Alkotmányellenesek

Talán mindenféle halálos fenyegetést, felkoncolást, kilövést, leszámolást kellett volna alkotmányba foglalni a balliberális honpolgárok megnyerése céljából, mert mint az utóbbi napokban tapasztalhattuk, az efféle szándékokat egyáltalán nem kifogásolják, sőt, egy szavuk sincs azokról. Nyilván az alkotmányba sem kötnének bele, ha ilyen kedvükre való tartalommal bírna. Mert ez az új alkotmány minimum illegitim és ideiglenes, miként azt Mesterházy Attila megállapította, de mondták antidemokratikusnak, magyarellenesnek, antiszociálisnak, az európaiságtól idegennek, megosztónak, perverznek, kalandornak, múltba révedőnek, jogokat korlátozónak is. Antiszemitának még nem minősítették, de eljön annak is az ideje, csak egy-két napig kell várnunk rá.
Ha ennyire vehemensen tiltakoznak ellene, akkor mégiscsak valami rettentő nagy baj lehet ezzel a szöveggel, nem csak az, ami tételesen benne van, meg ami hiányzik belőle. A gondok nem is azokkal kezdődnek, akik az alaptörvényt megalkották és megszavazták, hanem azzal a tömeggel, amelyik egyetért vele, támogatja, hisz benne, ragaszkodik hozzá. Mert ennek az alkotmánynak a megalkotására csak az egyértelmű többség adott felhatalmazást, amely sokaság a balliberális felfogásban nem a széles társadalmi bázis, hanem a hatalomnak elkötelezett tömeg, és a parlamenti kétharmad sem elég demokratikus, hanem az erőfölényével viszszaélő populista banda.
Bezzeg az utolsó pártállami parlament! Annak legitim döntései voltak, amelyek a közmegegyezésen nyugodtak, azt szolgálták, azt hozták létre. Gondoljunk bele, minő felmérhetetlen veszteség érte az új alkotmányt, hogy azok, akik így gondolkodnak, nem vettek részt a megalkotásában. Nem véletlen, hogy az elfogadott szöveg sokak számára félreérthető. Az ATV Újságíróklubjában hallhattunk nyugati sajtóvéleményre alapozott, roppant elmés eszmefuttatást arról, hogy nem az emberi méltóságot, hanem a Szent Koronát tették meg az alkotmány alapjává, s ebből mindenféle iszonyat következik, ami nincs ugyan a szövegben, de értelmezhető úgy is.
Ezzel a módszerrel az is levezethető, hogy mindenkinek ki kell húzni egy öttalálatost a lottón, de az is, hogy mindenki köteles besúgni a másikat. Ugyanis ami nincs benne az alkotmányban, az kedvünk szerint magyarázható. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) például Attila királyt hiányolta, pedig tudta, hogy nem a hun alkotmány szavazásán vesz részt. Nos, történészi vitatémákat valóban nem kéne alkotmányba iktatni, mert egy idő után kezdenék követelni a sumer nyelvrokonságnak, Jézus magyar voltának, a magyar nyelvnek mint az Úr Isten nyelvének alkotmányba illesztését is. Ám az sem jobb, hogy Lendvai Ildikó (MSZP) abból következtette ki az állam szociális felelősségvállalásának megszűnését, hogy az alkotmányban nem szerepel a társadalombiztosítás kifejezés. Hátborzongató! Megjegyzem, az alkotmányban nem szerepel az empíriokriticizmus kifejezés sem, de ez mégsem jelenti, hogy hazánkban megszűnt az érzéki tapasztalatok kritikája vagy a tudattól függetlenül létező valóság.
Van a demokráciákban egy ősi (több ezer éves) erkölcsi alapelv: aki nem szavazott, az ne ágáljon a szavazás végeredménye ellen. Bár nincs benne az alkotmányban, azért ez az elv az alkotmányra is érvényes. Aki nem vett részt az alkotmány megalkotásában, az ne hisztériázzon utólag, hogy mit nem fogad el, s mit hiányol benne. Erre nem jelent felmentést, hogy a kezdet kezdetén az első javaslatukat elutasították, s azok után nem volt értelme az együttműködésnek. (Hozzátéve: az első javaslatuk mindjárt az új alkotmány megtagadása és elutasítása volt.) Az pedig, hogy most veszettül fogadkoznak: az első adandó alkalommal az új alkotmányt megsemmisítik, arra utal, a régi alkotmányt sem tartják tiszteletben.