Kegyelmi állapot

Csend honol a saját magukat függetlennek aposztrofáló gazdasági megmondóemberek háza táján. Akik még akár egy-két hete is gazdasági ámokfutásról, fenntarthatatlan pályákról és hibás stratégiákról szakértettek, most hirtelen nem lelik a helyüket. Magyarország gazdasági mutatói ugyanis – minden negatív várakozásuk ellenére – a bizalom visszatértét és az eddig megtett gazdasági lépések helyes irányát igazolják vissza. A piacok az eddigi és a jövőre vetített stratégiában szereplő alapvetéseket fogadták el és találták megvalósíthatónak, hitelesnek, ám ez természetesen nem jelenti azt a tökéletességet és csalhatatlanságot amit sokan számon kérnek.
Miközben az euróövezet újabb és újabb válságokat él át – most éppen Portugália és Spanyolország került a terítékre – hazánkról kezd lekopni a korábbi szégyenbélyeg. Viszik (mit viszik, túljegyzik!) az állampapírjainkat forintban és most már dollárban is, a visszatérő befektetői bizalom egyre lejjebb húzza a kötvényeinkért fizetendő hozamokat. Jelentjük, kedvezőbb kamaton kapunk hitelt a pénzpiacokon, mint a Nemzetközi Valutaalaptól, sőt a kötvényvásárlók semmiféle diktátumot nem követelnek tőlünk, amiért magyar kötvényt vásárolnak, és a kormányzati gazdaságpolitikát sem kívánják kemény feltételekkel a szándékokkal ellentétes irányba terelni.
Kellemesen alakul a forint árfolyama is, ám ismét szögezzük le, hogy jórészt a kedvező külföldi széljárásnak köszönhető, hogy a hazai fizetőeszköz megint a térségi devizákkal együtt erősödhetett, és a világ tíz legjobban teljesítő devizája lett az utóbbi hónapokban.
A sokat szidott Széll Kálmán-tervet és a magánnyugdíjpénzek átterelését is elismerte a piac. Az államadósság mérséklődik, s a gazdaság végre elindult a kilábalás útján. Magyarország kockázati mutatója ennek köszönhetően rég nem látott kedvező szinteken pihen. A legfrissebb bizalmi index háromszor jobb, mint Gyurcsány Ferenc 2009-es brüszszeli tündöklése idején, amikor a volt kormányfő ismeretlen indíttatásból úgy érezte, hogy felhatalmazást kapott arra, hogy az egész régiónak pénzt kérjen az uniótól. Az akció látványos bukással végződött, a „felkarolt” térségi államok sorra határolódtak el a magyar felvetéstől; kockázati mutatónk az egekbe szökött.
Mára lekerültünk a szégyenpadról, csikorogva, de beindult a gazdasági növekedés, és ha minden ebben a mederben halad, nyár végére felminősíthetik az országot. Nem tudni meddig tart ez a kegyelmi állapot, de a kormányzás első tíz hónapja után most így áll a mérleg.
Az idő rácáfolt azokra, akik vesztes csatákat, biztos bukást vizionáltak. Ennek ellenére jó ha az eszünkbe véssük, hogy a legtöbb ellendrukkerünk nem külföldön, hanem itthon vár a következő hibás lépésre, amit kipellengérezhet. A fent felsorolt mutatók javulását és a bizalom látványos visszatérését a mindig is elfogulatlan GKI gazdaságkutató intézet – tudják, az Amway-ügynökös, szocialista exkormányfőjelölt Vértes András vezette – a következőképp összegezte: „az elmúlt háromnegyed év gazdasági hatásai elég tragikusak”.
A helyzet tragikomikus. A fent említett GKI 2008 októberében, a válság begyűrűzésekor, a tőzsdék mélyrepülésekor a következőképp látta hazánk gazdasági helyzetét: „az egyensúly, ha szerényen is, de javul, az infláció lassan csökken”. Novemberben, amikor Magyarországnak már a valutaalapnál kellett hitelért könyörögnie, a GKI legfrissebb előrejelzésének A közeledő euró címet választotta. Decemberben, amikor már egész Európában válságintézkedéseket kellett hozni, és percről percre romlott a helyzet, az elfogulatlan intézet „kényszerűen gyors egyensúlyjavulást és bővülő exportot” prognosztizált.
A megmondóemberek és főállásban aggódó gazdaságpolitikusok most jobb híján elővették a bűvös hiányt. Mármint a tavalyi deficitet, ami kicsivel – 0,4 százalékkal – ugyan, de tényleg több lett a tervezett 3,8 százaléknál. Nem mintha a lakosság a költségvetési hiánycéllal kelne és feküdne, de ez a különbség körülbelül 80 milliárd forint volt. A szocialista–szabad demokrata vezetés idején a tervezett és a valós deficit differenciája ezermilliárdos nagyságrendű volt, mégis sokkal kevesebben kongatták a vészharangot.
Tavaly májusban gazdasági vészhelyzetet, lyukas költségvetést, kifizetetlen számlahegyeket örökölt az új kormány, ráadásul a nemzetközi téren is válság válságot követ azóta is. Először a görögök, majd Dubaj, ősszel az írek, most pedig Portugália és Spanyolország.
Most nem szabad hibáznunk.