A meztelen igazságszolgáltatás

A trianoni „béke” meghagyta Magyarországnak Baja, Mohács és Pécs környékét, ezért ezekről a területekről a szerbeknek ki kellett vonulniuk. Lassan és vonakodva ugyan, de megtették. Ám Linder és társai nem nyugodtak bele a trianoni diktátum határozatába. A volt hadügyminiszter kijelentette, nem engedi a Nemzeti Hadsereg egységeit bevonulni a városba

Meztelenül fürdött, ledöntik a szobrát? – tette fel a kérdést a szociáldemokrata napilap, s már ebből a lényegre törő címből bizton tudhattuk, már megint a Fidesz valamely szűkkeblű, korlátolt szellemű akciójáról lesz szó. Egy jeles pécsi polgár, dr. Doktor Sándor köztéri szobrának eltávolítását kezdeményezte a város fideszes alpolgármestere, Nagy Csaba. A Népszava tájékoztatja olvasóit, hogy Doktor Sándor 1864-ben született, és 1945-ben hunyt el. A pécsi bábaképző igazgatója volt, a Jászi Oszkár-féle radikális polgári körbe tartozott. Írásaiban kiállt a nők egyenjogúságáért, leányait fiú-reáliskolába járatta. Családjával együtt a naturizmus első magyarországi hívei közé tartozott. Fő bűne a kérészéletű baranyai magyar–szerb köztársaság létrehozásában betöltött szerepe volt.
Nem vagyok híve a szobordöntögetésnek, ha egy közösség a maga értékrendje alapján emléket állít valakinek, azt a döntést illik tiszteletben tartani. Még akkor is, ha az emléket állító közösséggel, a monumentum üzenetével nem értünk egyet. Amennyiben a szoborba mintázott személy nem követett el az egyetemes emberi értékek elleni bűnöket, nem okozott súlyos, maradandó károkat embertársainak, csak azért, mert mára már meghaladott, divatból kiment eszméket vallott, nekünk nem tetsző gondolatai voltak, nem kellene az emlékművét bolygatni. Különösen méltatlan így üzenni annak a közösségnek, amelyik a szobrot állította.
A Népszava leírása alapján Doktor Sándor nem követett el semmi égbekiáltót. A női egyenjogúság elérése bátor és tisztességes cél volt, még ha a küzdelemnek akadtak is extrém módszerei. Mai szemmel már a naturizmus sem az ördögtől való, túl vagyunk már a szocialista prüdérián is, amely oly ádáz módon védelmezte a szocialista erkölcsöt, amiről azóta sem derült ki, hogy micsoda. Ha emiatt akarják lebontani Doktor Sándor szobrát, akkor az nemcsak szánalmas cselekedet lenne, hanem álságos képmutatás is, ahhoz hasonló, mint amikor alsógatyát húznak a Dávid-szoborra. Marad még a fő bűn, a baranyai magyar–szerb köztársaság létrehozásában betöltött szerepe, de mint a Népszava is írja, ez egy kérészéletű alakulat volt, egyébként is, történelmünknek oly jelentéktelennek beállított, mellékes epizódja, amelyet történelmi szakmunkák is említés nélkül hagynak, különböző politikai kurzusok igyekeznek is elfeledtetni. Kérdés, helyénvaló-e Doktor életútját ez alapján oly rigorózusan megítélni.
A Népszava – nyilván a behatárolt terjedelem miatt – a doktor hevenyészett életrajzából kihagyott néhány apróságot. 1918-ban, az őszirózsás forradalom nyomán Pécs város nemzeti tanácsának elnökévé választották. Később, haladó politikusként meghallotta az idők szavát, a Jászi-féle radikalizmust is meghaladva belépett a kommunista pártba. A dolog szépséghibája csak az, hogy a szerb csapatok már 1918 novemberének elején megszállták Baranya megyét, így Pécset is, ezért Doktor politikusi önállósága, autoritása erősen kérdéses. Ne feledjük: egészen más volt 1919-ben kommunistának lenni, mint 1945 után, s még sokkal másabb 1956 után, s mennyire más ma. Ahogy nem lehet minden keresztényt egy kalap alá venni, a kommunisták esetében is legalább azt illik mérlegelni, mit tett, illetve mit mulasztott szegény jótét lélek, ha már a nemzetközi proletariátus hatalomra jutásában látta meg az emberiség boldogulásának zálogát.
Nos, Doktor Sándor polgári radikálisként afféle polgárpukkasztó stikliket művelt, kommunistaként sokkal súlyosabb ügyek terhelik. Itt kell néhány szót szólnunk a „kérészéletű” baranyai szerb–magyar köztársaságról. A pécsi hatóságok jó kapcsolatokat ápoltak a szerb megszállókkal. Mivel sem a népköztársaság, sem a Tanácsköztársaság nem lépett fel a szerb terjeszkedés ellen, a megszállók hagyták a baloldali mozgalmakat szervezkedni. A Tanácsköztársaság bukása után sok kommunista Pécsre menekült, ott nem fenyegette őket a számonkérés veszélye. 1920 augusztusában szerbiai emigrációjából megérkezett Linder Béla is, aki hamarosan a város polgármestere lett.
Doktor Sándor a szociális ügyeket irányította. A trianoni „béke” meghagyta Magyarországnak Baja, Mohács és Pécs környékét, ezért ezekről a területekről a szerbeknek ki kellett vonulniuk. Lassan és vonakodva ugyan, de megtették. Ám Linder és társai nem nyugodtak bele a trianoni diktátum határozatába. A volt hadügyminiszter, addigi pacifizmusát megtagadva, kijelentette, semmilyen körülmények között nem engedi a Nemzeti Hadsereg egységeit bevonulni a városba. A szerbek 1921 augusztusában kénytelenek voltak kiüríteni Pécset, Linderék pedig kikiáltották saját független államukat, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságot. A köztársaság ideiglenes elnöke Dobrovits Péter festőművész lett, de csak arra az átmeneti időre, amíg Károlyi Mihály és Jászi Oszkár megérkeznek, és átveszik az irányítást. A tervek szerint a független köztársaság a szerb királyság védnöksége alá helyezte volna magát, majd egy idő után beolvadt volna a „demokratikus” Jugoszláviába. Károlyinak egyáltalán nem volt ellenére, hogy újabb területeket szakítsanak ki Magyarországból (újabb adalék első köztársasági elnökünk portréjához), de volt annyi esze, hogy előbb a szerbeknél tájékozódjon. Ott azt a választ kapta, hogy a jugoszláv kormány nem ellenzi a tervet, de nyíltan semmiképpen nem támogatja. Károlyi ebből kiokoskodta, jobban jár, ha nagy ívben elkerüli Pécset és az ő vezetésére áhítozó független államot. Az 1921. augusztus 14-én kikiáltott köztársaság vezetői kezdetben harcias nyilatkozatokat tettek, fenyegették a közelgő Nemzeti Hadsereget, ám a Belgrádban tárgyaló Linder nem jutott többre, mint Károlyi, ezért már vissza sem tért Pécsre. Augusztus 20-án a köztársaság többi vezetője is elpucolt a nemzeti haderő elől. Természetesen Doktor Sándor is átbútorozott Jugoszláviába.
Linder Béla egyébként Rejtő Jenő tollára illő kalandorpályát futott be. 1925-ben Franciaországban toborzott önkénteseket, akik átdobva Magyarországra kis földalatti csoportokat szerveztek, így robbantva ki újabb forradalmat. Jellemző, hogy Károlyi ezt a tervet is támogatta, csak akkor ábrándult ki belőle, s veszett össze Linderrel, amikor az ideküldött diverzánsokat a magyar rendőrség sorra elfogta. Linder 1945-ben visszatért Magyarországra, belépett a kommunista pártba, magas nyugdíjat, Soroksáron házat és földet kapott. Nem élvezte sokáig, 1946 februárjában kilépett a pártból, s lelépett az országból is. Jugoszláviában halt meg 1962-ben. Doktor Sándor Jugoszláviában az illegális kommunista pártban sürgölődött, de kivette részét a magyarellenes szervezetek tevékenységéből is. 1941-ben, a Jugoszláviához csatolt területek visszafoglalása után a magyar hatóságok Doktor Sándort letartóztatták, és tíz év börtönre ítélték. 1944-ben szabadult, és hazatért Magyarországra. 81 évesen, 1945. november 7-én közlekedési baleset áldozata lett.
Doktor Sándor a „kérészéletű” államalakulat egyik létrehozójaként szerette volna hazánk egy részét átjátszani egy idegen államnak. Normális, egészséges gondolkodású és lelkületű emberek ezt hazaárulásnak nevezik. Ha ledöntik a szobrát, nem azért teszik, mert hajdan valamikor a pucér hátsóját mutogatta valahol a Mecsek erdeiben vagy a Pécs környéki bányatavaknál. Sőt ezt a ruhátlanságot hajlamosak vagyunk inkább érdemeként betudni. Mondhatni: egyetlen érdemének. Reméljük, a szobra még nem így ábrázolja őt.