Szépen csengő záróakkordok

Pécs csütörtökön adja át az Európa kulturális fővárosa stafétáját az észt fővárosnak, Tallinn-nak, valamint a finn Turkunak. A pécsi programsorozat záróakkordjai figyelemre méltók, kicseng belőlük az ígéret: a történet nem itt ér véget. A Modern Magyar Képtár kibővített terében nyílt meg a Cézanne és Matisse bűvöletében – A Nyolcak című centenáriumi kiállítás, a műalkotásként is megragadó Kodály Központban megtartották az első nyilvános hangversenyt, míg a Pécsi Galéria új kiállítótermében Pincehelyi Sándor életmű-kiállításán konstatálhattuk: a Zsolnay kulturális negyed megéri a pénzt és a várakozást.

Tölgyesi Gábor
2010. 12. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kernstok Károly, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Pór Bertalan, Czigány Dezső és Orbán Dezső valószínűleg sosem hitte volna, hogy csoportként való föllépésük után egy évszázaddal hatalmas kiállítás emlékezik meg arról a néhány évről, amelyet Keresők, illetve Nyolcak néven fémjeleznek a művészettörténeti almanachokban. A december 10-én nyílt tárlat öt kurátora, Barki Gergely, Molnos Péter, Passuth Krisztina, Rockenbauer Zoltán és Sárkány József alapos és minden részletre kitérő munkával, mintegy félezer kép bemutatásával idézi meg a huszadik század első évtizedét, amely innen szemlélve már nem is tűnik annyira boldog békeidőnek. A Nyolcak – a Vadaktól az expresszionizmus irányába haladva – nem csak új utakat kerestek, a nagybányai festőiskolának is fricskát szántak, sőt, részben Tisza Istvánt és szabadelvű pártjának szimpatizánsait is provokálni kívánták. Második csoportos kiállításuk 1911-ben a Nemzeti Szalonban végül sikeresen felbőszítette Tiszát, aki bíráló cikkeivel a nyugatos társaságnál is nagyobb reklámot csapott a Nyolcaknak – mintegy jelezve a politikai ellentábor felé, hogy a magyar modernizmus első képviselői, az avantgárd előfutárai az élet minden területén azt hirdetik: eltörlik a régit és radikálisan újat hoznak. Mindenesetre a Papnövelde utcai Modern Magyar Képtár udvar felőli fém-üveg kibővítése – amely így a fogadótérnek is helyet adott – több tiszteletet mutat a régi vármegyeháza barokk értékei iránt.
Az Építész Stúdió Kft. tagjai, Keller Ferenc, Hőnich Richárd, Fialovszky Tamás és Sólyom Benedek a Kodály Központ megtervezésével valódi műalkotást hozott létre. A formája alapján elnevezett Kőcsiga a Fibonacci-számok építészeti megnyilvánulása: a tervezők a funkció, valamint a környezethez való illeszkedés szempontjait szem előtt tartva addig rajzoltak, amíg aszimmetriájával lendületet, egyúttal harmóniát is sugárzó palota terve született meg. Tizenegyezer hasznos négyzetméter, zene és matematika egységének reprezentálása – a pécsi szellemi élet új, méltó helyszíne a szomszédos Tudásközponttal.
A süttői mészkővel borított épületbe lépőt játék fogadja: a falak a coccio antico diszkrét aranyszíne és a velencei stukkók törtfehér nyersességének szelíd játéka. Az égerfával borított nagy koncertteremben pedig úgy érezheti magát, mint egy hatalmas vonós hangszer belsejében. Az egy híján ezer főt befogadó terem akusztikáját talán meglepő módon az aszimmetrikus tér is segíti – december 9-én a Kodály Központ első nyilvános hangversenyén, különösen a pianóknál a hallgató szinte úgy érezhette, hogy a zenekar soraiban ül. Mindenesetre az orosz hegedűvirtuóz, Maxim Vengerov karmesterként kissé csalódást okozott: Beethoven fényeit és kontrasztjait a közreműködő Ránki Dezső zongoraművész inkább megmutatta, mint az általa dirigált Pécsi Filharmonikusok. Vengerov okozott kellemes meglepetést is: két év után újra kézbe vette hangszerét, Beethoven F-dúr románcának interpretációja vetekedett David Oistachéval.
Ha már avantgárd, akkor legyen neoavantgárd is – talán e gondolat is felvetődött, mikor a Pécsi Galéria egykori vezetője, Pincehelyi Sándor életmű-kiállítását tervezték az új kiállítóterembe, amely a Zsolnay kulturális negyed második elkészült épületében kapott helyet. A kilencfős építészcsapat által megálmodott épület is bizonyítja: tud illeszkedni az ipari műemlékekhez, amennyiben nem akarja a régit eltörölni. Az épületben helyet kapott a Csodák Palotája, egy planetárium és a 980 négyzetméteres kiállítótér. A tárlaton a Pincehelyi védjegyévé vált motívumok – politikai és fogyasztói szimbólumok – sorjáznak: ironikus reflektálásként a gulyáskommunizmusra.
A Pécsi Galéria új kiállítóteréhez nem csak Pincehelyi miatt érdemes időt szánni: a téli latyak se tudja elrejteni, hogy a tavasszal megnyíló Zsolnay kulturális negyedre megérte időt szánni – Magyarországon egyedülálló nevezetességgé válhat. És meglehet, csak két hét van hátra az évzárásig, Pécs – ha nem is hivatalosan – továbbra is Európa kulturális fővárosa marad. Erről még a döntéshozóknak sem szabad megfeledkezniük.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.