Korábban csak kivételes esetekben adományoztak autentikus népzenét játszó muzsikusnak hasonló rangos elismerést. Pál István ráadásul pályája elején jár, nemrég töltötte be harmincadik életévét, a kitüntetéseket pedig rendszerint életművekért, komoly életpályák több évtizedes tevékenységéért adják. Talán ezért is érezte annyira a magáénak a díjat az egész táncházmozgalom, olyannyira, hogy az átadást követő napokban egy idősebb férfi oda is ment az ifjú prímáshoz, és azt mondta: „Tudod, miért örülök annyira ennek a díjnak? Mert az az érzésem, hogy ezt mindannyian kaptuk.”
Ez a gesztus is mutatja, menynyire más az új kormány hozzáállása a népzene ügyéhez. Mivel a díj az életét jelentősen nem befolyásolja, a politika és a művészettámogatás kapcsolatáról kérdezem Pál Istvánt, aki azt mondja: a magyar népzene művelői – és általában a periférián található műfajok, amelyek nem kapnak kellő médiafelületet, pedig a nemzeti örökség részei – igenis politikai támogatásra szorulnak. – Szükséges, hogy a politikának fontos legyen mindaz, ami hazai és ami a miénk, bármilyen területről is legyen szó, hiszen ezektől válunk érdekessé más országok számára – fogalmaz a prímás. – Persze, felvirágozhat a népzene szellemi-anyagi támogatás nélkül is, ahogy tette a táncházmozgalom a régi rendszerben, csak éppen nem jut el mindenkihez, így nagyon nehéz ledönteni az előítéletek falát – teszi hozzá.
Hozzá nem értők többször említik, hogy a népzene elavult és nem korszerű, mások azt, hogy hamis. Ezek a téveszmék részben a régi felvételek technikai hiányosságaiból, részben a népzene adott esetben speciális, a temperált zongorához szokott fül számára szokatlannak tűnő hangközei miatt terjedtek el. Pál István viszont állítja: még nem találkozott olyan emberrel, aki hallotta őket zenélni, és azt mondta, hogy amit játszanak, az nem jó. Sőt, egyre nagyobb a törzsközönségük, egyre több a pozitív visszajelzés, és egyre többen hozzák el a népzenét még nem ismerő barátaikat, rokonaikat a koncertjeikre. Vagyis a problémák abból fakadnak, hogy sokan nem is ismerik az igazi népzenét. – Persze, lehet arról is beszélni, hogy itt van például az, amit a Csík zenekar játszik, ami egyfajta kitekintés, az is egy út a sok közül, és én nem is zárkózom el ettől a vonulattól. Csak fontos, hogy mindent a helyén kezeljünk és a nevén nevezzünk. Ha népzenét játszanak, az népzene, ha viszont népzenei elemekkel is, de feldolgozzák más zenekarok zenéjét, azt nevezzük feldolgozásnak – mondja a hegedűs, aki a Zeneakadémia népzene szakirányának első master képzését kezdte el ősszel.
– Azt is pozitívnak érzem a zeneakadémiai tanulmányokban, hogy klasszikus és dzsesszzenészekkel vagyunk együtt. Fontos, hogy egy adott korosztály fiatal művészei találkozzanak, beszélgessenek. Ez ugyanis oda-vissza hat, érzelmileg, technikailag fejlődési lehetőséget kínál mindegyik vonulatnak amellett, hogy egyre inkább elismerik azt is, amit mi képviselünk. Egyre több klasszikus és dzsesszzenész ismeri fel, mennyi mindent profitálhat a népzenéből: természetes energiákat, ritmusok felfogását, zenei folyamatok értelmezését. Egyszóval nyílnak a szemek, nyílik a szív és az ész – fogalmaz Pál István.
A virtuozitásáról, zenei humoráról széles körben ismert muzsikus távlati tervként megemlíti, hogy később szívesen tanítana is, bár nem népi hegedűt, hanem a funkcióban játszott népzene és az előadó-művészet határmezsgyéjén található fogásokat, vagyis hogy például a tánchoz játszott folyamatok között milyen dallam- vagy hangnemváltások lehetségesek és ezek milyen hatást érhetnek el.
– Azt, amit a zeneszerzés tud, és amit sokan a színpadon inkább ösztönösen tesznek – teszi hozzá.
A prímás nemrég vette fel új Szalonna-bandás lemezét, ami a közeljövőben jelenik meg, utána pedig egy olyan korongot szeretne készíteni, amely Kárpátalja zenéjét mutatja be. – A legtöbben egyedül a Técsői bandát ismerik Kárpátaljáról, pedig a régió zenéje ennél sokkal több rétegű, és úgy érzem, ezt nekem mint kárpátaljainak, kötelességem megmutatni a közönségnek. Mostanában éppen ezért ismét az otthoni muzsikákat gyűjtögetem, felkeresem az öregeket – mondja Pál István, akinek első lemeze anyagához, az Örömzenéhez a Jászság néptáncegyüttes készített koreográfiát. Ezt hamarosan a Művészetek Palotájában láthatjuk, jövőre pedig a Magyar Állami Népi Együttes alapításának 60. évfordulójára Pál István most megjelenés előtt álló CD-jét szeretné hasonló módon színpadra vinni.
origo.hu
Menczer Tamás: A magyar álláspont változatlan, azonnali és feltétel nélküli tűzszünet és béketárgyalás
