Idős űrhajósok a világűrben: ennek ma már koránt sincs akkora hírértéke, mint néhány évtizeddel korábban volt. Számos szépkorú asztronauta - köztük a jelenlegi világrekorder John Glenn, aki 1998-ban 77 évesen tért vissza a kozmoszba -, példája is azt bizonyítja, hogy önmagában az életkor még nem lehet akadálya egy-egy kozmikus küldetésnek. Ha valaki az életkorától függetlenül megfelel az űrrepüléshez szükséges egészségügyi és pszichikai feltételeknek, idősen is nyitva állhatnak előtte a világűr kapui. De melyek azok az alapvető követelmények, amelyeknek meg kell felelnie az asztronautáknak? Mivel ezzel kapcsolatban számos téves elképzelés és legenda él a köztudatban, érdemes áttekinteni ezeket a főbb követelményeket.
Idős űrhajósok - a szépkorúság nem kizáró feltétel
Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) legutóbb 2021 márciusában hirdetett meg űrhajóstoborzást, amire szinte bárki jelentkezhetett pilótaképzettség nélkül is, a jelentkezésnek csupán egyetlen feltétele volt; a jelöltnek mesterdiplomával kellett rendelkeznie valamilyen természettudományos tárgyból. A jelentkezésnek nem voltak szigorú életkori kötöttségi sem. A magyar űrstratégia részeként ugyancsak 2021-ben elfogadott HUNOR magyar űrhajós program a második magyar űrhajós kiválasztásával kapcsolatos szempontok között azonban a 40. betöltött életévet húzta meg felső korhatárként.
A kiírásra jelentkezett 247 fő közül a komplex és több lépcsős szűrési és felkészítési folyamat eredményeként kiválasztott 33 éves nyíregyházi születésű gépészmérnök, Kapu Tibor lett a második magyar űrhajós, aki az Axiom-4 misszió küldetésspecialistájaként 2025. június 25-én indult a világűrbe. Az űrhajósoknak számos szokatlan körülmény elviselésére kell felkészülniük ezért is szükséges, hogy jó egészségügyi és mentális állapotba legyenek. Az egyik legfőbb ilyen fiziológiai kihívás a súlytalanságként is emlegetett mikrogravitációs környezet. A mikrogravitációs környezetben az első napokban igen gyakran fellép az octonia tünete, ami az egyensúlyi helyzet érzékelésében szerepet játszó középfülben beálló zavar következménye - írja a csillagaszat.hu csillagászati szakportál.
A súlytalanság állapotában az űrhajós először nehezen tud orientálódni, hogy hol van a fent, illetve a lent, a szervezet pedig ezt a zavart mérgezésként azonosítja, amire hányási ingerrel reagál.
A mikorgravitációs környezet nem kíméli a szív és érrendszert sem;
az első 24-72 órában megnövekszik a vérnyomás és a szívműködés is megváltozik, a fejbe több vér tolul amitől az arc felpuffad, a lábak pedig vékonyabbá válnak. Az űrben kialakuló vérnyomáskülönbségre vezethető vissza, hogy amikor egy több hetes, esetleg ennél is hosszabb küldetés után az űrhajósok visszatérnek a Földre, az asztronauták egy darabig nem tudnak megállni a saját lábukon; vissza kell szokniuk ugyanis a földi gravitáció körülményeihez. A súlytalanság a látásra is kihat. A megváltozott külső nyomás hatására megnövekszik a koponyaűri nyomás, ami kilapítja a szemgolyó hátsó falát. Ennek következtében alakul ki az úgynevezett hypermetrópia, vagyis a távollátás, ami miatt az űrhajósoknak olvasószemüvegre lehet szükségük.
A mikrogravitáció erősen hat a mozgásrendszerre is; a világűrben való huzamosabb tartózkodás fiziológiai értelemben olyan, mint a felgyorsult öregedés. A súlytalanságnak tartósan kitett szervezetben csont és izomtömeg-lebomlás indul el ami elsősorban a testtartásért felelős izmokat és csontokat, illetve az alsó végtagokat érinti. E káros hatás csökkentése érdekében kell például a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó űrhajósoknak naponkénti rendszerességgel elvégezni az előírt edzésgyakorlatokat. Az viszont csak a legendák világába tartozó feltételezés, hogy tömött fogakkal nem lehet űrhajóssá válni.
Ezért kulcsfontosságúak Kapu Tibor kísérletei is
Az űrállomás és az űrhajók nagyjából 27 000 km/órás sebességgel keringenek a Föld körüli orbitális pályán. Ennek tudható be, hogy az űrhajós 24 órán belül több napfelkeltét, illetve napnyugtát is átél, ami felborítja a cirkadián ritmust és alvászavarokhoz vezethet.
Szintén furcsa lehet az első küldetéses asztronauták számára, hogy a mikrogravitáció miatt csak lekötözve tudnak aludni.
A világűr és a földi atmoszféra provizórikus határát jelentő Kármán-vonal, vagyis 100 kilométeres magasság felett ugrásszerűen megnövekszik az asztronautákat érő kozmikus sugárzás dózisa.
A kozmikus sugárzás gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a Napból érkező részecskesugárzást, a galaktikus kozmikus sugárzást, az ultra-nagy energiájú, továbbá az anomális kozmikus sugárzást. A kozmikus sugárzások nagy energiájú részecskékből, protonokból, elektronokból, gamma-sugárzásból vagy más részecskékből állnak.
Az űrorvostani számítások szerint egy év világűrben eltöltött idő tíz százalékkal megnöveli a rákos megbetegedés esélyét, ami különösen a női asztronauták számára jelent fokozott kockázatot. Ez a veszély különösen erősen érintheti a jövőbeli hosszabb űrexpedíciók, például az első Mars-küldetés asztronautáit.
Az űrbéli tartózkodás rendkívül összetett fiziológiai hatásainak a tanulmányozása ezért is számít elsőrangú feladatnak; ehhez kapcsolódó kísérleteket a második magyar űrhajós, Kapu Tibor is végzett a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
Volt, aki 77 évesen is megjárta a kozmoszt
Noha a legtöbb kozmoszban járt űrhajós átlagéletkora a NASA nyilvántartása szerint 34 év volt az űrbéli küldetése idején és a 26, illetve 46 év közötti korosztályból került ki a legtöbb asztronauta, az idősebb, vagy éppen a szépkorú űrhajósok száma is látványosan megugrott az elmúlt három-négy évtizedben. Bár jelenleg nincs deklarált korhatára az űrrepülésnek, a kutatások azt mutatják,
hogy a sikeres jelentkezők többsége az 1960-as évekhez képest most már általában az idősebb, körülbelül 40 éves korosztályból kerül ki.
Annak, hogy az űrutazásban előrébb törtek az idősebbek egyrészt az űr-orvosélettan eredményei, másrészt pedig az a felismerés játssza a döntő szerepet, hogy a magasabb életkorral rendszerint több tapasztalat, szakismeret és kiforrott személyiség jár együtt. Éppen ezért ha egy-egy idősebb jelölt egészségügyi és pszichikai szempontból alkalmas az űrrepülésre, gyakran az életkorából adódó gazdagabb tapasztalatok alapján esik rá a választás.
Az űrhajózás története több olyan asztronautát ismer, akik az 50-es éveikben, sőt, "nyugdíjkorhatáros" 60-asokként indultak el, vagy tértek vissza a kozmoszba. Az idős űrhajósok nemzetközi mezőnyének doayenje egy amerikai legenda, John Glenn. Glenn - az amerikaiak Jurij Gagarinja-, aki noha csak harmadik amerikaiként jutott ki a világűrbe, ám mégis ő volt az elsől, aki 1962. február 20-án a Mercury-Atlas-6 fedélzetén megkerülte - méghozzá háromszor - a Földet. John Glenn, aki 1964-ben elhagyta a NASA-t és politikai pályára lépett, 1998-ban 77 éves korában a Discovery űrsikló személyzetének tagjaként tért vissza a kozmoszba. Az életkori rangsorban őt egy számunkra is ismerős veterán asztronauta, Peggy Whitson követi, aki 65 évesen Kapu Tiborral együtt indult az űrbe június 25-én mint az Axiom-4 misszó parancsnoka, immár az ötödik alkalommal.
A 65 éves Peggy Wihtson több amerikai asztronautikai rekord birtokosa. Ő az egyetlen olyan női űrhajós, aki kétszer is ellátta a Nemzetközi Űrállomás parancsnoki tisztségét, ezenkívül ő a legidősebb hölgyasztronauta aki a legtöbb űrsétát hajtott végre, valamint a NASA űrhajósai közül övé a világűrben legtöbb időt eltöltött asztronauta címe is.
A lista harmadik helyezettjének személye számunkra különösen fontos lehet.
A Budapesten 1948. szeptember 10-én született Simonyi Károly - aki Charles Simonyiként szerzett nemzetközi ismertséget mint világhírű szoftverfejlesztő-, 2007. április 7. és 21. között vett részt az első saját finanszírozású űrutazásán. Az orosz Szojuz TMA-10 űrhajó fedélzetén jutott fel a Nemzetközi Űrállomásra, ahol több tudományos kísérletet végzett el. Mindeddig ő az egyetlen olyan magyar származású űrhajós, aki kétszer is megjárta a világűrt. Második űrmissziójának indulása idején, 2009. március 26-án Charles Simonyi már a 61. életévében járt.
Szintén 61 évesen jutott fel a világűrbe 1996-ban a Columbia űrsikló STS-80-as jelű küldetésének tagjaként az amerikai Franklin Story Musgrave. Ugyancsak az idősebb korosztály asztronautái között tartják számon Franciaország legelső űrhajósát - egyben a világűrbe kijutott első nyugat-európait-, Jean-Loup Chrétien-t, aki 1982-ben járt először a kozmoszban a szovjet Szojuz T-6 űrhajó személyzeteként. 1994-ben Chrétient beválasztották a NASA 15. űrhajóscsoportjába, így hivatalosan is a NASA nemzetközi missziós szakértőjévé vált. Utolsó űrrepülésére 1997-ben, 59 éves korában került sor az Atlantis űrsikló STS-86 számú küldetésének legénységi tagjaként. Rajtuk kívül még hét olyan további űrhajóst jegyez az asztronautika története, akik az űrutazásuk idején már betöltötték az 55. életévüket. Az asztronautikában tehát nem csak a húszéveseké a világ.
Mikor nem kizáró körülmény az űrutazáshoz, ha valaki idősebb korú?
- ha az űrmisszió teljesítéséhez előírt általános egészségügyi feltételeknek megfelel,
- ha kiváló a stressztűrő és a döntési képessége,
- és ha pszichésen is alkalmas az űrutazás megpróbáltatásainak elviselésére.
