Ha SMS-t írunk, spórolunk. Spórolunk, mert az üzenet pénzbe kerül, és csak százhatvan karakter áll – egységáron – rendelkezésünkre. Másrészt bepötyögni ennyi karaktert még gyakorlott nyomógombvirtuózoknak is fáradságos munka, és igyekszünk kímélni a hüvelykujjunkat is.
Az SMS-írók így a szövegek tömörítésének változatos tárházát hozták létre. Elmaradnak a körülményes megfogalmazások, az udvariassági formulák, a nagybetűs tulajdonnevek és az írásjelek. A legfiatalabb mobilosoktól, a rövidítés élharcosaitól lassan megtanulja mindenki, hogy „megvagyok” helyett elég a „+vok”, „jó éjt!” helyett a „jó8”, és azt is, milyen esetekben kell mondandónk végére magyarázkodás helyett egyszerűen p-t nyomogatni.
E praktikus nyelvhasználatnak kellemetlen következményei is vannak, ezekkel ma már a magyartanárok is szembesülnek. Mert szóelemzés ide vagy oda, elszaporodtak a karaktertakarékos „láccik”, „teccik” típusú durva helyesírási hibák az érettségi dolgozatokban.
Igaz, már Kosztolányi is egyenes oksági viszonyt állapított meg az írószerszámok és az írás stílusa között. Szerinte a műgonddal kidolgozott lúdtoll választékos jelzőkkel gazdagított, kacskaringós mondatokat csal elő, míg az általa kárhoztatott zajos írógép mondandó nélküli dagályosságot és hosszú, éktelen „szószörnyeket”. De hol van már az írógép! Kétségtelen, a mobiltelefon mint íróeszköz célratörő tőmondatokra szoktat bennünket.
A tömörségre való törekvés igénye azonban nem csak nyelvi igénytelenséget okozhat: olykor költészetet teremt.
Sokak számára nyilvánvalóan 2002-ben a nép fedezte fel az SMS-t mint költői műfajt: az akkori parlamenti választásokon tömegesen küldtek egymásnak telefonjukon kortesrigmusokat a választók. Azóta pedig a karácsony, nőnap, Valentin-nap megúszhatatlan tartozékai a kör-SMS-ben elküldött, váltakozó színvonalú versikék.
A hivatásos költők is felfedezték maguknak a műfajt. 2000 óta egyre többen jelentetik meg költői SMS-eiket. Ezeknek a verseknek a poénját az SMS nem deklarált, mégis létező szabályaihoz való alkalmazkodás, illetve azok meghaladása adja. Írásjeleket nem, rövidítéseket, „szmájlikat” viszont bőven használnak a költők. A legismertebb közülük Varró Dániel 2007-ben megjelent Szívdesszertjének hat, egy szerelem állomásairól közvetítő SMS-verse. A költő a műfaj minden formai elemét használja, és annak paródiáját is adja SMS-eiben. Az SMS-versek utolsó darabja pedig e próbálkozás kudarcáról számol be: „hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter” – panaszolja ez a mindössze 97 karakteres (: -)) vers.
Ma már SMS-író országos versenyt is hirdetnek, épp a műfaj rövidítéses játékosságát és nyelvújító jellegét méltatva.
A tömörség művészi mélységeit persze nem csak az SMS hüvelykujjkímélő üzemmódja folytán tapasztalhattuk meg. Ami az SMS-vers lírában, az a hatszavas (six) az epikában. A műfaj feltalálója, Ernest Hemingway állítólag fogadásból írta meg első hatszavas regényét: „Baby shoes: for sale, never worn.” (Magyarul: Eladó soha nem használt babacipő – bár ez csak öt szó.)
A hatszavas regény megrázó vagy meglepő eseménysort sűrít egyetlen rövid mondatba, az esszencia feloldását az olvasó képzelőerejére bízza, aki így alkotótárssá léphet elő, és kedve szerint legyárthatja magában a helyszínt, a szereplőket, az előzményeket és a következményeket. A miniműfaj mindezek mellett csendes kritikája lehet a sok száz oldalas – ebből a nézőpontból egyértelműen szószátyár – nagyregényeknek. A műfaj azóta is népszerű, és bár ilyen intenzitású hatszavast nem könnyű írni, próbálkozásban nincs hiány. Nemrég a Smithmag.net alapítója, Larry Smith – Hemingway nyomán – hatszavas memoárok írására buzdította olvasóit. Azóta több mint tizenötezren tették fel a honlapra életük hat szóba tömörített történetét, amelyből gyűjtemény is megjelent – címe az egyik pályázó miniéletrajza lett: „Not quite what I was expecting”. (Nem egészen az, amit vártam – magyarul megint csak öt szó.) Ismeretlen szerzők hétköznapi, mégis sokatmondó megállapításai („I actually wore matching socks today” – Ma épp egyforma zoknik voltak rajtam) mellett találunk megrázó vallomásokat is. És a sixek beküldői között ismert írók is feltűntek. Íme Joyce Carol Oates hatszavasa: „Revenge is living well, without you” – A boszszú: jól élni, nélküled. (Ami megint csak öt szó. Úgy tűnik, mi, magyarok toldalékoló nyelvünkkel a tömörítés mesterei lehetünk.)
Ha a művészi tömörítés őskezdetét keressük, persze messzebbre kell mennünk térben és időben is. Japánból indult – némi kínai hatással – a haiku műfaja.
A szűkszavú mesterművek közül a haikuról a legnehezebb beszélni, mivel ez a műfaj nem csupán rövid vers, hanem filozófia, adott esetben életforma, az elmélyülés egyik módja. Ráadásul a „szavak nélküli” költészetként is aposztrofált műfaj születése óta sokat változott.
Az eredeti szabályok szerint három sorból áll, melyek rendre öt-hét-öt szótagosak, egyéb formai szabály nincs, rímelnie például nem kell, de fontos a zeneiség, amelyet egyrészről a szimmetrikus szerkezet, másrészt a hangok egybecsengése biztosíthat.
Cseresznyevirág
Szirma pereg hajadra
Szótlan indulsz el
Zalán Tibor
Talán nem meglepő, hogy haikut tömegével a huszadik században kezdtek írni az egész világon, és a műfaj a beatkorszakban élte egyik virágkorát. Nálunk az első igazi visszhangot keltő fordítások 1933-ban jelentek meg a Nyugatban Kosztolányi Dezső tollából.
Azóta a haiku Magyarországon is népszerű. Ezt bizonyítja, hogy nemrég megjelent az elmúlt nyolcvan év terméséből összeállított Ezer magyar haiku című kötet (Napkút Kiadó, 2010) a Japán Intézet szerkesztésében.
A haikut író költő feladata tehát, hogy néhány szóba tömörítse mondandóját, méghozzá a szono mama elvét követve. A szono mama japánul annyit tesz: éppen ilyen. Eszerint a költőnek nincs más dolga, mint rögzítenie a látottakat, mindezt spirituális jelleggel, hogy a kép sugalljon valamit – nehéz erre pontos szavakat találni: mondjuk a dolgok lényegéről.
lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent –
Nehezebb lettem.
Fodor Ákos: A haiku
Ezeket a tartalmi elvárásokat még a XVII. században dolgozta ki a japán Macuó Basó (1644–1694). A szerzők azóta egyre rugalmasabban kezelik az elvárásokat. A magyar haikukötetben például találunk címmel ellátott, az eredeti követelményektől eltérő szótagszámú, sorszámú darabokat is.
Piros vértől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
Kosztolányi Dezső: Októberi táj
És olyanokat is, amelyek a formai követelményeknek megfelelnek ugyan, de messze kerültek az eredeti szellemiségétől.
Tegnap először
Rúgtam be a héten: ma
Talán kedd lehet
Harangozó Csaba: Következtetés
Ha egy haiku megszólít bennünket, célt ért. Ez a tömör, mondhatni, hiányos szöveg kétszeresen is hathat az olvasóra. Először szíven ütheti a szono mama, az éppen ilyen felett érzett ráismerés öröme, és ezután következhet egyfajta mélyebb hatás. A felismert képek vélt vagy valós emlékeket idézhetnek fel, a szűkszavúság pedig utalásossága révén valamiféle ősi közös tudás érzetét kelti, és míg az olvasó a hiányzó szavakat keresi, fokozatosan társszerzőjévé válik a haikunak: „a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúg ez a hang…” – mondja erről Macuó Basó.
Széthulltam arra
Az egy darabra, ami
Mindig is voltam
Tandori Dezső: Cím nélkül
Az Ezer magyar haiku tizenhét szótagnyi szövegei átlagosan mindössze 55 karakterből állnak. Bár nincs bennük sem jókívánság, sem praktikus jó tanács, ha megtetszik közülük egy, bátran elküldhetjük SMS-ben – egységáron.
origo.hu
Miért verik egymást ripacs celebek a Sztárboxban? - videó
