Apuka és anyuka feltételezhetően még sokáig nem lesz otthon. A két gyerek ezt kihasználva a szülők óriás ruhájába bújik, és a tükör előtt szivarozik. A kamera – operatőr szakos hallgató kezeli a színművészetiről – nyugodt mozdulatokkal követi az eseményeket. A háttérben rendező szakos lány osztja szelíd hangon utasításait. A múltkoriban másik stáb járt itt: csókjelenetet világítottak és állítottak be, aztán filmre vették. Filmre és nem videóra. A Mafilm, az egykori filmgyár háztömbnyi telepén, hatalmas, többször átszabott épület pincéjében a Színház- és Filmművészeti Egyetem növendékei gyakorlatoznak. A régi időkre emlékeztető kétemeletnyi műtermet nemrégiben alakították ki a régi módon felülről körbehidalt díszletekkel, innen-onnan összeszedett bútorokkal.
Az egyetemisták remélhetőleg még jó ideig a telepen maradnak, hacsak valamikor egy befolyásos pénzember – felmerült már az ötlet – nem akarja ledózeroltatni a magyar filmtörténetnek a kort talán legépebben átvészelő tanúját, az egykori Hunnia Filmgyárat. Zuglóban amúgy is magasak a telekárak, elképzelhető, hogy néhány üzletember óriási befektetési lehetőséget lát a területben, s már holnap, de legkésőbb holnapután megkezdené egy ma divatos, fantáziátlan és kissé falanszterszerű lakópark felépítését.
Történt már Magyarországon hasonló eset: így végezte az eredetileg Star névre hallgató gyár, a hazai filmipar egyik legidősebb stúdiója. A pasaréti filmstúdió a rendszerváltozás utáni, a mozgóképgyártást is jellemző átmeneti hanyatlásban pillanatok alatt magánkézbe került, a telepet fölszámolták, helyére egyenházakat emelt az új tulajdonos. (Pedig volt időszak, amikor évi 48 filmből negyvenegyet itt készítettek.) A műemléki védettségű főépületet Pasaréten kénytelenek voltak megtartani; ígéretük szerint – nem lett belőle persze semmi – filmtörténeti múzeumot kívántak volna itt berendezni.
A Könyves Kálmán körút és az Üllői út sarkán állt a Híradó- és Dokumentumfilmgyár: itt készült a heti mozihíradó, a dokumentum- és ismeretterjesztő alkotások nagy része, a Budapest Filmstúdió is ezen a helyen működött egy ideig – a viszonylag kicsi telepet lerombolták, ma belföldi autóbusz-pályaudvar áll a helyén.
Pasaréthez és a Könyves Kálmán körúti úgynevezett „kettes telephez” képest még szerencsésnek mondható az első világháború előtt alapított Gyarmat utcai (a főbejárat ma a Róna utcáról nyílik) gyár. Az eredetileg itt működő, 1918 előtti Corvin Filmgyár – létrehozója a neves kolozsvári színigazgató, Janovics Jenő volt – a húszas évek végén tönkrement. Igaz, a Hunyadiak fekete hollója sokáig emlékeztette még a telepre belépőt az egykori alapító cégre, ám a Gyarmat utcában az uralmat nem sokkal később a mára legendássá vált, állami kézbe került Hunnia Filmgyár Rt. vette át.
A hazai hangosfilmgyártás megindulása Bingert János igazgató vezetésével is részben ideköthető. (A másik nagy hangosfilmgyár a pasaréti volt, később a Könyves Kálmán körúti filmiroda is bekapcsolódott a munkába.) A második világháború végéig fejlődő telep az ostrom alatt súlyosan megsérült, az egyik nagy stúdióépület össze is omlott, de már 1948-ra újjáépítették. A gépek egy részét nyugatra hurcolták a nyilasok, a többit részben Pasaréten, illetve az Iparügyi Minisztérium pincéjében rejtették el a munkások, így 1945 szeptemberében már újraindulhatott a filmkészítés: Bródy Sándor A tanítónőjének kissé átszabott történetét forgatták le elsőként Szörényi Évával és Jávor Pállal. Befejezték a harcok miatt félbemaradt magyar filmeket, sőt a krónikus nyersanyaghiány mellett arra is volt lehetőségük, hogy két filmet a kornak megfelelő pótfelvételekkel egészítsenek ki. A negyvenes években itt készült a Valahol Európában és a Talpalatnyi föld, az elmúlt negyven évben pedig olyan rendezők működtek a gyárban, mint Fábri Zoltán, Makk Károly, Ranódy László, Jancsó Miklós vagy Huszárik Zoltán.
A rendszerváltozást követően a telep akkori tényleges birtokosa, a Mafilm gyors sorvadásnak indult: a tévéfilmgyártás gyakorlatilag megszűnt, a magyar játékfilmgyártás is egy idő után „kiszerveződött” a cégtől. A kereskedelmi televíziózás megindulásával aztán az épületek nagy részébe a Tv2 költözött, mára több mint ötven százalékban tulajdonossá is vált. A megmaradó, ám erőiben megfogyatkozott Mafilm (38 százalékban birtokolja a telepet) a gyár régi munkatársa, Ormos Ferenc vezetésével jórészt az épületek kiadásából – a már említett, 1948-ban újjáépített III-, IV-es stúdióban manapság például rendszeresen sportműsort készítenek – és külföldi bérmunkákból tartja fenn magát. Az Asterix és Obelix negyedik részét és A katedrális című angol tévésorozat folytatását forgatják a Mafilm tulajdonában lévő fóti bázison. Sajnálják a gyár vezetői, hogy magyar alkotások megszületésénél nem lehetnek jelen.
A cég régi munkatársai ötven-hatvan éves kamerákat mutatnak, köztük a legendás kis Mitchellt.
– Nagy élet volt ám egykor itt! – nosztalgiáznak, pedig ma sem üres a hatalmas udvar. Az ódon épületek mai, rendezetlen állapotukban is a fénykort idézik. A telep közepén áll a ma Ranódy László nevét viselő, 1917-ben emelt, azóta melléképületekkel kiegészített, akkor hatalmasnak számító stúdió, tőle nem messze a belülről faburkolatú, kisebb udvarházakat idéző volt igazgatóság, a fotólabor és fotóosztály, arrébb a szintén legalább nyolcvanéves asztalosműhely.
Nagyobb filmek, óriás stábok befogadására ma már nem alkalmas a telep, kisebb területet igénylő tévéjátékok forgatására azonban megfelelő lenne. Mint Ormos Ferenc főigazgatótól megtudom, felmerült, hogy az egyik épületben filmtörténeti múzeumot rendezzenek be, külső támogató is akadna talán.
A régi Hunnia mai helyzete persze ideiglenes. A magyar filmgyártás múltját lassan egyedül képviselő telep lebontásával azonban óriásit veszítene nemzeti filmtörténetünk. A terület egy része kifejezetten alkalmas lenne modern interaktív magyar filmtörténeti múzeum létrehozására. Működhetne itt a párizsi La Cinémathéque Francaise–Musée du Cinéma vagy a londoni, a berlini és az amszterdami filmmúzeum mintájára – esetleg speciális könyv-, levél- és filmtárral kiegészülve – a régi időket viszszavarázsoló filmstúdiótárlat, előhívóval és vetítővel, s továbbra is helyet kaphatna a Róna utcában a főiskolásképzés. Nyilván hatalmas, csillagászati összegeket felemésztő befektetés lenne, megvalósíthatósága a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlennek tűnik. Ugyanakkor a régi filmgyár megmentésére talán ez, a hosszabb távon megtérülő, nemzetközi érdeklődést is kiváltó lépés a legkézenfekvőbb megoldás.
origo.hu
Miért verik egymást ripacs celebek a Sztárboxban? - videó
