Eltűntnek hitt Chopin-levelek Varsóban

Az utóbbi évek zenei életének legkiemelkedőbb eseménye, olvassuk az első hírekben. Több évtizede elveszettnek vélt magánlevelek kerültek elő Fryderyk Chopin hagyatékából. A 47 értékes dokumentumot a varsói Fryderyk Chopin Múzeumban állították ki.

Chopin 1845–1848 között kelt, családjához írt levelei mellett talán legfontosabbak azok a levelek, amelyeket Jane Stirling írt a zeneszerző halála után Chopin nővérének, Ludwika Jedrzejowiczowának. Jane Stirling Chopin közeli tanítványa, utolsó éveiben anyagilag és emberileg is a zeneszerző legfőbb támasza volt. Jane Stirling és Ludwika Jedrzejowiczowa öt évig tartó levelezése fontos történelmi forrás, amelyben közvetlen adatokat találunk a chopini örökség megőrzése érdekében tett erőfeszítésekről, a korról, és magáról a zeneszerzőről.
A gyűjteményben szereplő dokumentumok között szerepelnek további kéziratok, így például Chopin egyik húgának levele, két ismeretlen szerzőtől származó rajz, továbbá Chopin hagyatékát képező nyomtatott dokumentumok, köztük két jegy Berlioz Symphonie militaire című művének főpróbájára. – Ismét van egy Chopin-ünnepünk. A negyvenhét dokumentum, amely ma a Fryderyk Chopin Múzeumba kerül, valóban páratlan értékű kollekció – mondta a megnyitóünnepségen Bogdan Zdrojewski, Lengyelország kulturális minisztere. A régóta elveszettnek vélt dokumentumok hosszas kutatás után kerültek elő. 2003-ban egy lengyel zenetörténész értesült először arról, hogy az értékes kollekció egy külföldi magánszemély tulajdonában található, de a felkutatásukra tett kísérletek nem jártak sikerrel. Végül 2009-ben – a Chopin-évforduló alkalmából újabb kísérletet tettek a dokumentumok fellelésére. Alicja Knast, a Chopin-múzeum kurátora egy gazdag műkedvelő segítségével látott neki újult erővel a keresésnek. Marek Keller, aki korábban már több értékes adománnyal gazdagította a múzeumot, az ünnepi megnyitón örömét fejezte ki, amiért hozzá fordultak segítségért.
– Önök közül bizonyára többen is megkérdezik magukban, miért teszem mindezt? Magam is feltettem magamnak ezt a kérdést – mondta Keller. – 1972 óta, amikor elhagytam az országot, nagyon fontos események zajlottak itt. A lengyelek kiharcolták maguknak, hogy szabadon élhessenek egy demokratikus hazában. Én ebben nem vettem részt. Úgy éreztem, tartozom ennyivel az országnak. A gyűjtemény korábbi tulajdonosai anonimitásuk megőrzését kérték. Ugyanígy nem hozták nyilvánosságra azt sem, mennyit fizetett a dokumentumokért Marek Keller.
A gyűjtemény legértékesebb darabjait a Chopin-múzeum Bízom benne, hogy mindig lehet tenni érte valamit… (Jane W. Stirling) címmel időszakos kiállítás keretében mutatja be a nagyközönségnek.