Zafír a tűlevélen

S Z Ó L Ó<br />

Nehéz döntésen vagyunk túl: mű legyen vagy eredeti? Ha eredeti, akkor kivágott, avagy élő, földlabdás példány? Ha mű, akkor hány évig szolgálhat? Nem lesz-e ciki a rokonok előtt, ha már sokadik éve ugyanazt látják minden év végén? Természetesen a karácsonyfáról van szó, és nemcsak az ár, hanem egyéb, például környezetvédelmi megfontolások is szerepet játszhatnak a döntésünkben.
Az amerikai National Christmas Tree Association (ezek szerint arrafelé nemzeti karácsonyfa-egyesület is van) adatai szerint az Újvilágban évente huszonkilencmillió fenyőt vágnak ki karácsonykor. Mielőtt szívünkhöz kapnánk ekkora fairtás hallatán, jó, ha tudjuk: ma a legnagyobb részük csemetekertekben, fanevelő telepeken növekszik, így nem kell erdőt irtani a karácsonyi kereslet kielégítéséhez. De szállítani kell őket (néha sok száz kilométerre), és az ünnep elmúltával általában a szeméttelepeken kötnek ki – érvelnek a megrögzött környezetvédők.
Igaz, hogy a műfenyőt csak egyszer kell megvenni, de előállítása rengeteg energiába kerül. Zömét Kínában készítik, tehát ezt is kell szállítani, ráadásul több ezer kilométerre. Aki látta a pekingi szmogot, annak lehetnek fogalmai arról, mit képes kibocsátani egy kínai pévécégyár. Arról nem is beszélve, hogy egyszer a műanyag fenyőt is kidobjuk, és néhány száz évig is eltart, amíg lebomlik a személytelepen.
Persze vehetünk dézsában nevelt példányt, de mielőtt elájulnánk önnön környezettudatosságunktól, gondoljuk csak el: trópusi hőmérsékletre, húsz-egynéhány fokosra fűtött lakásunkban menynyire érzi jól magát az ilyenkor farkasordító hidegre felkészült fenyőfa. És ha kibírja is a sokkot, jó az neki, ha a teraszunkon bekkeli ki a nyarat a következő decemberi traumáig?
Persze vannak helyek, ahol nem szőröznek környezetvédelmi kérdéseken: a sivatag közepén, egy abu-dzabi luxusszállodában tizenegymillió dollárba kerülő karácsonyfát állítottak fel. Az Emirates Palace rotundájában csillogó, meglehetősen giccsesnek tűnő, tizenhárom méter magas fára ezüstgirlandokat, aranyékességeket és összesen 181 gyémántot, gyöngyöt, smaragdot, zafírt és egyéb drágakövet pakoltak, majdnem két és fél milliárd forint értékben. Ráadásul mindezt egy muzulmán országban, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a világ legdrágább karácsonyfájaként kerüljön be a rekordok könyvébe.
Tajvanon sokkal rokonszenvesebb, bár nem feltétlenül esztétikusabb kezdeményezésbe fogtak: egy nemzetközi gyorsétteremlánctól kapott nyolcvanezer – használt – műanyag kanálból készítettek óriási karácsonyfát, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a szelektív hulladékgyűjtés és -újrahasznosítás fontosságára.
E területen jó ötletből nálunk sincs hiány: az Ötvenhatosok terén létrehozott „angyalok erdejében” ötszáz feldíszített fenyőfa jelképez egy-egy jó ügyet, és a látogatók normál díjas SMS-ben szavazhatnak, hogy melyik alapítvány, jótékony szervezet, közösség, kórház, templom, iskola kapja az ötmillió forintos fődíjat.
Megsüvegelendő gesztus az erdőhorváti Jósvai család felajánlása is. A családtagok által ültetett fenyő útjában állt a tavaszi árvíz rombolását követő újjáépítésnek, ezért mindenképpen ki kellett volna vágni. A tizenöt méteres fa vízkeresztig áll a Kossuth téren, s az ország karácsonyfájaként fejezi be harminchat éves földi pályafutását.