Török kultúra kávéházi ízekkel

Újabb színfolttal gazdagodott a budapesti kávéházi élet: a Török Iránytű Európának egyesület jóvoltából háromhetente más-más helyszíneken a török kultúrával ismerkedhetnek az érdeklődők. A holnap este fél héttől folytatódó sorozat következő témája Isztambul; Bolek Zoltánnal, a Magyar Iszlám Közösség elnökével Gál Tímea turkológus a Star Kebab alagsori kávézójában (Károly körút, Dob utca sarok) beszélget.

A Török Iránytű első estjének az Aradi utcai Babylon Cafe apró galériája adott otthont: a számos budapesti török és „áltörök” vendéglátóegység helyett éppen egy arab konyhájú helyen. A lényeg persze nem ez, bár nyilván közelebb vinne a lényeghez, ha legalább az autentikus törökre emlékeztető miliőben lehetne elmélkedni a misztikus keletről. A sorozat előző estjén Tasnádi Edit műfordító a török kultúrától elválaszthatatlan életútjáról mesélt a nagyrészt fiatalokból álló közönségnek: a sors úgy hozta, hogy nyelvész helyett a rádió török adásának szerkesztője, majd a legnagyobb kortárs török írók műfordítója lett.
A török irodalom példáján jól megragadható, hogyan is állunk mi, magyarok a török kultúrához. A szervező Török Iránytű Európának egyesület azzal a céllal jött létre, hogy közelebb hozza a magyarokhoz ezt a kevéssé ismert világot. Törökország Európa kapuján kopogtat, már rég elmosódtak a földrajzi határok. A rokonság kérdésében a törökök a lelkesebbek – mesélte Tasnádi Edit –, a nyelvészek ugyanakkor jóval szkeptikusabbak, ami a török–magyar nyelvrokonságot illeti. A török irodalom sokrétű, lassú folyású történetei eleinte talán próbára teszik a nyugati tempóhoz szokott olvasó türelmét, mégis megéri őket felfedezni. A törökök úgy tartják, a novella műfajában a legjobbak, Nobel-díjasuk, Orhan Pamuk 2006-ban mégis a regényírók közül került ki. Számos könyve magyarul is elérhető, közülük többet Tasnádi Edit fordított, aki néhány részletet az esten felolvasott. Részletgazdagság, delejes lassúság. Pamuk még posztmodern összehasonlításban is végletes hosszúságú mondatokat sző, a sorok között érezni a török világ atmoszféráját. Nobel-díja ellenére Magyarországon még mindig nem számít ismert szerzőnek, s az esten elhangzottak tanulsága alapján ennek oka leginkább a török kultúrával kapcsolatos ismeretek hiánya. Magyarországra egyelőre jellemzően „New Yorkon keresztül” szivárog be a török kultúra legjava; ami világszerte felkapott, hozzánk is eljut, de alapvetően tartanak a kiadók a török irodalomtól. Minél vaskosabb a regény, annál jobban. A probléma összemosódik az irodalom iránti érdeklődés általános hanyatlásával. Lényeg a kíváncsiság, a közös tanulság pedig egy: nem biztos, hogy az az érték, ami sokaknak kell.