutya kedvéért könnyebben eleget tesznek a kérésnek.
A négylábú nevelők segítségére lehetnek még a beszédproblémás, mentális zavarokkal vagy érzékszervi akadályozottsággal küszködő gyermekeknek, de bizonyos helyzetekben támaszt nyújthatnak időseknek is.
Akármelyik fajta nem alkalmas a feladatra, csak olyanok jöhetnek szóba, amelyek már-már infantilis módon kötődnek az emberhez, nyugodtak, nem túl mozgékonyak, emellett jól motiválhatók. Kiválasztásuk hathetes korban egy speciális teszt alapján történik. A gazdához kerülés után, nyolchetes kortól kezdődik meg a nevelésük, felkészítésük a terápiás munkára. A kutyákat hozzászoktatják minden olyan ingerhez, amelyekkel későbbi munkájuk során találkozhatnak.
A szombathelyi Aranyhíd Nevelési Oktatási Integrációs Központba megyünk. Az osztályfőnök, Benkő Tiborné Katalin öt, 8-9 éves, értelmileg akadályozott gyermekkel érkezik a harmadik emeleti terembe, ahol a foglalkozások zajlanak. Akad közöttük Williams-szindrómás, Down-kóros, autista. A pedagógus elmondja, sok gyermeknél lehetetlenség kideríteni, mi okozza fogyatékosságát, de a legtöbb esetben a gének sérülésére vezethető vissza az értelmi akadályozottság kialakulása.
Amikor a gyerekek meglátják Schrőterné Vári Anitát és Buksit, boldogan ölelik meg őket. A tanárnő ülőpárnákat helyez a földre, egyikre ráül Buksi. A feladat szerint a gyerekeknek a kutyát követve körben kell futniuk, s amikor az eb rááll párnájára, nekik is meg kell keresniük a sajátjukat, s ugyancsak ráülni. A legügyesebb a Down-kóros Martin, kétszer is első lesz, a többiek megtapsolják.
Tornapad kerül a terem közepére. – Itt járt a Mikulás, és hozott nektek ajándékokat – mondja az osztályfőnök, aki képeket (csizma, sál, szaloncukor) ad a gyerekeknek. Minden képből két egyforma készült, a másik a padra kerül. A tanulóknak Buksit el kell vezetniük a tornaeszközig, ott ki kell választaniuk a képek közül a sajátjukat, és visszasétálni a kutyával a kiinduló-pontra. Bonyolult feladat egy értelmileg akadályozott gyermek számára. Van, amelyiküknek könnyebben megy, Martin könnyen, Ákos kis segítséggel találja meg a saját képét, Hencit azonban nehéz rávenni a feladatara, piktogramjára is nehezen bukkan rá. Csabi (ő Williams-szindrómás) a rajtnál felejti Buksit, elszalad, a képet viszont nagyon gyorsan azonosítja. Tanárai a padnál tudják rávenni a kutyasétáltatásra. Buksi nélkül nem lehetne a gyermeket rábírni a feladatra.
Versenyfutás a következő feladat. A rajtvonalra egyszerre két gyermek áll, mellettük Buksi, a padig futnak, ahonnan egy plüssállatot kell visszavinni a célba. A kutya itt is példát mutat, a gyermekek követik; az autista Matyinak azonban ez a feladat is terhes, kemény munkával érhető el nála kicsiny siker. A gyerekek a célban sajtfalatkákkal jutalmazzák versenytársukat, a spánielt; Hencit az teszi a legboldogabbá, hogy miután leguggol, a kutya tenyeréből fogadja el a falatot – először mosolyog a kislány a nap folyamán. A gyermekgyógyító programot 2007 óta támogatja az Új Európa Alapítvány, ám ez csak a NEKA életben maradásához elég. Az alapítvány legnagyobb problémája, hogy nehéz a munkára önkéntest találni, mert kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a munka mellett segítsenek, ráadásul délelőtt. Az értelmileg akadályozott gyerekekkel ugyanis csak ebben az napszakban lehet foglalkozni, délutánra elfáradnak. Schrőterné Vári Anitán kívül mindössze öten tudják vállalni, hogy munkájuk mellett segítséget nyújtsanak a sérült gyermekeknek.