A kortárs művészet egyik legfiatalabb múzeuma a kelet-közép-európai térségben a Danubiana, programja révén azonban alig egy évtized alatt nemzetközi rangot vívott ki magának. Ami az első látogatóknak igazi kaland volt, ma már sokaknak hónapokkal korábban betervezett programmá vált: a Rajka–Dunacsúny közötti régi országútról alig néhány száz méterre az országhatáron túl jobbra kell kanyarodni az autóval a Duna felé, s a gát hosszában, majd a duzzasztómű felett vezető úton addig haladni előre, amíg csak egy hosszú, keskeny félsziget csúcsán föl nem tűnik a múzeum jellegzetes üveg-fém épülete. Míg be nem lépünk, nem is sejtjük, hogy odabent milyen tágas a tér, talán mert a felduzzasztott folyó hatalmas vízfelülete megváltoztatja az arányokat. Az épület körül folytonosan gyarapodó szoborpark, benne a kortárs művészet olyan világnagyságainak alkotásai kaptak helyet, mint Magdalena Abakanowicz, Arman, Jim Dine, San Francis, Karel Appel.
Egy holland műgyűjtő és egy szlovák művészetbarát jogász találkozásának köszönhetően nyílhatott meg 2000. szeptember 9-én a múzeum. Utóbbi, a poprádi születésű Vincent Polakovic 1990-ben úgy határozott, hogy minden olyan helyet felkeres, ahol Vincent van Gogh élt és dolgozott. Az utazás eredményeként három év múlva szülővárosában művészeti központot hozott létre, amelyet a Yellow House of Vincent van Gogh in Poprad névre keresztelt. A központ támogatására megnyerte az eindhoveni Gerard H. Meulensteent, a nemzetközi hírű műgyűjtőt, aki egyébként a maga szülővárosában szintén jelentős művészeti fórumokat hozott létre, s akit a szlovák kultúra támogatásáért 2004-ben Szlovákia tiszteletbeli holland konzuljává neveztek ki. Meulensteen és Polakovic közös teremtménye a Danubiana, amelynek megnyitásakor a poprádi „sárga ház” befejezte működését – vagy éppen a Tátra lábainál épült szepességi város helyett a Duna félszigetén működik tovább, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat az európai régió kortárs művészei között. Semmi kétség: a Danubiana egy évtizeddel megelőzte a korát a Duna-régió kulturális-művészeti egységének erősítésében.
Akár stílszerűnek is mondhatnánk tehát, hogy amikor a dunai térség fontosságának a hangsúlyozása a magyar európai uniós elnökség egyik meghatározó gondolataként is jelentkezik, két olyan alkotó művei kerülnek egy időben a közönség elé, aki évtized óta a szó legnemesebb értelmében előfutárnak számít.
Keserű Ilona az ötvenes évek vége óta hozott új, erőteljes színeket, friss látásmódot a magyar művészet akkor még szocreál módon szürke és azóta is meglehetősen arctalan világába, emelte be a magas művészetbe a népművészet meghatározó elemeit. Színben ötvözi az alkotás adta örömöt és a legszemélyesebb létkérdésekben való elmélyülés drámai mozzanatait. A Szín, öröm, kép című kiállítás több mint fél évszázad terméséből válogat. A legutóbbi képek az utóbbi hónapokban születtek egy láthatóan igen termékeny alkotói periódus terméseként.
A nála egy generációval később, a hatvanas évek végén indult Rudolf Sikora a szlovák művészet egyik leghitelesebb képviselője, aki a művészeti élet fontos alternatív színhelyeit hozta létre a hetvenes években, amikor a hivatalos művészeti élet keretei között nem nyílt mód a hiteles önkifejezésre. Az utóbbi években két nagy retrospektív kiállítást is rendeztek életművéből a prágai, illetve pozsonyi nemzeti galériában; a Danubianában rendezett, Az ember végre tudja című tárlat ezek sűrítményeként érzékelteti, hogyan vélekedik Sikora, hogyan folytat párbeszédet magyar kollégájával az őt körülvevő világról és arról a belső univerzumról, amelynek a művek a lenyomatai.
(Keserű Ilona: Szín, öröm, kép. Rudolf Sikora: Az ember végre tudja. Danubiana Meulensteen Art Museum; látogatható június 12-ig.)
origo.hu
Orbán Viktor: A gazdasági semlegesség hozza a fejlődést és a magasabb életszínvonalat
