Hal helyett hálót kapnak

Mire elég egymillió forint? Ennyibe kerül egy korosabb használt autó, egy családi nyaralás valamelyik déltengeri paradicsomban, de akár egy darab nyakkendőre is költheti ezt a pénzt az, aki megengedhet magának ilyen luxust. Harminc szegény családnak azonban idehaza ez a pénz az éhezés és a felemelkedés közötti választóvonalat jelenti. Kisebb összegből is talpra lehet állni – vallják azok, akik a bangladesi szegények bankja mintájára idehaza is elindították a speciális mikrohitelezést.

Csécsi László
2011. 01. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem halat kell adni az éhezőknek, hanem hálót – tartja a régi mondás. A szakirodalom nyelvén ez a bölcsesség úgy hangzik, hogy a segélyezés konzerválja a nyomort. Ez a felismerés hívta életre a hetvenes években Bangladesben a szegények bankjaként emlegetett, mikrohiteleket nyújtó Grameen bankot. A Muhammad Junusz közgazdász nevével fémjelzett kölcsönzési rendszer célja, hogy azokat segítse jobb élethez, akikben megvan a tenni akarás, de a vállalkozásuk elindításához szükséges összeget nem tudják előteremteni.
Persze a mélyszegénység nem csak a harmadik világ problémája. Hazánkban nemrégiben Kiútprogram néven indult el a mikrohitelezés, és szeptember óta harminc család juthatott kölcsönhöz. A hitel felvevői Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből kerültek ki, de hamarosan Budapesten, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyében, valamint a Dél-Dunántúlon elérhetők lesznek a hazai mikrohitelek. Mint azt Forgony Mártától, a program egyik terepmunkásától megtudtuk, a kölcsönért folyamodók többsége számára ez a pénz jelenti az egyetlen reményt a jobb élethez vezető úton. Borsodban még a jól képzett szakemberek is nehezen találnak munkát. A programban részt vevő, zömében nyolcosztályos végzettséggel rendelkező roma embereknek pedig szinte kilátástalan a helyzetük. A legfeljebb egymillió forintos kölcsön arra szolgál, hogy a résztvevők elindíthassák a saját vállalkozásukat, ennek bevételéből egy év alatt visszafizessék a hitelt, és élhető körülményeket teremtsenek a családjuknak. Persze ez az összeg nem ingyen van: tizenöt százalékos kamat terheli a kölcsönt, és tenni is kell érte valamit. Először is egy jó elképzeléssel kell előállni, és a program mentorainak segítségével egy kecsegtető üzleti tervet is fel kell mutatni. Az eddigi jelentkezők közül állattenyésztők, fodrászok, mozgóárusok és kőművesek kerültek ki.
A program munkatársai szerint azért 15 százalékos a hitelek kamata, mert több százezer esetet feldolgozó tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a hiteleket rendben visszafizetők aránya akkor a legmagasabb, ha a reálkamat ezen a szinten van. Az uzsorakamathoz szokott ügyfelek ugyanis nem veszik komolyan a hitelnyújtót, ha kamatmentes kölcsönt nyújt. – Ráadásul a hitel mellé járó ingyenes üzletviteli és adótanácsadás, az ingyenes könyvelés értéke bőven meghaladja a fizetett kamatot – közölték a munkatársak.
Forgony Márta szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kölcsönért folyamodók többsége már teljesen el van adósodva, ezért valahogy meg kell állapodniuk a bankjukkal a további törlesztésről. Akinek túl sok tartozása van, ezért a magas törlesztőrészleteket még a vállalkozása sem tudná kitermelni, kimarad a programból.
A kölcsön igénylőinek egy ötfős csoportot kell létrehozniuk. Először két ember kap hitelt, majd miután ők már hat hete törlesztik a részleteket, még két személy veheti fel a pénzt. Újabb hat hét elteltével a csoport utolsó tagja is hozzájuthat a kölcsönhöz. Mivel az egyes tagok sikere a társak eredményességétől és megbízhatóságától függ, a jelentkezők alaposan megnézik, hogy kikkel társulnak. A tagok hetente találkoznak, és vállalkozási képzésen vesznek részt. Bár a jelentkezők többségének alacsony az iskolai végzettsége, általában nem ismeretlen számukra az a terület, amelyiken boldogulni szeretnének. Van, aki a fél életét piacozással vagy háziállatok gondozásával töltötte, ezért a kisujjában van a szakma, mások már korábban is azzal foglalkoztak, amibe a hitel felvétele után bele szeretnének vágni, csak ezentúl nem másoknak dolgoznak feketén, hanem a saját legális vállalkozásukban keresik a boldogulást.
A Kiútprogram feladatai nem érnek véget a hitel folyósítása után. A mentorok a pénz felhasználását is nyomon követik. Ahhoz, hogy az újdonsült vállalkozók pénzt vehessenek fel a számlájukról, a mentor aláírására is szükség van. Sőt, mint azt Forgony Mártától megtudtuk, az első évben azt is megbeszélik a program résztvevőivel, hogy mire fordítsák a vállalkozás nyereségét. Az esetleges veszteségeket is megpróbálja kivédeni a rendszer. A csoportok ugyanis egy biztonsági alapot hoznak létre, amelybe minden tag hetente ötszáz forintot fizet be, de a felvett hitelek öt százalékát szintén ebbe az alapba teszik át. Amikor a csoport valamelyik tagja nehéz helyzetbe kerül, akkor a társai dönthetnek arról, hogy mekkora összeget kaphat az alapból, és arról is, hogy milyen határidőn belül kell visszatennie a pénzt a közös kasszába.
Ezek után azt hihetnénk, hogy hosszú sorok kígyóznak a Kiútprogram mentorainak irodái előtt, pedig nem így van. – Az utóbbi években nagyon sokan megégették magukat a hitelekkel, ezért a többség nagyon óvatos – mondta el Szőke Judit, a program igazgatóságának tagja. Pedig van még hely a jelentkezőknek, azokon a településeken, ahol elérhető a program, a tervek szerint három év alatt négyszázan vehetik majd igénybe a speciális mikrohitelt. – Ha az első tartozásukat visszafizették a jelentkezők, akkor egy másodikat is igénybe vehetnek majd – jegyezte meg Szőke Judit.
A nemzetközi tapasztalatok alapján nehéz megjósolni a program sikerét. A rendszer kitalálója, Muhammad Junusz 2006-ban Nobel-békedíjat kapott a szegények gazdasági felemeléséért, ugyanakkor az elmúlt években rengeteg kritika is érte a mikrohitelezéssel foglalkozó bankokat. Tom Heinemann dán rendező nemrég készített dokumentumfilmet a mikrohitelezésről, és kutatásai közben állítása szerint felfedezte, hogy Junusz munkatársai az adományokból százmillió dollárt átirányítottak egy olyan cég számlájára, amely nem nyújt kölcsönt a szegényeknek. Ráadásul a rendező azt nyilatkozta, hogy mexikói, bangladesi és indiai tett útjai során azt tapasztalta, hogy a nyomorban élő hitelfelvevőkön nemhogy nem segített a kölcsön, de még nagyobb adósságba verte őket.
Szőke Judit szerint ez Magyarországon nem fordulhat elő. A szakember szerint a nemzetközi cégek ott hibáztak, hogy a kezdeti sikereken felbuzdulva úgy gondolták, a mikrohitelezés üzleti hasznot hozó vállalkozás is lehet. Számos mikrohitelező intézményt a tőzsdére is bevezettek. – Ezek kerültek most súlyos válságba vagy tértek el nagyon az eredeti célkitűzéstől – jegyezte meg Szőke Judit. – Mi ezzel szemben szociális mikrohitelezést folytatunk, ahol nem az üzleti, hanem a társadalmi haszon a cél, vagyis az, hogy a befizetett többletadók és -járulékok, a megtakarított támogatások meghaladják a program költségeit. Ezért nem szeretjük azt sem, ha szegények bankjának hívnak minket. Nem bank vagyunk, hanem nonprofit részvénytársaság – tette hozzá a szakember.
Bár a Kiútprogram jelenleg kísérleti stádiumban van, így nem tudni, hogy végül hány vállalkozónak sikerül majd talpon maradnia a piacon, már az üzleti terv elbírálásakor megpróbálják minimalizálni a csőd kockázatát. – Ha valaki mégis belebukik a vállalkozásba, akkor a tartozások fejében legfeljebb a kölcsönből megvásárolt eszközöket veheti vissza a hitelező, így az adósok nem kerülhetnek nagyobb bajba, mint amilyenben a hitel felvétele előtt voltak – közölte Szőke Judit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.