Nemrégiben egy konferencián arról beszélt, hogy a hitelbedőlési hullám tovább terjed, s csak jövőre érheti el a csúcspontját. Ez elég pesszimista kijelentésnek tűnik.
– Nincs szó pesszimizmusról, ez realizmus. A számok számok, ezek alapján kell megállapításokat tennünk. A jelenlegi adatok szerint a fizetésképtelen adósok aránya tényleg tovább növekszik valamelyest.
– Felmérések szerint a hitelek több mint nyolc százaléka kilencven napnál hosszabb késedelemben van. Miként javítható az adósok helyzete?
– A törlesztési képesség erősödéséhez átfogó változások igényeltetnek. Optimizmusra adhat okot, hogy a makrogazdasági helyzet jövőre már javulni fog. A gazdasági növekedés várhatóan 2,5-3 százalék lesz. Amikor a költségvetési deficit és az államháztartási hiány számai világossá teszik majd, hogy a magyar gazdaság képes jól teljesíteni, az országkockázatunkra vonatkozó felárak is csökkenhetnek. A gazdasági növekedés bővülésével tovább mérséklődhet a munkanélküliség, ezáltal a visszafizetési képesség is javulhat. Jelenlegi számításaink szerint a fordulat valamikor 2011 közepén érkezhet el. A gondok legfőbb forrása a nemzetközi pénzügyi válság és a korábbi eladósodást generáló gazdaságpolitika nyomán leromlott makrogazdasági környezet. Emiatt ugyanis itthon is sokan veszítették el a munkájukat, a bankhitel felvételekor azonban nem kalkuláltak ezzel. Ugyanakkor a lakosság is kezd körültekintőbb lenni a hitelfelvételeknél, de ugyanez vonatkozik a bankokra is.
– Ha valaki komolyan belegondol abba, hogy miként fizeti majd a hitelét, amikor egyáltalán nem lesz jövedelme, akkor inkább fel sem veszi a kölcsönt.
– Erre is létezik megoldás. Vannak olyan nyugat-európai bankok, amelyek előzetesen, már a hitelnyújtáskor számolnak az adós ideiglenes megélhetési gondjaival. Amikor valaki például 20-30 évre szóló törlesztési kötelezettséget vállal, e hitelintézetek olyan mechanizmusokat építenek bele a szerződésébe, amelyek a törlesztést megnehezítő eseményektől védik meg az adóst. A munkanélküliségre például – a hitelhez kapcsolódó – biztosítást lehet kötni, így amíg az ügyfél állás nélkül marad, a biztosító rendezi a tartozást. Egy ilyen biztosítás persze kissé megemeli a hitel költségét, ám biztonságot jelent az ügyfél számára.
– Nyugaton sok minden másképp működik. A devizahitelek aránya például az uniós, nem euróövezethez tartozó országok többségében jóval alacsonyabb, mint hazánkban.
– Sajnos a devizaadósságok valóban nem alakíthatók forinthitellé egyik napról a másikra. Ha valaki 160 forintos svájcifrank-árfolyam mellett vette fel a kölcsönt, és 210-220-as szint mellett váltaná vissza, akkor nagy veszteségeket szenvedne. Ez nem éri meg. Ma már tudjuk: szerencsésebb lenne, ha a magyar lakosság forintban vette volna fel a hiteleit, de míg például Csehországban szinte semmi különbség nem volt a devizahitelek és a koronában jegyzett kölcsönök kamatai között, nálunk – alapvetően a korábbi évek rossz költségvetési politikája miatt – előfordult, hogy a forinthitelek kamata átlagosan nyolc százalékponttal volt drágább a frankhitelekénél. Akkoriban nehéz volt azt mondani egy ügyfélnek, hogy bár a frankhitel jóval olcsóbb, mint a forintkölcsön, a kockázatok miatt mégis inkább az utóbbit kellene választania. Szerencsére ma már nincs túlzott különbség a deviza- és a forintkölcsönök árában, így – s a devizahitelekre vonatkozó korlátok miatt – egyre többen a hazai fizetőeszközben jegyzett kölcsönöket részesítik előnyben.
– A megfelelő döntéshez azonban arra lenne szükség, hogy az ügyfél ki tudja számolni, mennyit kell fizetnie. Ember legyen a talpán, aki manapság meg tudja mondani, miből tevődik össze a törlesztőrészlete és mi alapján változik a havi fizetési kötelezettsége.
– A pénzügyi felügyelet is azon a véleményen van, hogy az árazást átláthatóvá, követhetővé kell tenni. Elfogadhatatlan, hogy egy átlagos műveltségű család, aki a hitel felvételekor több évtizedre elkötelezi magát egy bankhoz, ne értse, miként állapítják meg a törlesztőrészleteket. Nyugat-Európában általában mindenkinek elérhető referenciakamathoz kötik az árakat, s a bankok erre rakhatnak rá egy fix felárat. A kamat ugyan változhat a nemzetközi gazdasági környezettel együtt, ám az előre megállapított díjakon nem lehet módosítani a szerződés aláírása után. Egy hat hónapos kamatperiódussal rendelkező kölcsön esetében például az európai bankközi kamatláb, az EURIBOR vagy a hasonló hazai mutató, a BUBOR kamata jelentheti a változó tényezőt, ám ha a szerződésben az szerepel, hogy az ár ezenfelül mondjuk három százalék, akkor ez utóbbin már nem lehet módosítani. Azt szeretnénk, hogy a sok apró többletköltség egyetlen fix és megváltoztathatatlan felárba kerüljön bele. Ez mindenkinek elfogadható megoldást jelenthetne. A kamatperiódus hossza pedig a két fél megállapodásának kérdése; hat hónaptól akár két évig is terjedhetne. De a fix kamatrész ekkor sem változhatna, csupán a szerződésben szereplő referenciakamat.
– Ennek ellenére jelenleg a devizahitelek két százalékát teszik ki a referenciakamathoz kötött termékek. Miért nem állt ki hamarabb a felügyelet az átlátható kölcsönökért?
– Amióta a pénzügyi felügyelet új vezetése a nyáron hivatalba lépett, nyilvános megszólalásainkban ezt a megoldást javasoljuk. Úgy tűnik, a bankok meg is fogadják ezt a tanácsot. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a devizahitelek azon 98 százalékát, amely nem referenciakamathoz kötött, nem az utolsó hat hónapban vették fel az ügyfelek, hanem előtte. Ekkora állományátalakítást nem lehet néhány hónap alatt levezényelni. Az új szerződéseknél sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a referenciakamatok.
– Jelenleg az ügyfelek minden hónapban becsapva érezhetik magukat, amikor a bank a korábbinál nagyobb összeget emel le a számlájukról. Ráadásul a drágulást nem is mindig lehet levezetni a svájci frank árfolyamából, a bankok pedig nem veszik a fáradságot, hogy elmagyarázzák, mi miért történik.
– Ezért vagyunk a transzparencia mellett, hiszen az ügyfélnek joga van tudni, milyen kalkuláció alapján kell az adott hónapban esedékes törlesztőrészletet fizetni. Ugyanakkor az elmúlt öt hónapra vonatkozóan ötszáz intézményt érintő vizsgálatban néztünk utána a hitelek árazásának, és azt láttuk, hogy július és december között már nem volt drasztikus, az inflációt meghaladó kamatemelés. Ennek ellenére folyamatosan nyomon követjük az árakat, és a felügyelet megújult fogyasztóvédelmi feladatából is adódóan ha szükségét érezzük, be is fogunk avatkozni.
origo.hu
Társadalomkutató: A magyarok többsége szerint Magyar Péter öntelt és agresszív
