Hosszú úton a halhatatlanságig

ASZTALITENISZ<br /><br />Keveset hallunk róla, pedig Mednyánszky Mária tizennyolcszoros világbajnokként a világ valaha élt legeredményesebb női asztaliteniszezője, az 1920-as és 30-as években sorra halmozta sikereit. Lakását, hallását elvesztette, de tartását nem, azt például nem engedte, hogy ütőt nevezzenek el róla. A 78 évet élt sportolónő ma lenne 110 éves.

Világbajnokságot egyéniben 1926-ban, 1928-ban, 1929-ben, 1930-ban és 1931-ben nyert, női párosban további hét, míg vegyes párosban hat alkalommal diadalmaskodott. 1928-ban, 1930-ban és 1931-ben triplázott, ezeken kívül hat ezüstöt és négy bronzot ütött össze vb-ken, huszonhétszer nyert magyar bajnokságot. Belegondolni is borzongató, mi lett volna, ha nem csak 1988-ban kerül fel az olimpiai műsorba az asztalitenisz…
Mednyánszky Mária fényes sikereit azonban nem követte határtalan megbecsültség a Rákosi-rendszer idején. „1951-ben megállt előttünk egy fekete Pobeda, Mező elvtárs beállított a lakásunkba, és közölte, hogy ez mostantól az övé. Másnap költöztünk” – meséli fia, Klucsik László, aki Hosszú az út a halhatatlanok csarnokáig címmel könyvet is írt a bajnoknőről. „Édesanyám elszaladt Sebes Gusztávhoz, aki beszélt Rákosival, de csak annyit ért el, hogy nem egy két-, hanem egy négyszobás lakást kaptunk cserébe.”
Mednyánszky Mária 1941-től 1942-ig a magyar női asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya is volt, és azért nem tudott tovább a csapattal dolgozni, mert elvesztette a hallását. Fia állítja, akkoriban több asztaliteniszező megsüketült, mégpedig azért, mert a pingponglabda faütővel ütögetése nagyon monoton volt, és ez megsértette a fülidegeket. 36 évesen, a prágai világbajnokságon is csak azért nem győzött a vegyes páros döntőjében, mert a cseh közönség folyamatos fütyülése zavarta az akkor már romló hallását. Élete második felében egy jegyzetfüzet segítségével kommunikált, és megtanult szájról olvasni is. Ezután már csak családjának és hobbijának, a kertművelésnek élt.
Fia még egy érdekes történettel jellemezte édesanyját. 1968-ban meghívta magához a valaha élt legeredményesebb férfi asztaliteniszező, Barna Viktor, aki a Dunlop Gumigyár labdaosztályának vezetője volt, és a gyár az ő tanácsára kezdett el pingpong-felszerelések gyártásával foglalkozni. Elmondta neki, hogy új ütőjüket róla szeretné elnevezni, és ezért tízezer márkát is felajánlott. Ám hiába az alacsony nyugdíj, Mednyánszky Mária így válaszolt: „Ötven évig amatőr voltam, és az is maradok.”
Így ütőt nem neveztek el róla, de a mai napon az ő nevét viselő diákversenyen emlékeznek meg a 110 éve született Mednyánszky Máriáról, aki 1993-ban bekerült az asztaliteniszező halhatatlanok csarnokába.