Valamikor a hatvanas években a Magyar Néphadsereg Színház két akkori, azóta is híres Rómeója és Júliája, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva volt a főszereplője a Shakespeare-művet többször, bonmot szintjén felhasználó Mamcserov Frigyes-filmnek, az Alfa Rómeó és Júliának. Úgy tűnik, ironikus idézőjelként használja a filmvígjáték bennünk, nézőkben halványan pislákoló emlékét Eszenyi Enikő mostani rendezésében részben Ruttkai és Latinovits egykori színpadi jelenlétének ellenpontozására: kissé kopott Alfa Romeo gurul az első negyedórában a pódiumra, előbb a két klán egymás ellen acsarkodó alja népségét szállítva, majd magát a főhős férfiút. Lőrinc barát oldalán a ferencesek „Pax et bonum” jelmondatát hirdető Volkswagen kisbusszal érkezik.
A szerelmeseket is a járgányában működő, alkalmi kápolnában adja össze Lőrinc, akik – hatalmas méretű háttérvetítéstől kísérve – végigjárják Budapest, de legalábbis a környékbeli XIII. kerület, Lipócia mutatósabb, helyenként „digitális gótikával” megtört utcáit. A közismert erkélyjelenetet kamaszosan évődő hangulatban, páholyról páholyra járva abszolválja a két címszereplő, miközben szinte minden rezdülésüket közvetíti a kamera a színpadi óriás vászonra. Ha valami elsősorban javára írható az új bemutatónak, az a látványosság. Eszenyi Enikő jó érzékkel olvasztja be a színészekkel korábban készült külső felvételeket, a helyszínen kivetített kameraképet a Vígszínház körúti főhomlokzatát és egyéb belső tereit formáló díszletbe.
A kompozíció harmonikus és szép, maga a teátrum Capuleték palotájává avanzsál, a bál is itt játszódik, hangsúlyosan mai környezetben, ugyanakkor az ehhez mért apróbb következetlenségekkel. Egy görbe tükör groteszk szimmetriájával, kissé lekoszlottan, az erkélybe ütött, ágyúgolyó nagyságú lyukakkal jeleníti meg Eszenyi Enikő a nézőteret a színpadon. Értelmét, néhány önmagunk megnyugtatására szánt sovány magyarázaton túl, nemigen látjuk. Annak sem, amikor a kettős halál beálltakor leszakad a kupola, összeomlik a színpadon látható nézőtér, s olyan állapotok lesznek, mint voltak itt a fényképek alapján 1945-ben. (A füllentésre erősen hajlamos Illés Béla annak idején ide vizionálta a sosem volt vígszínházi csatát.)
A grandiózus látvány mögül talán a gondolat hiányzik. A könynyedebb hangszerelésű első részt követően a másodikban örökre elhúz a színfalak mögé a félig felgyújtott Alfa Romeo. Vele mintha távozna a vígjátéki atmoszféra is; helyébe azonban semmi nem jön. Talán a fordító Varró Dániel, a rímhányó Romhányi méltó örököse is ludas a dologban, Frédi és Béni stílusú párbeszéddé alakítva át a shakespeare-i dialógust, hogy ennek köszönhetően a dráma eredeti nyelvi humora is elenyésszen. Varjú Kálmán nem válik be mint Rómeó, partnere, Bata Éva jóval meggyőzőbb nála. Börcsök Enikő (dada; Lady Montague) messze a legjobb, mint ahogy ezt a kiváló színésznőtől szinte minden esetben megszokhattuk. Látványt igen, de valamiféle tragikumot még nagyítóval sem találhatunk az előadásban.
(William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Vígszínház. Rendező: Eszenyi Enikő.)
origo.hu
Létrejött a Magyar-Karácsony-paktum - videó
