A vörsiek igazi keresztények és hagyománytisztelők – jelenti ki Brieber László esperes a Kis-Balatonhoz közeli falu nemrég felújított plébániáján. A frissen festett falak a hidegben még ki sem száradtak, a barátságos környezetben azonnal megérinti az idegent az adventi készülődés. Beljebb lépve öltözködő férfiakra nyitunk. Peszmeg József éppen a harminc–ötven éves ruhákba bújik, mindannyian bundát, süveget vesznek fel, rámás csizmát húznak, láncos botot ragadnak. Egy rövid időre pásztorrá válnak, hosszan csüngő kenderkóc imitálja hajukat. A délutáni adventi szentmisére készülnek, ahol bemutatják a mára szinte egyedülálló bábos betlehemezésüket: a népi hagyomány szerint a férfiak szenteste énekelve házról házra járnak üzenni a Megváltó eljövetelét, egyben áldást mondva a ház népére. Cserébe némi süteményt, itókát kapnak. Egy ideje azonban nemcsak szenteste éled újjá a hagyomány, advent vasárnapjain a templomban is bemutatják a nagyközönségnek. Vörsre nem csak az ősi szokás miatt özönlenek mindenhonnan: itt látható ugyanis minden évben az ország legnagyobb templomban álló betleheme.
Az egyik leendő pásztorral, Futó Péterrel sétálunk át a templomba. A barokk épületet fenyőillat tölti be, fenyőágak díszítik a fali fényforrásokat, szentképeket. A szentélyben talán tíz fenyőfa is áll, ágaikon fehér fény világít.
– Három éve festettem a Betlehemet ábrázoló képet – mutat Futó Péter egy festményre, amely része a jelenetnek. Az ötven négyzetméteres makett mérete tovább nem növelhető, ezért alkotója egész évben folyamatosan azon töri a fejét, milyen újdonsággal rukkolhatna elő. A festménnyel „nyitott egy ablakot” Betlehem városára. Az idén egy csörgedező patakkal gazdagította a megelevenedő bibliai jelenetet, és a vízfolyás felett átívelő kőhidat is először láthatja a közönség. De kétszer nagyobb lett a jászol is, ezzel Futó Péter szerint áttekinthetőbbé vált a szent család ideiglenes otthona. – Már most gondolkodom, mit lehetne jövőre újítani, de az legyen meglepetés – mondja.
– Advent első vasárnapjára készülünk el minden évben – mondja Farkas László, aki évtizedek óta igazgatja a mindössze ötszáz lelkes község életét. Az advent kezdete előtti utolsó vasárnap ünnepi szentmisét tartanak, majd „bezárják” a templomot, és kezdetét veszi az építkezés. Lebontják a Jézus szíve oltárt, a helyére kerül a betlehem. A mohagyűjtést jó előtte megkezdi a falu népe, mert jártak már úgy, hogy a hirtelen lehullott hóban lapáttal, seprűvel nyomozták a zöld növényt a határban.
– A tervek a fejemben vannak – utal Futó Péter arra, hogy a neki segédkezők az ő instrukciói alapján építik meg az ország betlehemét. A munka egy hétig tart. Az alapját harminc láda moha, harminc fenyőfa, másfél köbméter fenyőgerenda, két zsák fűrészpor képezi. Korábban homokot használtak, de egy alkalommal a nagy hidegben megfagyott az anyag. Mindezekre kerülnek rá a különböző díszelemek, tölgyfalevelek, gyökerek, kövek, kaktuszok, valamint a figurák. Utóbbiak bizonyosan idősebbek hatvanévesnél, Futó Péter ugyanis gyermekkorában is ott sürgölődött az akkori betlehemet építők körül, az öregektől tudja: már a háború előtt is ezeket a figurákat használták. Az alkotóelemeket mindenki ingyen ajánlja fel, nemcsak a vörsiek, de a környékbeli falvak lakói is.
A betlehem megálmodója leszögezi: nem azért nagy a makett, mert be akartak kerülni a Guinness-rekordok könyvébe. – Amióta építem, huszonhárom év alatt, nem volt visszajelzés arra vonatkozóan, hogy lenne az itteninél terjedelmesebb, de azért tavaly megérdeklődtem a rekordok könyvénél: van-e a miénknél nagyobb, templomban épített betlehem a világon? A válaszban az állt, hogy jelenleg nincs ilyen kategória, de ha kezdeményezzük a nyitást, akkor automatikusan a vörsi lesz a legnagyobb. Ám minket ez igazából nem érdekel. Mondja, azért nagyszerű dolog a vörsieknek a betlehem, mert aki építi, örömmel teszi, szeretetből, de akik nem segédkeznek, azok is végtelen büszkék rá.
Úgy véli, a karácsony üzenete ez. Hasonlóan gondolja a polgármester is. Szerinte azért jelent sokat a helyieknek, mert öszszetartó ereje van, ha olyan célt tudnak kitűzni, amire mindenki büszke, az emberek úgy érzik, érdemes csinálni. – Csodálom az ittenieket – mondja a községvezető –, nagy energiabefektetéssel minden évben megépítik a betlehemet, áll két hónapig, majd szétszedik, és tíz hónap múltán kezdik az egészet elölről.
Az asszonyok fenyőágakkal díszítik a templomot, takarítanak az építkezők után, és maradék idejükben süteménnyel lepik meg az adventre készülőket. A betlehem még soha nem került egy fillérjébe sem az önkormányzatnak. Közben elröpül az idő, megtelik a templom, kezdetét veszi az ünnepi mise. Nagy Vendel, a kaposvári püspöki helynök megáldja a betlehemet. A mise végeztével subákba öltözve, énekelve érkezik Peszmeg József, Futó Péter és a többi férfi. Kérdik a plébánost, be szabad-e hozni Isten házába a kis betlehemet, mire az esperes igennel felel, ők pedig leteszik az oltárra.
– Kilencvenkilenc farkassal verekedtem meg, mire megtaláltam jó pajtásaim – kezd rá egy öregember. – Gimberi-gömböri uborkás jó estét, fiaim. Hát mondjátok, mit álmodtatok?
– Azt álmodtam, hogy az idén is sok látogatója lesz a vörsi betlehemnek – feleli az egyik.
– És te?
– Én azt álmodtam, hogy még sok évtizedig hirdeti Jézus eljövetelét a vörsi betlehem. Hát te, öregapám? – kérdi a másik fiú.
– Én egészen mást, fiaim: azt, hogy megszületett a kis Jézus!
Miközben a Mennyből az angyalt énekelik, különböző bábokkal imitálják a sürgés-forgást a kis betlehemben, majd kántálva kivonulnak a templomból.
A vörsi betlehemet minden évben negyvenezren tekintik meg az ország minden részéről.
origo.hu
Eladó a hírhedt szovjet laktanya Tatánál, amit most bárki megvehet - fotó
