Van azonban egy harmadik honfitársunk is akiről nem lenne illendő megfeledkezni, Simonyi Károly (Charles Simonyi), aki noha 20 éves korában az Egyesült Államokban telepedett le és ott futott be fényes karriert világhírű szoftverfejlesztőként, ám a magyarságát megtartva amikor kétszer járt a világűrben, mindkét küldetése során a csillagos-sávos lobogó mellett büszkén viselte űrhajós szkafanderén a piros-fehér-zöld nemzeti trikolórt is.
A világ hetedik nemzete, amely embert küldött a kozmoszba
Még az űrkorszak hajnalán, 1965-ben hozták létre a Szovjetunió és a vele szövetséges közép-kelet-európai országok közös űrkutatási projektjét, az Interkozmosz programot, amihez 1967-ben Magyarország is csatlakozott. A magyar Interkozmosz program tudományos központja az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) lett, ahol az első magyar asztronauta, Farkas Bertalan űrutazása előtt több, az űrkutatásban úttörő jelentőségű berendezést, így többek között mikrometeorit-csapdákat, részecskeanalizátorokat, sugárzásmérőket fejlesztettek ki és amelyeket az Interkozmosz együttműködés során felbocsátott műholdakba beépítve, illetve más űrprogramok során hasznosítottak. Az Interkozmosz űrkutatási együttműködés tette lehetővé a tagországok számára azt is, hogy saját űrhajóst küldhessenek a kozmoszba. A magyar űrhajósjelöltek kiválogatása 1977-ben kezdődött el a légierő katonai pilótái közül. Ekkoriban még nem csak a Szovjetunióban, hanem a másik űrnagyhatalom Amerikai Egyesült Államokban is az asztronauták szinte kizárólag a légierő harci pilótái közül kerültek ki.
Az itthoni kiválasztási eljárásban, ami komoly egészségügyi és egyéb vizsgálatok egész sorából állt, a négy jelölt közül végül Farkas Bertalant, a pápai 47. harcászati repülőezred vadászpilótáját és ezredtársát, Magyari Bélát választották ki.
A két űrhajósjelölt felkészítését 1978-tól 1980-ig a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték el a szovjet kollégáikkal együtt. Arról, hogy a kiképzési program sikeres befejezése után ki repüljön közülük, a magyar szervezők dönthettek, akiknek Farkas Bertalanra esett a választásuk, így végül Magyari Béla lett a tartalék űrhajós.