Élhető Duna

Mivel az ördög nem alszik, nem árt a közelmúlt és a távolabbi múlt tanulságait levonnunk” – hívja fel a figyelmet egy közösen írt cikkben (Szakértők a Duna mentén. Magyar Nemzet Magazin, 2011. március 26.) Karátson Gábor és Bárdos Deák Péter.
Egyetértek: vagyis ne riogassuk elképzelt veszélyekkel a közvéleményt, jelen esetben a Magyar Nemzet olvasóit, ahogy a szerzők ezt az említett írásban teszik! Ennyit a múlt tanulságairól.
A tisztánlátás érdekében szeretnék néhány kiegészítést tenni – röviden és csak a Duna makroregionális stratégia összefüggéseiben.
Mindenekelőtt arra hívnám fel a Magyar Nemzet olvasóinak figyelmét, hogy az 1149/2010. (VII. 9.) kormányhatározat értelmében a bős–nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos feladatok nem tartoznak a Duna-stratégia alá, a Duna-stratégia kapcsán ezzel a kérdéssel tehát egyáltalán nem foglalkoztunk, abban állást nem foglaltunk.
A Duna-stratégia tizenegy különböző területen – az egészséges ivóvíz védelmétől, az árvízvédelemtől a megújuló energiákon és a turizmuson keresztül a kutatás-fejlesztés és a kisvállalkozók közötti kapcsolatok építéséig bezárólag, csak hogy néhány példát említsek – célozza meg a regionális együttműködést. Ezek közül mindössze az egyik a hajózás. Minden területen törekedtünk a társadalmi egyeztetésre, amit egyébként jogszabály is előír. Így került sor a Duna Charta elnökségi tagjaival a cikkben említett egyeztetésre.
Az egyeztetésen bemutatott terv viszont nem a szlovák–magyar közös szakaszra vonatkozik, hanem a Szob és a déli országhatár közötti folyószakaszra. Tehát ismét nem Bős–Nagymarosról beszélünk.
Az egyeztetésen bemutatott terv EU-s társfinanszírozással készül a Vituki Kht.-ban, és az egyeztetésen azt a Vituki generáltervezője mutatta be. A terv olyan megbízáson alapul, amely kizárta, hogy a tervezők bármilyen duzzasztásos vagy vízlépcsős megoldást javasolhassanak – éppen ellenkezőleg: ökológiai megoldást kellett kidolgozniuk. Az egyeztetések éppen arra vonatkoztak, hogy a bemutatott tervek ökológiailag megfelelőek-e.
Tájékoztatom továbbá a Magyar Nemzet olvasóit, hogy 2010 júliusában – miután a kormánybiztosi feladatra megbízást kaptam – bemutattuk az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezésünket, amely „a hajókat igazítsuk a Dunához” gondolat jegyében egy közép-európai dunai hajóépítő klaszter elindítására vonatkozott, amelyben a meglévő kapacitások bázisán regionális összefogással javasoltuk a probléma megoldását. Várjuk partnereink válaszát. Téves az említett cikk azon megállapítása is, hogy tengerre méretezett hajókról lett volna bárhol szó.
A vezetésem alatt kidolgozott Duna-stratégia alapgondolatát a 2010. októberben elkészített kormány-előterjesztésből most hosszabban is idézném:
„Két alapvető megközelítés határozta meg a magyar stratégiát, amely mentén a tizenegy területen a közreműködésünket kidolgoztuk. Az első célként az élhető Duna mentét, míg második célként a fejlődő és gazdagodó Duna-régiót tűztük ki.
Az élhető Duna mente programjai a Duna mint zöld folyosó köré épülnek, megőrizve és gazdagítva a térség komplex ökológiai értékeit. A vízminőség védelme, a felelősségteljes vízgazdálkodás, a Duna hordalékszállítási egyensúlyának helyreállítása, az ökológiai hálózat fejlesztése, az élőhely-rehabilitáció, a természetvédelem, az örökségvédelem, a tájvédelem, a hajózás és az árvízvédelem közötti egyensúly megteremtése mind ezt a célt szolgálja.
A zöldfolyosó-koncepciónak fontos eleme a vízi sport és a fenntartható vízi turizmus, a víz és a természet megbecsülésére való nevelés. Továbbá az egyik legkörnyezetkímélőbb közlekedési mód a hajózás ökológiai módszerekkel történő biztosítása, a zöld terminálok létesítése.
Az élhető Duna mente program magában foglalja a gazdag kulturális kínálatot mind az épített örökség védelmének bemutatásával, mind a szellemi örökség és a kulturális rendezvények sokszínűségének hangsúlyozásával. Egyúttal a program feltételezi a biztonságot.
A fejlődő és gazdagodó Duna-régió elsősorban a hiányzó észak–déli közlekedési és energia-infrastruktúrák, az összekapcsolt hálózatok koordinált fejlesztését tűzi ki, makroregionális érdekekkel támogatva a fejlesztéseket.
A fejlődő Duna-régió az érintett tagállamok és a stratégiában részt vevő Duna menti országok kkv-vállalkozóinak összekapcsolását is magában foglalja, az együttműködés akadályainak leépítését tűzi ki célul, épít a zöld gazdaságra, a kutatói hálózatokra és a képzésre, ezen belül is a szakképzésre, és elősegíti az európai területi társulások kialakítását és elterjesztését a régióban.”
Kérdezem tehát: hol a farkas, amellyel riogatnak?
Végezetül egy személyes megjegyzés. Abban a hitben dolgozom, hogy olyan országban élek, ahol végzettsége és tudása mindenkit feljogosít arra, hogy a saját szakterületén közösséget érintő kérdésekben állást foglaljon, véleményt fogalmazzon meg – még akkor is, ha ezzel nem mindenki ért egyet.
Továbbá abban a hitben dolgozom, hogy olyan országban élek, ahol nem lehet emberek szakmai, emberi és politikai hitelességét semmibe véve munkájukat felelőtlenül megkérdőjelezni csak azért, mert ezeknek az embereknek más az álláspontjuk, véleményük.
Azt pedig döbbenetesnek tartom, hogy azok oktatnak ki mérnöki hivatásból, felelősségtudatból, akik egy órát sem töltöttek el a méltán európai hírű Műegyetem padjaiban.

Barsiné Pataky Etelka,
a Duna-stratégia kormánybiztosa, okleveles mérnök