Meghalt egy hároméves kisfiú, aki élete utolsó hónapjait a Cseppkő utcai nevelőotthonban töltötte. Az intézményben baleset érte november 19-én, pénteken, s mire a mentők megérkeztek, nem lélegzett, és nem volt szívműködése.
A harmadik napon, vasárnap az egyik kereskedelmi televízió névtelen levélre hivatkozva szétkürtölte, hogy az agyhalott kisfiút szülei tiltakozása ellenére le akarják kapcsolni az orvosok az életfunkcióit mesterségesen fenntartó gépekről.
Ezzel elkezdődött a bulvármédia ámokfutása.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt indított nyomozást, a gyermekotthont üzemeltető fővárosi önkormányzat pedig belső vizsgálatot rendelt el az intézményben annak kiderítésére, kinek milyen mulasztása vezetett a tragédiához. Lapzártánkig egyik vizsgálat sem zárult le.
Lássuk tehát a tényeket! H. Dominik átmeneti neveltként a Cseppkő utcai gyermekotthonban élt szüleinek lakhatási gondjai miatt. A család ügyvédjének – a Blikk-kel is kapcsolatban álló Kamarás Péternek – elmondása szerint a kisfiú és két testvére a szülők kérésére került gyermekotthonba néhány hónappal ezelőtt. Az albérletet, amelyben addig éltek, eladták a fejük fölül, így nem tudtak megfelelően gondoskodni a gyermekekről.
Gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél Dominikhoz és testvéreihez hasonlóan csak átmenetileg helyezik el a gyermekek többségét, vagyis szüleik nem mondtak le róluk, csak a nevelésüket adták át ideiglenesen az államnak. Az ilyen elhelyezés időleges, a gyermek kapcsolatot tart a családjával, és amint megszűnik az a probléma, amely miatt a szülők nem képesek ellátni nevelési feladataikat, a gyermek hazamehet. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok (tegyeszek) ehhez minden segítséget igyekeznek megadni, de addig is, míg rendeződik a helyzet – ami sokszor évekig is eltart –, minden esetben arra törekednek, hogy a gyermekek elhelyezésekor a testvérek lehetőség szerint együtt maradjanak. Sajnos Budapest környékén ezt inkább csak nevelőotthoni elhelyezéssel lehet biztosítani, mert kevés az olyan nevelőszülő, aki egyszerre akár három-négy gyermeket tudna ellátni.
Átmeneti nevelésbe két módon kerülhet a gyermek: a szülő kérésére vagy veszélyeztetettség esetén a gyámhivatal határozata alapján. Akut veszély esetén (ha a gyermek magára maradt, súlyosan bántalmazták, utcán felügyelet nélkül kódorog) harmincnapos ideiglenes határozattal kerülhet gyermekvédelmi gondoskodásba. Ha nem oldódik meg a helyzete harminc napon belül, átmeneti nevelésbe kerül.
Akár a hatóságok emelték ki a gyermeket a családjából, akár a szülő kérésére kerül átmeneti nevelésbe, a szülői jogokat a kijelölt gyám gyakorolja. Vagyis: orvosi beavatkozás elvégzéséhez például a gyám hozzájárulása szükséges. Tisztán anyagi okok miatt egyetlen gyermeket sem emelnek ki a hatóságok a családjából, csak akkor, ha a szegénységhez valamilyen egyéb veszélyeztető tényező, például a szülők alkoholfogyasztása járul.
Hazánkban megfelelőek a körülmények minden gyermekotthonban, a Cseppkő utcai a jobb hírűek közé tartozik azzal együtt, hogy a fenntartó, a fővárosi önkormányzat áprilisban megjelent átfogó értékelése kifogásolta többek közt „a csoportokban történő vezetői jelenlét gyakorlatát”, és célként határozta meg „az ellenőrzés hatékonyságának javítását”, valamint „a szakellátók körültekintőbb kiválasztását”. Összesen 120 három és 24 év közötti gyerek és fiatal él itt. Az intézet három, egyenként 40 fős, önálló szakmai egységként működő otthonból áll.
– A jogszabály szerint a gyerekekkel tizenkét fős csoportokban kell foglalkozni – magyarázza Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat általános igazgatóhelyettese –, és mindegyik csoportban szükség van egy nevelőre, egy gyermekvédelmi asszisztensre és három gyermekfelügyelőre. Természetesen ez az öt ember nem egyszerre van a gyerekekkel, hanem váltásban, vagyis előfordul, hogy egy felnőtt jut tizenkét gyerekre, akik ráadásul nem is egyforma korúak. Tizenkét gyerekre vigyázni önmagában is embert próbáló feladat, még akkor is, ha mindegyik együttműködő, de gyermekvédelmi gondoskodásba kerültekről ez – már csak az előéletük miatt is – nem minden esetben mondható el.
A gondozóknak, nevelőknek természetesen jogszabályban rögzített kötelességük a környezet baleset- és akadálymentességének biztosítása.
A Cseppkő utcai gyermekotthonban egy beadvány miatt egyébként 2009-ben vizsgálódott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A panasz szerint az egyik dolgozó állítólag rendszeresen kiabált a gyermekekkel, ráncigálta, hideg vízzel lelocsolta őket. Az ombudsman végül azt állapította meg, hogy az egyik gyermekfelügyelő tényleg emelt hangon, agresszívan beszélt a gyerekekkel, de a bántalmazás gyanúja nem bizonyosodott be. Az igazgató akkor azt nyilatkozta, hogy az intézetben nagy a fluktuáció a gyermekfelügyelőknél, a nagyfokú terhelés és az alacsony munkabér miatt hoszszabb távon nagyon kevesen vállalják ezt a munkát, és közülük is elenyésző azoknak a száma, akik igazán alkalmasak a feladat megfelelő ellátására.
Ezzel a kijelentéssel azonban Radoszáv Miklós nem ért egyet: szerinte a fővárosi gyermekvédelmi intézményekben nincsenek személyzeti problémák, elhivatott emberek dolgoznak, nyilvánvaló, hogy legtöbbjük nem a fizetés miatt, hanem „szerelemből” marad.
Az ombudsmani vizsgálat más hiányosságot is feltárt a Cseppkő utcában: nem kaptak gyógypedagógiai segítséget a különleges ellátást igénylő gyerekek, továbbá gondok voltak az élelmezéssel és a szabad idő hasznos eltöltésével is.
Hogy mi történt Dominikkal, a szülők és a család ügyvédjének elmondásából (és a híradásokból) lehet rekonstruálni, ugyanis senki sem nyilatkozhat az esettel kapcsolatban.
Mint említettük, 19-én, pénteken történt a baleset: a hároméves H. Dominikra rádőlt a szekrény a nevelői szobában. Hogy hogyan és kinek a hibájából jutott be ide a gyermek, nem tudni. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője azt nyilatkozta, hogy mikor a helyszínre értek, a gyermek már nem lélegzett, és nem volt szívműködése. Másfél órás küzdelem után újra tudták indítani a szívműködését, a baleseti intézetbe szállították, ahol megműtötték. Azonban a kisfiú agyának hetven százaléka károsodott, a gyermek agyhalottá vált.
– Hagyományos értelemben azt nevezik halálnak, amikor minden testműködés leáll, beleértve a légzést és a szívdobogást – mondja Langer Róbert, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikájának egyetemi tanára, hozzátéve, hogy csak az utóbbi évtizedekben, az orvostudomány fejlődése révén alakult ki az agyhalál fogalma. Az agyhalál állapotában lévő ember nem kómában van, még akkor sem, ha a Blikk ezt írja róla. A kóma maradéktalanul visszafordítható állapot. Az agyhalott valóban halott, állapota visszafordíthatatlan. Ilyenkor az agy működése már megszűnt, ahogy az agyi funkciók is, mint például a légzés, a fájdalomérzékelés, az agy vérellátása, a keringés, nincs köhögési, nyelési garatreflex. Agyhalál esetén – pontosan meghatározott orvosi ismertetőjelek alapján – akkor is jogosan halottnak lehet nyilvánítani az embert, ha a szíve még ver az életfenntartó műszereknek köszönhetően.
Zsidó-keresztény fogalmakkal körülírva ilyenkor a lélek már elhagyta a testet, ez utóbbit már csak a műszerek működtetik. Az agyhalál beálltát egy háromtagú bizottság egymástól független tagjai mondják ki rendeletben meghatározott vizsgálatok elvégzése, valamint kortól és az agyhalál okától függően 12–72 órás megfigyelés után. A törvény arról is rendelkezik, hogy a bizottságnak nem lehet tagja olyan szakember, aki bármilyen módon részt vesz transzplantációban, mert – elvileg – „érdekelt” lehet a halál kimondásában.
Miután Dominik esetéről beszámolt a Tv2 a baleset utáni harmadik napon – az agyhalál kimondását megelőző, kötelező háromnapos várakozási idő alatt – egy névtelen bejelentés nyomán, a szülők állandó szereplői lettek a bulvármédiának. Nem tudták elfogadni, hogy gyermekük állapota visszafordíthatatlan, követelték, hogy a gépek továbbra is lélegeztessék fiukat, tartsák fenn mesterségesen a szívdobogását. Arra hivatkoztak, hogy jár a fiúnak egy százalék esély.
Csakhogy az agyhalál egyértelmű dolog. Vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor nincs egy százalék esély sem. Ha az orvoscsoport megállapítja, hogy beállt az agyhalál, és letelik a törvényben előírt várakozási idő, nincs szükség senkinek a jóváhagyására – sem a hozzátartozókéra, sem a gyáméra – ahhoz, hogy lekapcsolják a gépekről a halottat, mint ahogyan – szintén törvényben maghatározott feltételek mellett – ahhoz sem, hogy felhasználják az elhunyt szerveit átültetésre.
Dominikot öt nappal a baleset után, november 25-én – hatalmas médiaérdeklődés mellett – lekapcsolták az életfunkcióit mesterségesen fenntartó gépekről.
Kamarás Péter ügyvéd a nem létező „ügy” kipattanásának pillanatától képviselte a családot. Azt ő sem vitatja, hogy jogszerű volt a gépek kikapcsolása, pusztán azt sérelmezi, hogy nem voltak elég emberségesek az orvosok a családdal. Feljelentésen kívül fontolgatnak kártérítési pert is a Cseppkő utcai gyermekotthon ellen. A szülők nem hiszik el, hogy a szekrény eldőlése miatt halt meg a fiuk, ugyanis csak a gyerek arcán láttak sérülést. A mellkasán – ahová dőlt, és állítólag agyonnyomta a bútor – nem találtak külsérelmi nyomot. A kereskedelmi televíziók műsoraiban elmondták, hogy sejtésük szerint bántalmazták gyermeküket az otthonban, és attól tartanak, hogy a halálát is erőszak okozta. Másik fiukat éppen ezért hazavitték, úgy tudni, már csak a legnagyobb gyermek, egy tíz év körüli kislány van gyermekotthonban. A szülők furcsállják azt is, hogy sem velük, sem a médiával nem áll szóba a Cseppkő utcai intézet vezetője, ők ebben is állításaik igazolását vélik felfedezni.
A nyomozás minden bizonnyal választ ad majd a szülők kérdéseire, a halál pontos okára és a felelős kilétére.
Egy gyermek elvesztésénél nincs iszonyatosabb fájdalom a szülőknek, Dominik halálának körülményei még tragikusabbá teszik a veszteséget. Az is biztos azonban, hogy kisebb lett volna a szülők megrázkódtatása, ha a bulvármédia nem keveri öszsze a kómát az agyhalállal, és nem hiteti el az orvosi kérdésekben járatlan szülőkkel, hogy kisfiuknak van esélye a gyógyulásra, tehát érdemes küzdeniük azért, hogy a gépek tovább működtessék a szervezetét.
Radoszáv Miklós fel szokta hívni tanítványai figyelmét arra, hogy a gyermekvédelem a társadalom lakmuszpapírja. Pontosan megmutatja a meglévő társadalmi problémákat, de azoknak nem előidézője, és nem is képes megoldani őket.
origo.hu
Kisrepülő zuhant le Dunakeszin
