Öltözködésben és étkezésben ne szegd meg a szabályokat – tartja a kínai bölcselet, amely akár iránytűje is lehet az idegen földrészeken és kultúrákban boldoguló magyar cégek képviselőinek. Szerencsére a hazai üzletemberek többsége nem utazik készületlenül, sokakat mégis megviselnek az európaitól eltérő szokások. Görög Ibolya protokollszakértő úgy látja, a legnagyobb próbatétel az ortodox és fundamentalista jegyeket viselő államokban, illetve az iszlám és a buddhista országokban várja a magyarokat. E kultúrkörökben még akkor is nehéz teljes biztonsággal eligazodni, ha komoly készület előzte meg az utat, lévén az emberi érintkezés minden szeletét átszövi a tradicionális, vallási gyökerekből táplálkozó szokásjog. Természetesen a globalizáció az iszlám világban is kikényszerített bizonyos változásokat; elég arra gondolni, hogy míg korábban a nőkkel nem folytattak üzleti tárgyalásokat, ma már például Egyiptomban ennek nincs akadálya. Ez esetben viszont a hölgyeknek ügyelniük kell az öltözködésükre: ruházatuknak el kell takarni a vállukat és a térdüket, dekoltázst nem viselhetnek, s hajukat is össze kell kötni. Ha a magyar üzletembert asszisztensként kíséri egy hölgy, akkor célszerű, ha a szálloda másik szárnyában, de még előnyösebb, ha egy másik hotelban lakik. A magyaroknak szokatlan lehet a tárgyalásokon megszokott hosszas csevegés, a bal – mint a tisztátalan dolgok érintésére szolgáló – kéz használatának kiiktatása, a megbeszélés során a tisztelet nyomatékosítása vagy a kellő lábtartás megválasztása (nagy illetlenség, ha a talp látszik). Sok történetet hallani az arab világban szokásos pontatlanságról is, ám érdemes megjegyezni: csak a vendéglátó késlekedhet, a vendég soha. S természetesen fel kell készülni az alku szertartására is: ennek művészire csiszolt technikája van. Az arabok szeretik és elfogadják az ajándékot, amely azonban véletlenül sem lehet alkohol, miként nagy illetlenség állati motívummal díszített tárgyat adni a partnernek.
Déliekkel öröm az együttlét
Az üzleti siker szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az adott kultúrában miként születnek meg a döntések – hangsúlyozza Görög Ibolya. E tekintetben az arab világban, miként Dél-Amerikában is, egyre feljebb és feljebb „tolják” a döntéseket; közvetítők nélkül gyakorlatilag lehetetlen eredményt elérni. A latin államokban, például Mexikóban az sem ritka, hogy hosszas egyeztetés után kormánykörökben döntenek olyan ügyben, amelyben helyben is határozhattak volna. Ezt leszámítva a déliekkel öröm az együttlét; nyitottak, vacsorára és partira hívják az üzleti vendéget. A latin népek készek a vitára – amelyek olykor hangosak –, és kimutatják az érzelmeiket. A hasonlóan heves érvelést szívesen veszik, ám az nem esik jól nekik, ha a partneren csalódottság tükröződik.
A varázslatos India szintén tartogathat meglepetéseket. Az üzletembereknek a köszöntéstől az étkezésig célszerű tájékozódni a szokásokról. A döntések mindig az adott intézmény csúcsvezetőitől várhatók, ezért eleve ezen a szinten kell elindítani a tárgyalásokat. Ez utóbbiakat nem kapkodják el, s bár az indiaiak szemében a pontosság erény, ők maguk ragaszkodnak a saját időbeosztásukhoz és ritmusukhoz. A tárgyalások során a határozott visszautasítással óvatosan kell bánni, sokkal célravezetőbb a kifinomult diplomácia nyelvének használata. Mivel az indiaiak szerint a léleknek a fej a lakhelye, ezért illetlenség mások fejének megérintése. A kihúzott testtartás pedig az ellenségesség jele – ekképpen ez a tárgyalások során kerülendő.
Japán harmónia
A metakommunikációs üzenetek hálója Japánban is rabul ejtheti az embert. Bernáth Lajos, a Develor Tanácsadó Zrt. regionális hálózati igazgatója – aki hosszú hónapokat töltött a felkelő nap országában – úgy látja: Japánban az élet minden színterét áthatja a környező külső világgal való harmónia igénye, s ez leképeződik az üzleti kapcsolatokban is. Például a döntéshozatal során mesterien ötvöződik a közösségi problémamegoldás és az egyszemélyi felelősség; a szabad, demokratikus véleménycsere és a hierarchikus tekintélyelvűség. A japánok hosszú távra terveznek, tudatosan építkeznek, racionálisan gondolkodnak és konszenzussal döntenek, majd a döntéseket közösségben és fegyelmezetten hajtják végre. Noha életmódjuk épp olyan stresszes, mint az európaiaké, vallásukból – a sintoizmusból – levezethetően mégis képesek a lelki béke meglelésére. Egyszersmind elfogadók és jó kollégák. Noha a Japánban, a Suzukinál töltött hónapok alatt Bernáth Lajos is átélt nehéz helyzeteket, ezek rendezése a japán kollégák segítségével mindig zökkenőmentesen ment. E konfliktusok legnagyobb tanulsága, hogy minden ügy kezelhető, de úgy, hogy a hierarchia adott posztjaihoz társuló tekintély ne csorbuljon az adott döntés meghozatalakor.
Kínai bölcsesség
A Japánba utazó magyar üzletemberek – tanácsolja Bernáth Lajos – készüljenek fel arra, hogy az üzleti tárgyalások nem a döntések meghozataláról, hanem a bizalomépítésről szólnak. Nagy energiát kell fordítani a prezentációra, a szimpátia elnyerésére és az informális kapcsolatok erősítésére. Noha nagy különbség nincs az üzletemberek gondolkodásmódja, céljai és eszközrendszere közt – éljenek a világ bármely táján –, kulturális hátterük mégis sajátosan árnyalja mentalitásukat. A világ távoli pontjára utazó üzletembereknek készülni kell, mert miként a kínaiak mondják: „Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek.”
origo.hu
Társadalomkutató: A magyarok többsége szerint Magyar Péter öntelt és agresszív
