Szlovák ellenszél

Kevés őszintébb könyv létezhet a Szlovákiához köthető gondokról, mint Skultéty Csabáé. A szlovákok és mi kötet egy percig sem rejti véka alá a személyes érdekeltséget. A Szabad Európa Rádió egykori munkatársa keserű, de reális látleletét adja az északi szomszédainknál végbemenő folyamatoknak. A különböző korokban és orgánumokban megjelent tanulmányok, interjúk egy része abból az időből származik, amikor a vasfüggöny mögött éltünk, a szlovákokhoz hasonló elnyomott sorsban volt részünk, majd azokkal az írásokkal zárul, amelyek napjainkban születtek. Így még riasztóbb az összkép: mintha mostanában nehezebben rendeződnének közös ügyeink, mint amikor a szovjet jármot nyögte mindkét nemzet. Élünk a gyanúperrel: a titkosszolgálatok aktivizálódását tekintve ez nem véletlen. Mint ahogy nem valószínű, hogy a Felvidékről elszármazott szerző ne keltette volna föl az ottani elhárítás figyelmét.
Skultéty Csaba termékeny pesszimizmussal szemléli a tényeket. Mintha ki akarná provokálni a szlovákok elhatárolódását a keleti diktatúrákra jellemző felfogástól, abszurd történelemszemlélettől. Fel akarja ébreszteni a lelkiismeretüket. Hisz miféle primitív, civilizációellenes gondolkodásra vallanak a benesi dekrétumok? Létezik, hogy ha egy szlovák atyafi józan ésszel belegondol, ne találná abszurdnak két nemzet, a német és a magyar kollektív bűnösségének emberiségellenes, nemzetközileg tiltott kimondását? A közgazdász-doktorátussal rendelkező újságíró nem oktrojálja rá az olvasóra a véleményét, ám érezteti: a Tiso-féle fasiszta bábállam világháború utáni következménynélkülisége rossz üzenetet hordozott. Azt a hitet erősítette, hogy ha elsők között deportált zsidókat náci megszállás nélkül, hadat üzent Lengyelországnak, a Szovjetuniónak, és mégsem volt része semmilyen retorzióban, sőt, akkor ez a szélkakas-politika járható út a jövőben is.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az őket lenéző Benesre támaszkodva érték el eredményeiket, nem lehet csodálkozni azon, hogy az utódok minden eszközzel korlátozni igyekeznek a kisebbségek jogait. A végpont: az államnyelvtörvénnyel, a benesi dekrétumok örök sérthetetlenségének kimondásával igyekeznek tekintélyt teremteni és egy sosemvolt történelmet körülbástyázni. A magyarság mindig a hazugságaikra emlékezteti őket. Ahogy a proletárdiktatúrában elzabrált villák új élkáder lakói sem tűrték környezetükben a régi tulajdonosokat. Mi a megoldás? A szerző felidézi Sólyom László révkomáromi beszédét, amelyben a volt államfő arra emlékeztetett: Szent István, közös történelmünket elindító első királyunk minden itt élő népnek, a szlovákoknak is uralkodója volt. Vissza kellene térnünk a gyökerekhez: a többségi hatalom ismerje el a kettős kötődést. Ha ezeket a szavakat megszívlelik, és a magyar nyelvet visszahelyezik jogaiba Szlovákiában, ők is nyerhetnek ezáltal. Európa közepén ugyanis nem tartható fenn az Európa-ellenesség, az etnikai diszkrimináció, az emberi jogok semmibevétele. Ennek belátásához nyújt segítséget a mű.
(Skultéty Csaba: A szlovákok és mi – egy kelet–nyugati publicista szemével. Kairosz Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 2500 forint)