Balkáni sakkjátszmák

Koszovót leszámítva teljes vízummentesség, montenegrói tagjelöltség, a magyar uniós elnökségi prioritásként is kezelt, küszöbönálló horvát EU-csatlakozás, politikai anarchia felé evickélő Bosznia és a szerb–koszovói párbeszéd viszonyainak átalakulása. Több tényező is befolyásolta a balkáni események idei alakulását, de az világosan látszik, a térség államai egyre inkább a közös európai jövőben érdekeltek.

Ez volt az az év, amit el kell felejtenünk – kezdi Boszniáról írt évértékelő publicisztikáját Sabina Arslanagic. A BalkanInsight hírportál újságírójának főleg az idei bosnyák választás, valamint az egyes entitások politikusai által gerjesztett, az országban folyamatossá váló etnikai feszültség következtében kialakult patthelyzet miatti velős véleménye nem feltétlenül csak a tizenöt évvel ezelőtti daytoni rendezés nyomán kialakított államra volt igaz.
Amilyen jó volt ugyanis az év elején Koszovó tárgyalási pozíciója Szerbiával szemben, olyan látványos változás állt be decemberre. A nyáron az ENSZ-nek benyújtott szerb tervezet amerikai, illetve uniós – főleg brit és német – nyomásra szeptember elejére felpuhított, majd elfogadott Koszovó-határozat esetében még látszólag nyeregben volt a pristinai vezetés, de az őszi kormányválság, valamint a december közepi parlamenti voksoláshoz kötődő állítólagos választási csalások, illetve az újrázó Hashim Thaci kormányfő botránya alaposan átrendezte az erőviszonyokat. Miután ugyanis egy európa tanácsi jelentés Thacit, a Koszovói Demokrata Párt vezetőjét azzal vádolta meg, hogy az 1990-es években a Drenica nevű bűnszervezet irányítójaként maffiacselekményekhez, gyilkosságokhoz és szervkereskedelemhez volt köze, Szerbia azonnal – a még el sem kezdett – kétoldalú tárgyalások újragondolását helyezte kilátásba. Mint mondták, tárgyalóasztal elé ülhetnek, de a megbeszélések más nyomvonalon fognak haladni, mint azt korábban – a Thaci miatt az ET által cinkossággal megvádolt – Nyugat gondolta.
A térséget nézve nagy kérdés volt, merre halad majd a Balkán. Úgy látszik, a régió valamennyi állama számára egyfajta európai uniós perspektíva körvonalazódik. Az EU-tagjelölti kérelmét beadó Szerbián és Albánián kívül – Boszniát és Koszovót leszámítva – ugyanis gyakorlatilag minden ország tagjelölti státust kapott Brüsszeltől. Legutóbb, alig egy hete épp Montenegró. Igaz, ennek – minden valószínűség szerint – az volt a feltétele, hogy mintegy két évtized után végleg távozzon a podgoricai közéletből Milo Djukanovic kormányfő. Minapi lemondásakor úgy fogalmazott, gesztusa megnyitja az utat a felfordulások nélküli változás előtt. Ezzel szemben – a magyar uniós elnökség prioritásaként is kezelt – horvát csatlakozási tárgyalások a végükhöz közelednek, miután a korrupcióellenes harc keretében egyetlen nap alatt kézre kerítették az ügyészségi vizsgálat miatt Zágrábból megszökő Ivo Sanader volt kormányfőt. Vannak azonban kevésbé szerencsés tagjelöltek is. Macedóna mindenképpen annak számít, hiszen a Görögországgal fennálló, több síkon zajló névvitája miatt – amelyre az ígéretekkel szemben idén nem tettek pontot – a tárgyalások megkezdése még várat magára. Ettől függetlenül a macedónok azért már vízummentesen utazhatnak az EU-ba, akárcsak az albánok és a bosnyákok is. A térség polgárai közül így ezt már egyedül a koszovóiak nem tehetik meg.