Üres székek

Rég nem látott hevességgel reagált Kína az idei Nobel-békedíj odaítélésére, ázsiai udvariasságát elfeledve, már-már hisztérikusan. Ebből látszik, hogy rendkívül fájó pontján érinthette a díjazás. Történt ugyanis, hogy a múlt pénteken Oslóban Liu Hsziao-po kínai ellenzékit tüntették ki a megtisztelő elismeréssel. Az irodalomkritikus, aki államellenes tevékenység vádjával 11 éves börtönbüntetését tölti az ázsiai országban, természetesen nem vehette át a díjat, de a pekingi vezetés megakadályozta azt is, hogy közeli hozzátartozója jelen legyen a díjátadó ünnepségen a norvég fővárosban.
Kínát nagyon kihozta a sodrából a Nobel-békedíjas személyének kiválasztása. Liu Hsziao-po ugyanis Peking szemében bűnöző, aki államellenes tevékenységet folytatott, például Charta 08 nevű kiáltványának megfogalmazásával. A nyugati világrend szerint viszont szabadságharcos, a demokrácia elkötelezett bajnoka, emberjogi aktivista, akitől távol áll mindenféle erőszak, bebörtönzése pedig önkényes és felháborító.
De Peking nem állt meg a tilalommal ott, hogy rokon sem veheti át a díjat, hanem bojkottot szervezett az átadóünnepségre. Majd húsz állam az eseménytől való távolmaradásával tüntetett, így fejezte ki egyet nem értését a Nobel-bizottság döntésével. A másfél tucatnyi ország közt olyan „renitenseket” találunk, mint Kuba, Venezuela vagy Vietnam, amin nem is nagyon csodálkozunk, meglepőbb a Fülöp-szigetek, Tunézia vagy Marokkó csatlakozása a csoporthoz, de a norvég fővárosban lezajlott rendezvénytől távol tartotta magát Oroszország, Ukrajna és Szerbia is. Belgrád esete volt a legszembeötlőbb: ez Brüsszel megrovását is maga után vonta, mondván, az Európai Unióba igyekvő államtól elvárják az uniós értékrend elfogadását.
Gazdasági kényszerből, nyilvánvaló kereskedelmi kötődésből, politikai rokonszenvből fegyvert kovácsolva Kína pillanatok alatt fel tudott sorakoztatni maga mögé tizennyolc államot a világ különböző szegleteiből. Ezzel mintegy érzékeltette, koránt sincs egyedül a földön olyan államként, amely nem kér a nyugati rendszer kioktatásából. Bár a „másként gondolkodó” irodalomkritikus bebörtönzése elítélendő, és jól mutatja, miképpen viszonyul a kínai kommunista párt a szólásszabadsághoz, az is igaz: a békedíj odaítélése sosem nélkülözte a politikai szempontokat.
Kína, hogy felháborodásának még inkább hangot adjon, sebtében létrehozta a maga Nobel-békedíját, a Konfucius-díjat, amelyet egy nappal az oslói kitüntetés előtt adtak át. Az egykori tajvani alelnök, Lien Csan volt a díjazott, aki 2005-ben a Kuomintang elnökeként látogatott Kínába, és ezzel megkezdte a közeledést Pekinghez. Ám Lien Csan sem tudott részt venni a ceremónián.
Így két nap alatt két üres szék kapott elismerést. Jövőre talán a szekrényt tüntetik ki.