Európában a tűzoltás jegyében telt el az év

R E F L E K T O R   2 0 1 0<br /><br />Az ősi kínai naptár tizenkét éves ciklusból áll, amelyben az egyes évek állatneveket kaptak: kezdődik a patkány événél és végződik a disznó événél, jelenleg éppen a tigrisnél tartanak. Ha az Európai Unióra akarnánk hasonló naptárt bevezetni, akkor 2007-et a spekuláció évének, 2008-at a kijózanodás évének, 2009-et a visszaesés évének, 2010-et a pedig a csomag évének lehetne elkeresztelni.

Eredetileg ez nem így volt tervezve, az Európai Bizottság egy 2008. márciusi javaslata szerint 2009-nek az európai kreativitás és innováció évének kellett volna lennie, míg 2010 a szegénység és a kirekesztés elleni harc jegyében telt volna el. Ezzel szemben 2009-ben Európának a harmincas évek nagy gazdasági válsága óta (békeidőben) nem látott gazdasági visszaeséssel kellett szembesülnie, 2010 pedig részben tűzoltással (Görögország, Izland, Írország), részben a pénzügyi válságok tartós megelőzésére szolgáló elvek kidolgozásával telt el.
Olli Rehn, az európai gazdasági és pénzügyek biztosa már februárban körvonalazta az elkövetkezendő év várható fő feladatait, amikor kijelentette, hogy a gazdaságpolitikának a stabilitási és növekedési paktumban történő koordinálását erősíteni kell, amelyet a lisszaboni egyezmény segítségével kell megoldani. Májusban, még a tűzoltás jegyében, a Nemzetközi Valutaalappal összehangolt módon felállítottak egy három évre szóló, 500 milliárd eurós európai pénzügyi stabilitási alapot, hogy ezzel segítsék a bajba jutott eurózóna-tagállamokat, majd júniusban az Európai Bizottság javaslatot tett egy átfogó intézkedéscsomagra, amely megfelelő ellenőrzéssel és szankciókkal a makroökonómiai egyensúlytalanságok kialakulását kívánja majd megakadályozni. Ezt szeptemberben már egy törvényjavaslat-csomagban részletesen is kidolgozták.
E csomagban kifejtett gazdaságirányítási innováció legfőbb eszköze a 2011 januárjától beinduló úgynevezett európai szemeszter. A szemeszter egy minden évben januártól júliusig megismétlődő koordinációs folyamatot jelent: a bizottság minden év január végén kiad egy, az adott év növekedési kilátásait taglaló elemzést, ezt márciusig a Miniszterek Tanácsában és az Európai Parlamentben megvitatják, és orientációs javaslatokkal látják el, majd az Európai Tanács gazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó ülése, valamikor áprilisban, jóváhagyja. Ezt követően az egyes tagországok elfogadják a saját reform-, stabilitási és konvergenciaprogramjukat, ezt benyújtják jóváhagyásra a bizottságnak, a bizottság véleményezi és javaslatokkal látja el, majd a Miniszterek Tanácsa jóváhagyja az egyes országokra vonatkozó javaslatokat, amire júliusban az Európai Tanács teszi rá a pecsétet, és valamikor augusztusban az egyes tagállamok nekiállhatnak éves gazdaságpolitikai elképzeléseik megvalósításának.
A stabilitási és növekedési paktum eddiginél szigorúbb végrehajtása két ágon fog történni. A prevenció biztosítja, hogy a tagországok a kedvező időszakokban megfontolt költségvetési politikát folytatva tartalékokat halmozzanak fel a kedvezőtlenebb időszakokra. Ha a tagállamok többet költenének, a bizottság figyelmezteti őket. A korrekciós ág a költségvetési hibák kiigazítására koncentrál, amikor is az előírásokat megsértőknek súlyos szankciókkal kell szembenézniük. Csak remélni lehet, hogy ez a valamikori KGST-tervkoordináció bürokratizmusát messze meghaladó rendszer sikeres lesz, különben a következő éveket a hanyatlás és agónia jellegzetességeiről kell elneveznünk.