„A feltárt kőzetek részletes vizsgálata arra utalt, hogy a területen egykor egy kisebb tó húzódott, amelyet a heves esőzések idején kialakuló villámárvizek tápláltak. A csontokat a tóba sodró folyók energiája hirtelen lecsökkent, így a part mentén, a kialakuló deltavidéken a sodrás egymásra halmozta a tetemeket, létrehozva a rendkívül magas csontkoncentrációt” – magyarázta a csontok felhalmozódásának körülményeit Budai Soma, a Paviai Egyetem kutatója, a megjelent publikáció társszerzője.
A lelőhelyről nemcsak különálló csontok, hanem részleges dinoszaurusz-csontvázak is előkerültek. Ezek két különböző növényevő fajt képviselnek. Az egyik a Rhabdodontidae családba tartozó, mintegy két méter hosszú, többnyire két lábon járó növényevő, amely a Hátszegi-medence egyik leggyakoribb dinoszaurusza lehetett. A másik típusú csontváz azonban igazi meglepetést okozott: egy Titanosauria csoportba tartozó sauropoda maradványairól van szó — ilyen jó állapotban megőrződött példányt eddig nem ismertek Erdélyből. Az új leletanyag tanulmányozása révén
pontosabban megismerhetjük ennek a hosszú nyakú dinoszaurusznak a rendszertani hovatartozását.
„A lenyűgözően magas csontkoncentráció mellett az új dinoszaurusz-lelőhely jelentőségét tovább növeli, hogy ez a leletanyag képviseli a Hátszegi-medence legidősebb gerinces-felhalmozódását. Vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy betekintsünk a Hátszegi dinoszauruszfauna legkorábbi összetételébe, és felvázoljuk azokat az evolúciós irányokat és folyamatokat, amelyek az ennél fiatalabb erdélyi lelőhelyekről ismert dinoszauruszok felé vezetnek – vagyis megértsük, miben hasonlítanak, és miben különböznek a területről ismert késő kréta kori ökoszisztémák” – mondta Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem docense, a kutatócsoport romániai vezetője.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!