Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, fontos a történelmi igazság helyreállítása, a történelemhamisítás leleplezése. Katyn a szimbóluma annak, amit a kommunista diktatúrák arcátlan hazugsága jelentett. A kelet-európai népek közösen szenvedték el a terror embertelenségét, a kommunista rendszerek pedig emberiségellenes bűncselekményeket követtek el, és követnek el ma is – mondta. Hozzátette: „A nemzetközi jog értelmében az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el. Ennek ellenére a kommunizmus bűneinek megtorlása az elmúlt húsz évben távolról sem volt kielégítő.”
Az 1956-os Pesti Srác Alapítvány kuratóriumának tagja, Székely Kornél grafikus 46 plakátot állított ki, ezeken a 12 kelet-európai ország ellenállásának történelmét dolgozza fel. Munkáin kronológiai sorrendben jelennek meg a vörös diktatúra gyalázatos évtizedei a cári család bestiális kiirtásától Wittner Mária 2001-es, a kommunista diktatúra örökségével élesen szembeforduló parlamenti beszédéig. Nyomon követhetők az 1953-as kelet-berlini, majd a poznani felkelés, a hazai ötvenhatos forradalom, a ’68-as prágai tavasz és a lengyel Szolidaritás harcának képei. A plakátkiállítás szinte a „keleti tömb” képes történelemkönyve.
A nemzetközi konferenciát megnyitó beszédében Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta, hogy súlyos tudatrombolást okozott a bolsevik terror, de „a szocialista rendszer tudatrombolása után ma egy új diktátum, a pénz tulajdonosainak nyomása és uralma, a Magyarországot prédának tekintő spekulánsok internacionalista hadserege ellen kell szabadságharcot vívni”. A kiszolgáltatott nemzetek soha nem érezhetik szabadnak magukat, „még akkor sem, ha most nem a tankok, hanem a bankok spekulánsai fenyegetik őket”. Lezsák kiemelte, fontos az erős, keresztény Európa, illetve Magyarország megteremtése.
Szakály Sándor arról beszélt a nemzetközi történészkonferencián: nagyot tévedtek azok a politikusok, akik azt hitték, hogy a bolsevikokkal lehet tárgyalni. M. Kiss Sándor az 1956-os magyar forradalom tisztaságát hangsúlyozta, Zombori István pedig az egyházak forradalom alatti helyzetéről, a történelmi egyházak neves vezetőiről tartott előadást. Darius Juodis litván történész az erdei testvérek harcáról beszélt. Litvániában, Észt- és Lettországban is hatalmas emberáldozatokat követelt az erdőkben bujkáló ellenállók harca, amelyet a megszálló szovjet hadsereg ellen vívtak 1947 és 1955 között. A poznani munkásfelkelésről Agnieszka Luczak, a ’76-os radomi és ursusi lázadásról Pawel Nowicki, a szolidaritás etikájáról Jerzy Snopek tartott előadást. Jan Kratochvil az 1968-as csehszlovákiai bevonulást idézte fel, Andreas Oplatka pedig a magyar emigránsok svájci befogadásáról emlékezett meg. A találkozó harmadik napja a sziklatemplomban tartott emlékmisével kezdődött, megáldották a vándorzászlót, a nemzetközi delegáció megkoszorúzta az ötvenhatos emlékművet a Kossuth téren. A konferencia Wittner Mária ’56-os szabadságharcos beszédével zárult.
origo.hu
Gyerekek előtt ment a risza, inkább ciki volt, mint cuki
