Washingtoni melegdrót

Bradley Manning, az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatának szakértője 52 évnyi börtönt kaphat a mintegy 250 ezer dokumentum kiszivárogtatásáért, amelyet az ilyen tevékenységre szakosodott WikiLeaks hírportál hozott, illetve folyamatosan hoz nyilvánosságra. A 23 éves fiatalember nem volt valami vonzó személyiség, és sértve érezte magát, hogy senki sem nem akar törődni vele. „Nem vesznek észre, kivéve, amikor valami lényeges dolgot csinálok, különben pedig teát hozatnak velem, vagy söpörhetem a padlót” – panaszkodott egy volt hacker ismerősének. Valószínűleg ez az mellőzöttség késztette már korábban is arra, hogy kiszivárogtassa azt a videót, amelyen egy amerikai harci helikopter legénysége halomra lő egy tucat civilt Irakban, közöttük a Reuters hírügynökség két riporterét. A videó nemzetközi médiában aratott sikerén felbuzdulva küldte el a 250 ezer diplomáciai dokumentumot a WikiLeaksnek, remélve, hogy az amerikai diplomácia boszorkánykonyhájának feltárása „világszerte vitákhoz, értekezésekhez és reformokhoz” fog vezetni. „Azt akarom, hogy az emberek lássák az igazságot, akárkiről van is szó, mert informáltság nélkül nem lehet megalapozott döntést hozni, ha politikai választásra kerül a sor” – tette hozzá.
Mint a már nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, az Egyesült Államok diplomatái kémtevékenységet végeztek szövetségeseiknél és az ENSZ-nél, elfordították fejüket, ha a szövetséges államokban korrupciót, az emberi jogok megsértését észlelték, titkos megállapodásokat kötöttek látszólag semleges országokkal és lobbiztak az amerikai multik érdekében. Vagyis azt tették, amire a diplomatákat kiképzik, amiért fizetik őket, amióta a világ világ, csak éppen e tevékenységet nem kötik a nyilvánosság orrára. Nem is lett volna baj az újabb kiszivárogtatásból, ha Manning „csetelő” társa, Adrian Lamo, egy volt hacker, egyben hivatásos besúgó és a San Franciscó-i melegklub önkéntes szakértője, fel nem dobja őt a hatóságoknak, mire azok Manninget azonnal letartóztatták.
Most Manning lelki alkatát vizsgálva a The New York Times azon elmélkedik, hogy tettét vajon az befolyásolta-e, hogy hackerek és szélsőbaloldaliak társaságába került, vagy homoszexuális beállítottsága játszott közre. Ez utóbbit ugyanis a konzervatív kritikusok bizonyítéknak hozzák fel arra nézve, hogy a hadseregből a nyíltan homoszexuális egyéneket el kell távolítani. Jelenleg e tekintetben a gyakorlatot a „Ne kérdezd, ne mondd!” politika jellemzi, vagyis a hadsereg nem kíváncsi katonái szexuális beállítottságára, de nem is tolerálja, ha valaki saját neméhez való vonzódását nyíltan kifejezésre juttatja. A konkrét esetben mind a kiszivárogtató, mind az őt a hatóságoknak feladó homoszexuális volt, tehát nem igazolható az a konzervatív nézet, hogy a hazafiatlanság szexuális beállítódáshoz kapcsolódna.
Bármi is motiválta azonban a volt titkosszolgálati szakértőt, az kiderült, hogy aki egyszer az internetre feltölt valamit, az többé nincs biztonságban, és csak idő kérdése, hogy valaki felfedje vagy felfedezze.